Avagy mi csapódott be a Pleszetszk űrközpont közelében a hét elején? Merthogy szeptember 27-én egy sikertelen tesztnek adott helyszínt az észak-oroszországi űrközpont. A 07:08-kor (UTC) indított rakéta az értesülések szerint amolyan pankrátoros vetődést mutatott be: először „felugrott”, majd becsapódott. Az elérhető információk szerint nem sokkal a start után a központ elvesztette a radarkapcsolatot a rakétával, melyet 2 órával később egy helikopter talált meg a pleszetkszki űrközpont szóban forgó indítóállásától 8 kilométernyire.
A szűkszavú illetékesek csak annyit közöltek a sajtó munkatársaival, hogy egy fejlesztési program része volt/lett volna a szilárd hajtóanyagúnak megjelölt rakéta tesztje. A legtöbb híranyag 5. generációs ICBM-nek titulálta a tesztben a törölközőt bedobó főszereplőt, míg egyesek az orosz védelmi minisztérium által az idei év júliusában bedobott nevű rakétára, az Avangardra tippeltek.
Nos, látható, hogy az oroszoktól megszokott információbőség van ez esetben is, azonban a szilárd hajtóanyag vonalon érdemes lépdesni párat. Az ezen meghajtású ballisztikus rakéták ugyebár a Moszkvai Hőtechnikai Intézet (MITT) területe, az ő jelenlegi portékájuk pedig ugyebár az RS-12M1/M2 Topol-M / RS-24 Jarsz vonal. Melyek rendszeresítés alatt álló ICBM-ek, miért akarnának már most újabb típust fejleszteni, még ha az vélhetően a jelenlegi sikeres vonalra alapozna is csak?
Nos, emlékezzünk arra, hogy a védelmi szektor kilobbizta magának az SS-18 Satan utódlását, azaz folyamatban van egy új nehéz ICBM fejlesztése. Melyre volt is tender, amire a MITT nevezett is, ám a megbízást végül a folyékony hajtóanyagú rakétákat fejlesztő Makajev tervezőiroda kapta. Továbbá – konkrétumok hiányában puszta találgatás szintjén – mi van akkor, ha a most fityiszt mutató ICBM ezen tendereztetés kapcsán összeálló rakéta tesztje volt? Főleg ha azt a védelmi szektorból származó információt elfogadjuk, hogy az első rakétafokozat megegyezett a Topol-M/Jarsz rakétáékon lévővel. Ám ehhez a vonalhoz is kell legyen akkor némi állami támogatás. Ám ha tényleg van, akkor felmerül a kérdés, hogy mi a túrónak? Mert hogy nincs szüksége rá az Orosz Hadászati Rakétaerőknek, az biztos…
A hír másik fele a már említett Makajev tervezőirodához köthető és ahogy a címben is szerepel a Liner SLBM újabb – második – tesztje adja apropóját. Mint korábban írtuk a nyáron a Makajev tervezőiroda felfedte, hogy a májusi Szinyeva teszt igazából a Liner SLBM első tesztje volt. Az elérhető információk alapján a Liner vélhetően a Szinyeva több visszatérő egységgel és netán további, a rakétavédelmi rendszerek kijátszásához szükséges csali hordozására alkalmassá tett változata.
A szeptember 29-i, sikeres tesztindítást a K-114 Tula fedélzetéről hajtották végre, a visszatérő egységek célpontja a szokott módon a Kamcsatka-félszigeten található Kura tesztmező volt.
Ha a kérdéses prototípus első fokozatának a Topol első fokozatát használnák akkor az nem lehetne egy Satan tömegnagyságrendű ICBM. a Topol 40 tonna körüli indulótömegű a Satan pedig 180 tonna.
Tehát, vagy nem a Topol első fokozatát használták vagy pedig nem lesz nehéz ICBM az új rakéta.
A precizíós fegyverek térnyerésével nem valószínű, hogy lesz még silós telepítésű ICBM. Máshol sincs már, illetve ami van azt már javában szerelik le. A silókra vonatkozó trend tehát világos.
Továbbá, mobil ICBM-nek, ahogy a cikkben is meg van írva, ott van a Topol és annak minden változata, ezek még elég újnak számítanak, nem lesz egy redundáns második típus. Az új rakéta nemigen lesz szárazföldi indítású ICBM.
Ha a titokzatos rakéta Szinyeva lenne az már elég jól beleillenne a képbe. Az is 40 tonna körüli indulótömeggel rendelkezik mint a Topol, átmérője is elég jól passzol, a két rakéta nagyon hasonló kialakítású, ez megmagyarázná, hogy a Topol első fokozatát gondolták bele egyes források.
A Topol amúgy nagyobb terhet képes emelni mint az alap Szinyeva, ezért akár egy Topol első fokozat összeházasítása a Szinyeva további fokozataival is elképzelhető, nagyobb hasznos teher szállítása érdekében.
