|

Bulava és az új nehéz ICBM

A szerkesztő is csak ember, így néha előfordul, hogy a tematikus, “mindent egybe” híreinkből néha kimarad 1-1, a hírcsokor publikálásakor már elérhető, abba nagyon is illő hír. Nos, ez történt a december 18-án közzétett orosz ICBM vegyes hírünk kapcsán, melyben elfelejtettük megemlíteni, hogy nem lesz Bulava a karácsonyfa alatt. (Ne szépítsük, nem vettük észre a december 15-i hírt… :))

November végén azt már tudni lehetett, hogy a korábbi 2 sikeres teszt után december 17-re várható a kiemelt odafigyeléssel legyártott 3 Bulava közül az utolsó indítására. A kérdés akkoriban az volt, hogy azt még az átalakított Typhoon, a Dimitrij Donszkoj, vagy a korábban beharangozottakhoz hűen a leendő hordozóplatform első egysége, az erre régóta készülő Borej-osztályú Jurij Dolgorukij indítsa. A szinte garantáltan a Borej javára eldőlő kérdésben december 10 magasságára ígérték a döntést.

A rakéta készen áll, a tengeralattjáró készen áll, erre közbeszólnak az elemek: a december 15-én kiadott nyilatkozatban közölték, hogy a Fehér-tengernek az indításra használt területe befagyott… és így nincs mit tenni, 2011-re kell halasztani a következő Bulava tesztindítást. Mivel a Fehér-tengert esetenként elég sokáig jégpáncél borítja, ezért az oroszoknak elég nehéz most konkrét időpontot mondaniuk – nem is teszik: 2011. első felére ígérik a tesztet.

Fehér-tengeri jégpáncél

Ezen NASA műholdfelvételről is jól látszik, hogy elég változó tud lenni, hogy a tavasz érkezésével mikor olvad el a Fehér-tenger jégpáncélja | Forrás ,

A napokban hírek reppentek fel a tavaly decemberben, a Stratégiai Rakétaerő létrehozásának 50. évfordulója kapcsán bejelentésre került nehéz ICBM kapcsán. A teljesen valótlan, 2016-os hadrendbe állítású, folyékony hajtóanyagú ICBM kapcsán a Moscow Institute of Thermal Technology (MITT) vezetője, a Bulava miatti leköszönése óta már csak az MITT ICBM vonalas főtervezője, Jurij Szolomonov úgy nyilatkozott, hogy a 2020-ig szereplő védelmi beszerzések között szerepel a szóban forgó nehéz ICBM támogatása is – bár a végső döntés ez ügyben csak 2012-13 magasságában várható.

Utóbbi egy fontos eleme a szóban forgó MIRV-esített ICBM-nek, melyre nem igen van szüksége Oroszországnak (sem). Ha az Új START egyezmény ratifikálásra kerül, akkor vélhetően szép csendben elhal az SS-19 Stiletto megalkotója, az ICBM “bizniszbe” állítólag visszavágyakozó NPOMash által lelkesen tologatott szekerű program. Ellenben ha az amerikai Szenátus esetleg nem lesz hajlandó ratifikálni az áprilisban aláírt szerződést, akkor esetleg valamilyen formában realizálódhat a program.

Az új nehéz ICBM pártolói egy SS-19 kaliberű, azaz 100 tonna körüli, folyékony hajtóanyagú ICBM-et vizionálnak, mely mintegy háromszor nagyobb rakományt tudna magával vinni, mint az RS-12M1/M2 “Topol-M” és a MIRV-esített változata, az idén megkezdett hadrendbe állítású RS-24 “Yars”. Azaz akár nagy mennyiségű, a rakétavédelmi rendszerek kivédésére használható csalit hordozhatna a manőverező az állítólagos, visszatérő egységeken mellett. Ezzel kapcsolatban talán utalnánk a Topol-M elkövetésének koordinálásáért felelős Jurij Szolomonov 2009-es reakciójára: a MITT főtervezője a tavalyi bejelentés kapcsán azzal érvelt, hogy egyrészt nem nagy jövőt lát a folyékony hajtóanyagú ICBM-ek előtt, másrészt a Topol-M egy visszatérő egységes, illetve MIRV-esített változata bármi ellen teljesen elegendő – rakétavédelmi rendszer ide-oda.

A leszerelési folyamatok és a rendszeresítés alatt álló rendszerek képességei mellett saját véleményünk szerint felesleges program támogatása egyébként úgy tűnik nem egységes a döntéshozói vonalon sem – ezt tükrözi a program tavalyi belengetése ellenére a beindítással kapcsolatos habozás is.

2 hozzászólás “Bulava és az új nehéz ICBM”