|

Egyre tisztább az USAF bombázóinak jövőképe

Az Amerikai Légierő hosszútávú tervei között az újrahajtóművezett B-52H Stratofortress nehézbombázók, valamint a Northrop Grumman által fejlesztés alatt álló B-21-es közepes bombázók szerepelnek, a B-1B Lancer és B-2A Spirit típusokat előbbi gyártásának felfuttatásával egy időben nyugdíjazni kívánják.

A Trump adminisztráció már javában dolgozik a jövő évi haditechnikai költségvetés részletein, melyben a kiszivárgott információk alapján azzal számolnak, hogy 2040 környékén már csak a B-52H és a B-21 képviseli majd az USAF-on belül a bombázóerőket. A légierő egyelőre nem hozta nyilvánosságra a két éve bemutatott B-21-es fejlesztés időtervét, így ismeretlen a szállítások, valamint a kezdeti műveleti képesség (Initial Operational Capabilities – IOC) elérésének időpontja, annyit közöltek, hogy valamikor a következő évtized közepén kapják meg az első példányokat. A várható darabszám 80-100 között alakul, ez megegyezik a leváltandó 20 darab B-2A és 61 darab B-1B mennyiségével. Ha a Kongresszus is rábólint, a bázisok, melyek most a bombázók otthonát képezik, a jövőben is megtarthatják szerepkörüket az új típussal.

Forrás: USAF ,

A B-52-esek megtartása a másik két jelenlegi bombázóval szemben már egy érdekes történet. A B-52H flotta 1962-ben vált bevethetővé, a legfiatalabb, 61-0040-es sorozatszámú Buff (a légierőn belüli beceneve) is 1962. október 26-án gurult le a gyártósorról, azaz már a hatodik X felé közelít. Ennek ellenére üzemeltetésük költségvetési szempontból továbbra is kedvezőbb a szuperszonikus B-1B-nél és a “lopakodó” képességekkel felruházott B-2A-nál, egyedül az öreg Pratt&Whitney TF33-P3-as sugárhajtóművek üzemképességének fenntartása jelent egyre nagyobb kihívást.

Évek óta téma a gépek újrahajtóművezése, azonban költségvetési okokból a terv mindig fennakadt a szitán. A nyolc erőforrás négy, nagyobb kétáramúsági fokúra való cserélése a hajtóműtartó pilonok átalakítását, adott esetben a szárnyak megerősítését igényelné. Emiatt tavaly új irányból próbálták megközelíteni a feladatot, és felmerült, hogy maradjon a nyolc hajtómű, ám azok a polgári piacról legyenek kiválasztva, ahol elvárás a minél kisebb üzemanyag fogyasztás és az alacsony üzemeltetési költségek.

A B-52 Stratofortress 8 db Pratt & Whitney TF33-as hajtóművei közül kettő a jellegzetes páros elrendezésben. U.S. Air Force photo by Staff Sgt. Benjamin Gonsier,

Tavaly decemberben döntésre is jutottak, 76 darab B-52H újrahajtóművezésére írnak ki pályázatot, az új koncepciónak megfelelően. Kifejezetten új erőforrást szánnak a gépekre, melyek fogyasztása 20-40%-al kisebb a jelenleginél, tolóereje 7700-8600 kilogramm, emellett nem csökkenhet a felszálló teljesítmény, valamint a szárny alatti pilonokra függeszthető fegyverzet bevethetőségére sem lehet hatással. A legalább 608 darab erőforrás (és ebben még nincs benne a tartalék) eladása mindhárom nagy nyugati sugárhajtómű gyártó számára kecsegtető.

A General Electric Aviation a TF34/CF34 típuscsaládból kínálná a CF-34-10 verziójú hajtóművet, a Rolls-Royce a BR.700 családba tartozó BR.725-öt ajánlja. A Pratt&Whitney először a TF33-as modernizálásában látta a fantáziát, de mivel az USAF ezt a lehetőséget kizárta, így végül a PW800-as valamelyik verziójával pályázik. Az ütemterv szerint újrahajtóművezett B-52-esek a kezdeti műveleti képességet 2029-ben kell, hogy elérjék.

Fórum hozzászólások

Ugrás a fórum topichoz