Elérkezett az idő, kedves Olvasók, hogy lezárjuk a 2010-es évet is, mely több fontos momentummal is szolgált a haditechnika területén. Most, szokásos év végi összefoglalónkban megpróbáljuk – szigorúan nagy vonalakban – felidézni az elmúlt esztendő legkiemelkedőbb eseményeit.

2010 első negyedévének legnagyobb szenzációja az orosz-indiai együttműködésben készülő Szuhoj T-50, azaz a PAK-FA első repülése volt. A típusról korábban szinte semmit nem lehetett tudni, így nem véletlen, hogy tömegek várták levegő emelkedését. Azóta már kissé lecsendesültek az indulatok, és tisztázódott néhány részlet is. Jelenleg ott tart a program, hogy hamarosan sor kerülhet a második prototípus repülésére is.

Az oroszok idén haditengerészetük kapcsán is több jelentős hírt delegáltak oldalunkra: a Borej-osztályú atom-tengeralattjárók és a Bulava SLBM fejlesztési programja is haladt valamelyest, illetve nagy nemzetközi visszhangot is sikerült verniük, mikor bejelentették: francia helikopterhordozókat vesznek. A Mistral-osztály beszerzése végül december végén vált 100%-ban biztossá.
Oroszország nagy álma, hogy legyen még több repülőgép-hordozója is, s ezért meg is tesz minden tőle telhetőt: idén megtudhattuk, hogy hamarosan kész lesznek a tervekkel, ám az építések befejezése átcsúszik a jövő évtizedre.

A légierő még egy újdonsággal szolgált: elkészült az első Szu-35Sz vadászbombázójuk, mely típust egyébként szívesen eladnák Kínának.

Az Amerikai Egyesült Államok némileg szaporább volt az új fejlesztések tekintetében, mint az oroszok, bár ők lényegesen kisebb dolgokkal operáltak idén. Jelenleg fő céljuk az olcsó, de pontos rakéták rendszeresítése, erre több program is létezik (1., 2., 3.). Ezen kívül szeretnének búvárrepülőgépet, folyékony testpáncélt és szupererőt adó teherhordó-szerkezetet is.

A USAF sem tétlenkedett, szórták az újabbnál újabb információkat: megtudhattuk például, hogy: egy parancsnokság alá került a nukleáris arzenál; nem lesz közös Lockheed-Boeing bombázó; rekordot döntött a scramjet hajtású X-51A; kevés lesz az F-22 flotta darabszáma; közös architektúrát kaphat az F-35 és a Raptor; valamint tervezik a leendő 6. generációs harci gépüket is.

Ezeken kívül idén emelkedett először a levegőbe az F-15SE Silent Eagle, és újraélesztették a CSAR-helikpter beszerzési programját is. A KC-X sajnos továbbra sem hozott eredményt, bár ment a birkózás rendesen, és még az oroszokkal is ’hírbe hozták’ őket (ezt egyből meg is cáfolták).

Júniusban szóba került, hogy Irak esetleg amerikai F-16-osokat venne – ez meg is valósult, méghozzá már szeptemberben. A közel-keleti állam ezen kívül saját Abrams-gyárat is épít, szintén az USA segítségével.

Ami pedig a külpolitikát illeti: az Egyesült Államok egyrészt feloldaná a Kínával szembeni fegyverembargót (erre az olasz Alenia egyből le is csapna), másrészt pedig Romániába telepítené európai rakétavédelmi rendszerének egy részét (ami heves orosz tiltakozást szült).

Nagy-Britannia háza tájáról 2010-ben főként negatív hírek érkeztek. Még januárban tudhattuk meg, hogy afganisztáni járműparkjuk fele használhatatlan (ezt MRAP-k és Jackal-ok beszerzésével akarják korrigálni), majd hasonló hírek jelentek meg helikoptereikről is.

Az Egyesült Királyság azonban a legnagyobb port haderőreformjával kavarta, melybe egyes elemzők szerint még a NATO is belerokkanhat. Először csak annyit tudtunk, hogy nagy a baj, majd később hivatalossá vált, mi is vár rájuk. A Royal Navy részéről sem sikerült túl pozitívra az év: kivonták egyik repülőgép-hordozójukat, veszélybe került az egyik jövőbeni, valamint örök búcsút vettek a Harriertől is.

India egy valamiben nem változott 2009-hez képest: a balesetek számában, melyeket a kimutatások szerint 45%-ban emberi mulasztás okozott. Az MMRCA-tender idén már egészen közel került a célhoz, ám döntés még mindig nem született ez ügyben.

A Tejas leendő hajtóműve, a Kaveri végre repülhetett, és az LCA ideiglenes erőforrását is kiválasztották az illetékesek. Megrendelték továbbá a Boeing C-17 Globemaster III stratégiai teherszállítót, és végrehajtotta első felszállását a saját gyártású harci helikopterük is.

Európa többi része sem hagyott minket hírek nélkül: levegőbe emelkedett a Eurohawk, létrejött az Egységes Légi Szállítási Parancsnokság, és hasonló tervek születtek a helikopterek területén is. Lengyelország egyrészt meghosszabbítja szovjet eredetű repülőeszközeinek üzemidejét, másrészt pedig helyet ad amerikai katonai repülőgépeknek is, 2013-tól. Románia heves reakciókat váltott ki az EADS és a Saab részéről, mikor tender nélkül választotta az F-16-ost leendő harci repülőgépéül. Nem sokkal ezután a svédek olcsóbbat ajánlottak az amerikaiaknál, és kiderült, hogy az európaiaknak mégis lehet esélye szomszédunknál.

Ausztria úgy döntött, hogy megfelezi páncélosainak számát – egyből el is indult a találgatás, hogy vajon mit kezd a feleslegessé vált harcjárművekkel?