„Ha a titokzatos rakéta Szinyeva lenne az már elég jól beleillenne a képbe. Az is 40 tonna körüli indulótömeggel rendelkezik mint a Topol, átmérője is elég jól passzol, a két rakéta nagyon hasonló kialakítású…”
Lehetséges, bár a Topol-nak a Bulava a navalizált változata. Ezért is volt kissé érthetetlen a Bulava korábbi tesztjei során tapasztalt sorozatos malfunction, mivel az eredeti Topol rakétákkal sokkal jobb teszteket produkáltak anno…
Akkor lesz két redundáns tengeralattjárós rakéta. Szinte mindenben megegyeznek ami a főbb méreteket, tömeget illeti.
„Szinte mindenben megegyeznek ami a főbb méreteket, tömeget illeti.”
Na, azért van egy jelentős különbség: a hatótáv! Bulava: max. 8 ezer km, Sineva: max. 12,5 ezer km. Ez azt jelenti, hogy a Sinevát hordozó Deltáknak gyakorlatilag ki sem kell menniük a nyílt tengerre, szinte a Föld bármely pontját tudják támadni a saját kikötőjükből…
Ez az 5.generációs rakéta ” Avangard” nem más mint az RS-24 (Jarsz) modernizált változata. (nem a Sátán utódja). Teljesen új visszatéroegységeket próbáltak (szofisztikáltabbak, melyek képesek áthatolni a rakétavédelmi pajzson)meg új szilárd hajtóanyagot teszteltek.
Ez a „Kura” célterület szerintem csak valami fikció. Amikor legutóbb megjelentek valami koordináták, azok jó messze a tengerben voltak, és 1mástól is messzire.
Igen, de a legutóbbi Bulava visszatérő egységek direkt nem a Kura mezőn landoltak, mert az nem a max. hatótávolságukon van a Fehér-tengertől.
http://en.wikipedia.org/wiki/Kura_Test_Range
Nem értem, miért olyan nehéz megtéveszteni az ellenrakétát, pl a Patricot PAC3-at vagy SM3-at. Végtére is alig találja el a visszatérő egységet, az ellenrakéta manőverezésére gyakorlatilag nincs lehetőség. Ha hozzávetőlegesen szemből érkeznek egymás felé akkor a túl nagy összeadódó sebességek miatt, míg, ha az ellenrakéta nagyjából merőlegesen halad a visszatérő egység előrejelzett pályájára akkor az ellenrakéta üzemanyagmennyisége illetve annak elégését követően maradt mozgási energiája szab nagyon gyorsan határt a lehetséges manővereknek.
nem lehet olyan nehéz az ICBM-nek pár csalival és egyetlen kitérő manőverrel olyan reakciókésésbe hozni az ellenrakétát, hogy az mire elkezdené a módosító manőverét már kifutna az időből. Aki kezdeményezés az van előnyben, az ellenrakéta csak időbeli késéssel helyesbíthet pályáján, és akkor meglehet már nincs is idő a helyesbítés kivitelezésére. Pl. amikor az ICBM visszatérő egysége manővert kezdeményez lenne 2 másodperc az elfogó rakétával való ütközésig. Egy Piff-Puff típusú rendszer erőteljesen ellöki a visszatérő egységet korábbi pályájáról. Az elfogó rakétának némileg késlekednie kell, hogy egyáltalán be tudja saccolni a visszatérő egység új pályáját, de mire az elfogó rakéta Piff-Puff ja ténylegesen elmozdítja a rakétát a kívánt mértékben és még korrekciókat is végez rajta addig szevasz világ sok másodperc telik el és a visszatérő egység és az ellenrakéta javában ellentétes irányban távolodnak egymástól.
Csodálom és számomra érthetetlen, hogy egyes emberek, hogy érthetnek ennyire ezekhez a milliószámnyi változatos haditechnikai szakmai dolgokhoz? Ezt hol lehet tanulni, egyetemen? :D Valaki adjon már választ :D
vieces: ááá ez semmi pár hete még azon ment az agyalás, hogy mért nem gyártunk preciziós fegyókat, mert az annyira laza…. :)
vieces
Elég ha érdekel és utána olvasol.Amúgy nem kell mindenről mindent tudni elég,ha csak azt próbálod megérteni,hogy mi milyen elven működik,rombol,mozog stb.+ mi nem értünk hozzá,csak műkedvelő amatőrök vagyunk!!!
@Fade
precizíós fegyó a szerbektől. Saját fejlesztésük, saját gyártásuk:
http://en.wikipedia.org/wiki/Bumbar
@vieces
Sokat segít, ha foglalkoztat a kérdéses szakmai ügy. Angol nyelven vannak jó források. Rakétaelfogó rendszerekről sok részletet közölt a z angol nyelvű sajtó, megjelentek beszámolók, független vélemények, stb. A problémák elég jól megismerhetők elvi szinten.