HTKA – Haditechnikai Kerekasztal

Anglia még 1998-ban bejelentette, hogy elérkezett az idő a 3 "aprócska", 22000 tonnás Invincible-osztályú hordozó lescerelésére. Valami komolyabbra. A 3 hajót 2 egyenként 65000 tonnás anyahajó fogja átvenni a század 2. évtizedének első éveiben. A kitűzött cél 2012 és 2014. No de hogyan is állnak a britek a Future Aircraft Carrier (CVF)-el?

Az 1998-as pályáztatás érdekes módon nem hozott abszolút győztest, csak egy köztes tervezetet, melyet a 2 pályázó – Thales és a BAE – azóta közösen a fejlesztget az Aircraft Carrier Alliance (Anyahajó Szövetség) keretein belül. 2003 januárjától a domináns cég a Thales Group UK, míg a BAE a project fő beszállítója. Azóta 3 újabb cég lett bevonva a projectbe.

A CVF avagy az Erzsébet Királyné osztály

Az új anyahajók a Royal Navy eddigi legnagyobb hordozói lesznek. Egyben valha épített legnagyobb brit hadihajók. A tervezett 280 méteres hoszukkal, 70 méteres szélességükkel és 65000 tonna vízkiszorításukkal ugyan elmaradnak az amerikai Nimitz-osztályú szuperhordozóktól, ám nagyobbak a 43000 tonnás Charles de Gaulle-nál. A mostani brit hordozóknál nagyjából háromszor lesznek nagyobbak, ezzel olyan erőt adva a Royal Navy kezébe, melyel már évtizedek óta nem rendelkezik.

Aki picit is figyelemmel kísérte az utóbbi időszak híreit, láthatta, hogy az USA egyre inkább érdeklődik a léghajók iránt. legyen az földközeli átjátszóállomás, mega transzporter, netán űrközelben állomásozó őrszem. Az egyik nagy reményű project a Lockheed High Altitude Airship programja.

A technikai demonstrátor megépítésére kapott 149,2 millió mellett a Lockheed ezidáig 42 millió Dollárt kapott a projectre (ennek nagy részét – 40 millió – 2003 szeptemberében).

A 152 méter hosszúra tervezett HAA 20 km magasságban fog állomásozni, lényegében geostacionárius műhold jellegűen. Elsődleges feladata a kontinens felé közeledő ballisztikus rakéták észlelése lesz, ám a földi radarokat kijátszó rakétákat is könnyen észre tudja majd venni felülről. A hajók a rakétavédelmi rendszer fontos építőkövét képzik majd, mint korai előrejelzők. Emellett persze telekommunikációs átjátszóállomásként és meteorológiai szempontból is hasznosítható lesz.

A radar és az érzékelők valamint a pályakorrekciót lehetővé tévő hajtóművek üzemeltetéséhez szükséges teljestmény előállítása nagy teljesítményű napelemek és üzemanyagcellák feladata lesz. Egy másik megoldandó feladat olyan burkolat előállítása, mely képes hosszú ideig károsodás nélkül ellenállni az intenzív UV sugárzásnak. Legalább egy hónapig. Ennyi ideig kell ugyanis egyhuzamban odafennt lebegniük egyhuzamban a természetesen pilóta nélküli léghajóknak. A megoldandó feladatok között van egy olyan alacsony fogyasztású vezérlőrendszer megvalósítása is, mely a nagy szélerősség ellenére egy helyben képes tartani a hajót. Hogy még egy csavar legyen a dologban, azt is meg kell vizsgálni, hogyan reagál a hajó a cilikus hőmérsékletváltozásra.

Összegezve van még sok feladata a Lockheed mérnökeinek, ha 2007-ig meg akarják vakósítani a 4000 font teher szállítására alkalmas, 10KW előállítását megvalósító prototípust. A HAA elkészültének határideje várhatóan 2010 novembere.

A Military Papers rendszeres olvasói már többször összefuthattak a Joint Unmanned Combat Air Systems (J-UCAS) kifejezéssel az oldal hírei között. Igen, ez az a DARPA/USAF/Navy közös program, melynek célja egy jól felfegyverzett, részben autonóm robotrepülőgép kifejlesztése. Hmm, igazából jelenleg kettőé, hiszen a Nortrop X-47-ese a haditengerészetnek, míg a Boeing X-45-öse a légierőnek készül. Most utóbbiról lesz szó.

A robotrepülőgépek felfegyverzése önmagában ma már nem is egy nagy újdonság… Elég ha a Predatorra és a ráaggatott Hellfire rakétákra gondolunk. (Bár ettől a lassúcska Predator továbbra is inkább csak felderítő gép marad.)

A J-UCAS gépek viszont már igazi agresszorok lesznek. A szteroidokon nevelt X-45C – mely a maga 8,1 tonnás súlyával jóval nagyobb a "mindössze" 3,6 tonnás öcsinél, az X-45A-nál – például 2 db 2000 fontos (~900kg) preciziós bomba szállítására lesz képes. Mindezt közel hangsebességgel (0,85 Mach) akár 12km magasságban!