A németek az angolokhoz hasonló pácban vannak: a Luftwaffe és a Deutsche Marine is szűkében van a pénznek.
A törökök viszont úgy tűnik, alaposan el vannak vele eresztve: további A129 helikoptereket rendelnek, sőt: saját 5. generációs harci gépet fejlesztenek.

Brazília főleg a KC-390-nel domborított 2010-ben: Chile, Argentína, Csehország, Portugália és Kolumbia is rendelt belőle. Az F-X2 viszont nem halad ilyen jól: mivel mindhárom pályázó megfelel a követelményeknek, így csak a politikusokon múlik a döntés, akik nem sietik el a dolgot.

Japán elindította a versenyt leendő 5. generációs vadászbombázójának megszerzéséért, bár közben a Super Hornetet is ajánlja számára a Boeing. A fejlesztések terén további előrelépés, hogy lesz saját Global Hawkjuk, valamint új, nagyobb helikopter-hordozójuk is.

A két Korea főleg év végén szapulta egymást a szokásosnál is jobban, ami Dél részéről főként fenyegetőzésben, Északról viszont tettekben is megnyilvánult. Az igazán nagy botrány egy déli hadihajó elsüllyesztésekor robbant ki, a részletek itt találhatók.

Dél-Korea emellett folytatta a technikai előremenetelt: levegőbe emelkedett első, saját gyártású helikopterük, a Surion, valamint elkezdtek partnereket keresni 5. generációs harci gépükhöz is.

Kína és Tajvan szintén nem nyugodott meg: helyzetük egyre forróbbá és forróbbá vált, és ez később sem csillapodott. A szigetország számára okozhatott némi pulzusszám-emelkedést a már említett lehetséges Szu-35 eladás, valamit év végén az is, hogy nyilvánosságra kerültek az első felvételek az új kínai vadászbombázóról, mely már az 5. generáció táborát gazdagítja.

Nem mehetünk el szó nélkül az F-35 Lightning II berepülési programjának hírei mellett sem. Kezdjük a rosszakkal: Dánia úgy döntött, hogy inkább a Super Hornet válthatja F-16-osait a JSF helyett, Hollandia pedig kiszállt a fejlesztési programból, ám ez nem jelenti azt, hogy nem rendszeresíti a típust. A pozitív információkból sem volt hiány: elsőként ’állt meg’ a levegőben és szállt le függőlegesen az F-35, valamint sikerrel lefolytatták a C változat terhelési tesztjeit is (a hajófedélzeti variáns egyébként idén repült először). Az F-35B szuperszonikus tesztjei már folynak, ráadásul újabb megrendelést is bezsebelt a Villám: Kanada a Lockheed vadászbombázóját választotta a Boeing F/A-18E/F-el szemben.

Ha jelzőket kéne állítani a 2010-es év mellé, akkor a ’balesetektől hemzsegő’ biztosan köztük lenne. Főként helikopterek és orosz gyártmányú merevszárnyas repülőgépek zuhantak le, sajnálatos módon sok esetben személyzetükkel együtt. Talán a legsúlyosabb 2010-es katasztrófa volt a lengyel elnöki különgép balesete, mely 96 fővel (88 utassal és 8 fős személyzettel), köztük a lengyel államfővel, Lech Kaczyński-vel és feleségével, a vezérkari főnökkel, illetve a parlament több magas rangú tagjával együtt semmisült meg.
Az elmúlt esztendő összes repülőhalált halt pilótája és utasa előtt fejet hajtunk, nyugodjanak békében!

Végezetül pedig nézzük 2010 magyar vonatkozású híreit!
A hazai repülős közösség számára a MiG-15UTI felújítása nagyon fontos, így kiemelt híreink közé tartoztak a munkálatok kapcsolatos hírmorzsák (1, 2).

Nagy botrányt kavart az izraeli elektronikus felderítők látogatása, erről egy részletesebb írás olvasható itt.
Április végén – május elején egy nagyobb volumenű hadgyakorlat zajlott Kecskeméten; a Load Diffuser 2010 keretében még egy C-5 Galaxy is hazánkba látogatott.
Augusztusban megrendezésre került a hazai repülés legnagyobb ünnepe, a XI. Kecskeméti Repülőnap és Haditechnikai Bemutató.

Hazánk jelenleg több nemzetközi misszióban is szerepet vállal, ám mindezek közül Afganisztán a legnehezebb és legveszélyesebb. Sajnos már több honvédünk is életét adta a távoli országban, 2010-ben Pappné Ábrahám Judit, posztumusz hadnagy és Kolozsvári György zászlós esett el a haza szolgálata közben. Emléküket örökké megőrizzük, Isten nyugosztalja őket!

Kontingensünket egyébként dollármilliókkal támogatja az USA, melyből elsősorban felszereléseket vásárolhatunk katonáinknak. Az új MRAP-k is rendszerbe álltak, valamint felmerült helikopterek kiküldése is, ám ez rengeteg kockázattal járna.
Ezeken kívül Kabul nemzetközi repülőterét is magyarok irányítják, ami nehéz, ám szép feladat. A végére pedig egy szomorú hír sokak számára, hogy az év utolsó napjaiban befejeződött a MiG-ek több évtizedes hazai pályafutása és átadták légterünk védelmét a Gripeneknek.

Nos, kedves Olvasók, nagyon tömören összefoglalva ez történt 2010-ben. Reméljük, oldalunk böngészése közben sikerült mindenkit megfelelő szinten kiszolgálnunk – ígérjük, jövőre megpróbálunk még többet és jobbat adni.

A Haditechnikai Kerekasztal szerkesztősége ezúton kíván sikerekben gazdag, áldott, boldog újesztendőt minden Olvasója számára!

Találkozunk 2011-ben!