Az Egyesült Királyság hadseregének legpotensebb légi támadó egysége az amerikai Boeing AH-64D-n alapuló, licencben gyártott AgustaWestland Apache AH1. A jelentős tűzerőt képviselő csatahelikopterek csillagos-sávos lobogó alatt (forgó)szárnyaló kollégáikhoz hasonlóan alaposan kiveszik a részüket a tálibok elleni afganisztáni harcokból. Vagy lehet, hogy csak vennék?

A kérdés egy mostanság megjelent jelentésen alapszik, melyet a Konzervatív Párt nyújtott be a Védelmi Minisztérium számára. Ebből kiderül, hogy a legyártott és rendszeresített 67 darab Apache-ból mindössze 18 példány (ez a teljes állomány 27%-a) áll készen harcfeladatok ellátására Afganisztánban, vagy vesz részt a pilóták kiképzésében az anyaországban.

A számok magukért beszélnek, ez nem kétséges. A fenti katasztrofális bevethetőségi arány egyébként az egész angol helikopterflottára jellemző: 522 forgószárnyasukból 322 alkalmas bevetésre, ami 62%-os arány. Ezen belül is típusokra lebontva: a tandemmotoros Chinook-ok 44%-a, a Merlin-ek 35%-a és (a Királyi Haditengerészet állományába tartozó) Sea King-ek 43%-a használható. Tizennyolc hónappal ezelőtt egyébként még 20 Apache volt bevethető Afganisztánban, és a 48 gépes Chinook-flotta 53 százaléka.

Jól látszik tehát, hogy a háborús használat milyen brutálisan leszívja Anglia forgószárnyas képességeit. Az afganisztáni klíma és a sivatagi homok rengeteg munkát ad a karbantartóknak, akik ezek szerint nem képesek megbirkózni a feladatokkal, bár ez esetben valószínű, hogy csak részben felelősek a történésekért. Ezen kívül harci sérülések is adódtak néha, melyeket szintén hosszadalmas munkával kell kijavítani, esetleg tábori körülmények között.

Brit Apache egy repülőnapon (Forrás) ,

A probléma pedig természetesen nem máshol ütközik ki a legjobban, mint a harcoló csapatoknál, akiknek mindennél nagyobb szükségük van légi támogatásra. A brit katonák részéről elhangzottak olyan nyilatkozatok, miszerint az utazásnak egyetlen biztonságos módja van, mégpedig az, ha az ember feje fölött egy Apache köröz. Sőt, mi több, csak ritkán indulnak hosszú távú bevetésekre a rendkívül véres Helmand tartományban úgy, hogy nincs megfelelő állandó légi fedezetük.

Ez érthető is, hiszen a 30 mm-es gépágyúval, Hellfire irányított és CRV7 nem irányított rakétákkal állig felfegyverzett helikopternek már csak a látványa is elriasztja még a legkeményebb szívű, legbátrabb felkelőt is. Ha pedig mégis úgy gondolnák, hogy belekötnek forgószárnyassal megtámogatott britekbe, az említett fegyverterhelésnek jelentős százaléka zúdulhat az arcukba.

Természetesen a legjobb az lenne, ha az igazán veszélyes küldetések során igénybe vehetnék a szállító helikoptereket, melyeknek ugyancsak jelentős része kényszerült a földre. Ez pedig azt jelenti, hogy az egyébként is megcsappant erőforrásokat meg kell osztani a sebesültmentés és – szállítás, az utánpótlás célba juttatása, valamint a harci feladatok támogatása között.

Nem meglepő módon heves politikai vita bontakozott ki az ügy kapcsán. Gordon Brown miniszterelnököt több esetben is megvádolták már eddig is hibás döntései miatt, most pedig újra a nyakába varrták, hogy csak akkor döntött új helikopterek beszerzéséről, mikor már menthetetlenül leromlottak az állapotok.
A másik oldal válaszát Bill Rammell honvédelmi miniszter adta meg, aki szerint minden helikopteres egység teljesíti az elvárásokat, és természetes, hogy a flotta nem áll teljes egészében rendelkezésre, mert a gépek egy részének mindig a szervizben kell állnia.

A brit haderőnek egyébként a szárazföldi gépjárműparkja sincs túlzottan jó helyzetben, erről bővebben itt olvashat a kedves Látogató!