No persze ez önmagában még nem lenne egy akkora nagy kunszt. Ám ha figyelembe vesszük, hogy a manapság elterjedt UAV-okkal szemben az operátornak nem kell folyamatosan pátyolgatni őket – értsd: nem kell a joystickot markolászva reptetni őket, hiszen autonóm repülésre és bizonyos mértékig önnálló döntéshozatalra képesek – akkor már mindjárt más a kép. "It's fly-by-mouse," (Egérrel irányított) – nyilatkozta David Koopersmith, az X-45 program vezetője. A fegyverzet aktiválása és használata természetesen az operátor feladata, nem a gépen lévő számítógépeké… Az elképzelés szerint az X-45 rajok egy háború esetén a légicsapások nyitóhullámát képeznék, semlegesítve a légvédelmet és radarállomásokat. Igen, pontosan, amit mindenki sejtett/tudott: a pilótaéleteket követelhető rizikós feladatok jutnak nekik. A cirka 15 méter szárnyfesztávolsgú X-45C-t egy F404-GE-102D (ilyen dübörög a Hornet-ekben is) hajtómű hajtja. A gép hatósugara 1100-1300 tengeri mérföld (olyan 2400 km) körül alakul. Ez jóval nagyobb, mint az ember vezette vadászgépeké (utántöltés nélkül persze). Megjegyzendő, hogy ugyan jelenleg 2 db X-45C építése van kilátásban az esetleges harmadik prototípus légi utántöltésre is alkalmassá lesz téve.

A "lassan" kifutó F-15 és F-18 után vadászgép nélkül maradó Boeing számára igen fontos ez a program, ugyanakkor a project sorsa koránt sem biztosított. A Pentagon választhatja a Northrop X-47B-jét is. Esetleg mindkét típust. Szóval elképzelhető, hogy a gépek megépítsére nem lesz keret. Persze idővel eldől a gép sorsa. Mindenesetre a Military Papers továbbra is nyomon fogja követni a fejleményeket…

A C variáns repülése 2007 magasságában esedékes. A kisebb A variáns utolsó tesztjére egyébként augusztusban került sor, mikor is a géppár egy 30×60 mérföldes "csatatér" felett lett bevetve, ahol a fedélzeti döntéshozó szoftvert használva kiválasztották a legjobb útvonalat a célok megközelítésére, majd szimulált támadást intéztek radarállomások és rakétaütegek ellen.

Az Akash föld-levegő rakéta tesztjét követő napon India (tegnap) a Trishul rakéta újabb sikeers tesztjéről számolt be. A legutóbb október 5-én indított rakéta mindhárom fegyvernem általi használatra lett tervezve. A nagy manőverezőképességű, rövid hatósugarú rakéta egy 15 kilogrammos robbanótöltetet tud 9 kilométer távolságba juttatni.

India még 1983-ban döntött úgy, hogy önellátóvá válik a rakétatechnológia területén. Az ambíciózus program eredményeként kifejlesztett 5 irányított rakétatípus közül 3 tesztelését gyorsították fel az utóbbi időben. Az export lehetősége is lehetővé vált a közelmúltban.

A rakétaprogram megkoronázásaként egy 5000 km hatósugarú ballisztikus rakéta hadrendbe állításában bíznak. (Indiának természetesen van már ballisztikus rakétéja). Ezen új típus lehetővé tenné a dél-ázsiai régión kívül eső célpontok elérését is.

Kifizetődőnek bizonyult az EADS (European Aeronautic Defence and Space) több éves malajziai stratégiája (jelentős befektetések a maláj repülőgépiparba), hiszen az erős francia lobby hatására a maláj kormány idén tavasszal felföggesztette a C-130 flottájának modernizálási folyamatát és Airbus A400M gépek vásárlását vette fontolóra. Az idei Langkawi (LIMA 2005) kiállításon (dec. 6-11) nyélbe üttetett a 4 gépről szóló 630 millió Eurós üzlet. A gépek szállítása 2013-2014 között esedékes. Aki azt kérdi, miért ilyen sokára: az első gép szűzfelszállása 2007-2008 magasságában esedékes. A szállítások 2009-2025 között várhatóak, és ugyebár malajzia nem az első megrendelő. A 4 gép a meglévő 15 gépes Hercules flottát (13 C-130H és 2 tanker változat ) fogja kiegészíteni. A Herculesek, míg gazdaságosan üzemeltethetőek, repülni fognak.

Az EADS várakozásai szerint ez elkövetkező 5 év során az ázsiai – csendes-óceáni régió az eladásaiknak már 20%-t fogja kitermelni. 2015-re ezt az értéket 30%-ra kívánják feltornászni.

Eddig összesen egyébként 201 darab A400M lett rendelve a projectben résztvevő országok által.

