Iraki és afganisztáni bevetéseik során az Egyesült Államok Tengerészgyalogságának helikopterei napi szinten alkalmazzák az AGM-114 rakéta különféle változatait. Azonban sokszor előfordul, hogy kevesebb hatóerő is elég lenne.
Életkép Afganisztánból: egy „bőrnyakú” AH-1W SuperCobra géppár járőrözik a dimbes-dombos határvidék felett. Egyszer csak egy kisteherautó bukkan fel, tele a táliboknak szállított lőszer-utánpótlással. A vezérgépben ülő operátornak több se kell, célba veszi egy AGM-114K Hellfire II rakétával, és egyetlen lövéssel megsemmisíti.
Ha az éppen tűzharcot vívó tengerészgyalogos szemszögéből nézzük az esetet, akkor a helikopterek azokat a fegyvereket pusztították el, melyek később rájuk szegeződtek volna, esetleg velük vagy bajtársaikkal végeztek volna a belőlük leadott lövések.

AH-1W helikopterek Afganisztánban ,
Ez azonban csak az egyik féle megközelítés, ugyanis a washingtoni irodájában ücsörgő, és kávéját szürcsölgető hivatalnok számára, aki épp a Távol-keleti misszió költségeit szemléli, bizony-bizony 65 000 ropogós amerikai dollár ellövöldözését jelenti. Ha pedig belekalkuláljuk azt, hogy csak egy nap alatt hány ilyen eset történhet, bizony szép kerek lesz az összeg.
Az utóbbi években azonban katonáéknál is egyre jobban előtérbe került a költséghatékonyság és a járulékos károkozás („collateral damage”) fogalma. Az említett példánál nem jött elő, de egy városi csatározás során fokozott jelentőséggel bír az, hogy az indított fegyver csak azt az egy házat dönti romba, amiben az ellenséges fegyveresek tartózkodnak, vagy a mellette jobbra-balra lévőket is, melyekben ártatlan civilek, nők és gyerekek laknak. Az ő megölésük vagy megsebesítésük pedig nem mutat jól a jelentésekben, nem utolsó sorban pedig a NATO-csapatok ellen hangolja az egyébként sem nyugat-párti afgán lakosságot.

AGM-114 és Hydra 70: jól látható a különbség ,
De mivel lenne helyettesíthető a Hellfire? A fedélzeti gépágyúk hatóereje és pontossága nem elég épületek és nagyobb járművek ellen, tehát mindenképpen rakétafegyverre van szükség. A megoldást a BAE Systems nyújthatja, pontosabban az általa készített Advanced Precision Kill Weapon System.
Az APKWS gyakorlatilag a JDAM bombák módszerének lemásolásával született. Alapját a nem irányított, 70 milliméteres (2,75 inches) Hydra-rakéta képezi, melyre felszerelnek egy precíziós irányító szerkezetet. Ezáltal tulajdon képen egy mini-Hellfire jön létre, mely harckocsik ellen ugyan nem, de fegyverszállító teherautók, géppuskafészkek, kisebb épületek ellen tökéletesen alkalmazható, ára pedig meg sem közelíti a nagytesóét.

Hydra 70 rakéták az indító konténerben ,
„A rakéták a többi helikopter-fedélzeti társukhoz képest jóval kisebb tömegű harci résszel rendelkeznek. A szép az, hogy még ennek ellenére is tökéletesen megfelelnek, és sokkal kevesebb járulékos kárt okoznak.” – mondta Harry Hewson ezredes, a program vezetője.
A lézeres keresőfejjel ellátott fegyver tesztjei jelenleg is folynak a China Lake-i lőtéren. Legutóbb például egy AH-1W semmisített meg egy 30 km/h-val haladó Ford Ranger terepjárót. A rendszerbe állításig még rengeteg próba vár az APKWS-re, várhatóan 2011-ben állhat csatasorba.
Az integrálás az AH-1W SuperCobra helikoptereken fog kezdődni, mivel jelenleg ezek adják a tengerészgyalogság csatahelikoptereinek zömét. Őket az AH-1Z és UH-1Y követi majd. A bőrnyakúak körülbelül 10 000 egységet szeretnének vásárolni a forgószárnyasok számára.

Hydra 70 és Hellfire II rakéták egy AH-64-esen ,
Később a merevszárnyú típusokon is végrehajtják majd az integrációt, ugyanis az AV-8B és F/A-18-századok is sok esetben nyújtanak légi támogatást a földi csapatoknak. Hosszabb távon pedig nagyon valószínű, hogy a légierő F-16C és F-15E vadászbombázóin, valamint a hadsereg AH-64 Apache csatahelikopterein is megjelenik a kicsi, pontos és mégis olcsó fegyver.