A400M koncepció

A hangzatos "The World Market for Man-Portable Anti-Armor and Bunker Buster Weapons" (~ A hordozható anti-páncélos és anti-bunker fegyverek világpiaci helyzete) a Forecast International Weapons Group (FIWG) azt prognosztizálja, hogy 2014-ig várhatóan 1,9 millió ilyen fegyver fog piacra kerülni mintegy 5,33 milliárd USD értékben. Az elemzők emellett ezen fegyverek használatának kiszélesedését jósolják: az eddigi, lényegében dedikált anti-páncélos szerepkör folyamatos kibővülésével ezen eszközök a könnyű és közepes csapatok tűztámogató fegyverévé válhatnak.

A Rosoboronexport munkájának köszönhetően a piacot várhatóan továbbra is az orosz RPG-k fogják dominálni, míg az európai modellek a high-tech véget fogják erősíteni. A FIWG becslése szerint a különféle RPG-k – de főleg a fejlett RPG-26 és 27 – a termelés több mint 68%-t, valamint a piaci érték nagyjából 51%-t fogják kitenni. Ezzel összevetve a nagy európai "játékosok" összesített termelése a felhozatal mindössze 13,96%-t teszi ki várhatóan. Ugyanakkor a piaci érték vonatkozásban az érték 33% körül alakulhat majd.

Az amerikai cégek közül egyedül a LAW és SMAW gyártójának a Talley Defense Systems-nek van esélye jelentősebben képviseltetnie magát: a termelés 5,14%-t, illetve a piaci részesedés 5,26%-t jósolják a cégnek 2014-ig. A kínai NORINCO a Type 69 családjával kevesebb mint 1% piaci részedést várhat.

A napokban adódtak nem várt gondok a nemrég befrissített portálmotorunkkal. Egyenlőre nem tudjuk mi okozhatta a problémát, így a mai napon visszatértünk a régebbi verzióra. A két verzió közti drasztikus különbségek miatt a régi verzió utolsó adatbázismentését kellett visszatennünk, így az elmúlt 4 nap anyaga sajnos elveszett.

Úgy tűnik új "karrier" elött állnak a US Navy Cyclone őrhajói. Az eredetileg az 1990-es évek elején épített 14 hajót elsősorban a különleges erők – főleg a SEAL – szállítására használták volna, ám az alakulat túl nagynak és számukra túl nagy merülésűnek tartotta a hajókat, így az egészből nem lett semmi. A Navy végül már külföldi tengerészeteknek kezdte árulni a hajókat. Kevés sikerrel, hiszen mindössze a legelső hajó kelt el. Ezt a Fülöp-szigetek vásárolta meg.

Irak lerohanásával egyidőben a Navy azonban szembeszült azzal a ténnyel, hogy a gigászi anyahajók és multifunkciós, ám nagyméretű rombolók dominálta flottában nincs megfelelő hajó a partok védelmére. Így négy Cyclone egységet Bahrain-ba vezényeltek, hogy a két iraki olajterminált védjék.

A hirtelen újboli használatbavétel ellenére a Navy továbbra is elégedetlen volt a kis kapacitású – 30 fős legénység és 9 szállítható fő – és gyengén felfegyverzett hajókkal, így amint lehett kettőt egyből a csendes-óceáni régióba vezényelt vissza. További ötöt a Parti Őrségre tukmált rá. Akik persze nem sok mindent tudtak kezdeni a hajókkal, és ennek hangot is adtak.

A US Navy azonban átalakulóban van. A jövő amerikai haditengerészetében fontos szerepet fognak kapni a kis merülésű partmenti hajók. Lásd például az egész előrehaladott állapotban lévő Joint High-Speed Vessel (JHSV) katamaránokat. Ezek talán kisebb szerepelnek a médiában, mint a nagyratötő Littoral Combat Ship (LCS) program, ám igen fontos szerepük lesz. Lényeg a lényeg, több kis merülésű hajóra van szüksége a US Navy-nek. A fenti projectek még csak folyamatban vannak, még várni kell rájuk. Ám úgy tűnik valakinek eszébe jutott, hogy ha nem is sok, de van néhány ilyen jellegű hajó elfekvőben. Ennélfogva a Parti Őrségre sózott Cyclone-ok visszakerülnek a Navy állományába, ahol is partmenti őrhajó és mobil kiképző platform szerepkörben fognak funkcionálni. Utóbbi a kisebb haditengerészetek számára lesz elérhető "szolgáltatásuk".

Sikeres volt a BrahMos nevezetű szuperszónikus cirkálórakéta hadseregnek szánt változatának tesztje. A 290 km hatótávolsággal rendelkező orosz-indiai fejlesztésű rakéta egy 300 kilogrammos konvencionális robbanfófej hordozására képes. Indítható szárazföldről hajórol, tengeralattjáróról és repülőgépről egyaránt. Az indiai Brahmaputra és az orosz Moskva folyó után elnevezett 8 méter hosszú és cirka 3 tonnás rakéta első repülésére 2001-ben került sor.

A mostani teszt során "az összes célkitűzést sikerült teljesíteni" – nyilatkozta egy nevét nem vállaló tiszt.

[center]
A BrahMos második tesztje 2002 áprilisában[/center]