A HTKA HÍRHALOM olyan hírek gyűjtőhelye, amiket rövidségük, vagy éppen időnk hiánya miatt nem tudtunk kellő formában megírni, így igen lényegre törően, de mégis közzétesszük ezeket minden hétvégén egy csokorba fűzve.

November 19-én sort kerítettek az AW-159 Lynx Wildcat harmadik – és egyben utolsó – prototípusának szűzfelszállására. Az első repülés során még csak a gép kezelhetőségét tesztelték, melyet az elvárásoknak megfelelően teljesített. A TI3 jelzésű prototípusra még egy 600 órás repülési program vár, melyben a típus terhelhetőségét fogják vizsgálni, hajókról való üzemeltethetőséggel fűszerezve.

November 28-án jeles eseményre került sor a Pápai repülőtéren: a HAW (Heavy Airlift Wing) rövid történelmében először fordult elő, hogy a nemzetközi személyzet által repült és üzemeltetett C-17-esek egyike harci feladat során amerikai személy nélkül emelkedett el a repülőtér betonjától. A személyzet – mely három svéd, egy bolgár és egy lengyel tagból állt – a repülés során egy másik fontos eseményt is elkönyvelhetett, ugyanis az általuk repült példány repült ideje a három gép közül elsőként haladta meg az 1 000 órát, ami óriási kihasználtságot jelent tekintve, hogy az első gép még csak alig másfél éve állt szolgálatba.

[singlepic id=1155 w=584 float=none]

Az izraeli védelmi erők elvégezték a Magyar Honvédségben is szolgálatban álló Skylark I-es modernizált változatának, a Skylark 2-nek a tesztelését. A gyalogos katonák felderítőeszközeként szolgáló UAV-ra azután figyelt fel az Izraeli Védelmi Minisztérium, miután az Israel Aerospace Industries Panther elnevezésű tervét a fejlesztés elhúzódása miatt elvetették.

A Skylark 2 működtetéséhez már egy kilövő járműre és két fős személyzetre van szükség, mert méretei jelentősen meghaladják az első változatét: maximális felszállótömege 65 kg, valamint szárnyfesztávolsága 6,5 méter.

Az amerikai elnök szállításáért felelős járművek közül az utóbbi időben csak a helikopter flotta cseréjéről, vagy inkább az ez körül forgó vitákról volt szó. Ennek ellenére Obama nagy távolságokra való eljuttatásáért felelős VC-25-ösök is igényelik a törődést, ami jelentős összegekkel jár. Ebből az összegből most a Boeing kaszálhatott egy szép szeletet: a 92-9000-es számú VC-25-ösön 2011-ben elvégzendő karbantartásokat az amerikai mamutvállalatnak kell elvégeznie, mely 134 millió dolláros bevételt jelent számukra.

Közben a General Atomics Aeronautical is elnyert egy megbízást, melyben az Olasz Légierő MQ-9 Reaper pilóta nélküli gépeinek logisztikai támogatásáról van szó. Az amerikai vállalat biztosítja az olasz légierő bázisain a gépekhez szükséges kiszolgálóeszközöket, ezért 12 millió zöldhasút kapnak.

Érdekes kísérletre került sor november 15-én a Techspace Aero gyárában Belgiumban. Azt vizsgálták, hogy az A400M erőforrására, vagyis a TP400-as gázturbinára milyen hatást gyakorol egy közepes méretű madárral történő találkozás…

Nos a teszt sikerrel végződött, a hajtómű az eset után rövid idővel ismét 100 százalékos teljesítményt nyújtott. A teszt eredményeit beszolgáltatták az EASA-nak jóváhagyásra. Várhatóan a hajtómű a közeljövőben megkaphatja a típusalkalmassági bizonyítványt, ehhez az eddigi 2 700 órás repülési tapasztalat valamit a további 4 800 órás földi tesztelés is hozzásegítette.

Miután cirka 2 hónapja bejelentették, hogy a korábbi teszteken kiválóan teljesített, a NAVAIR (Naval Air Systems Command – Haditengerészeti Légügyi Parancsnokság) november 28-án megadta a zöld lámpát is az AH-1Z Viper / Zulu sorozatgyártása előtt.

„Kiválóan teljesített a műveleti próbákon az elmúlt tavasszal és biztos vagyok benne, hogy a harcokban is ugyanolyan jól szerepel majd” – nyilatkozta a NAVAIR-től bizonyos Harry Hewson, a US Marine Corps ezredese, a Könnyű és Harci Helikopterek programigazgatója. „A program következő eleme a gépnek a flottához és harcba juttatása” – tett hozzá.

Az UH-1/AH-1 megújítását eredményező programról 2009 őszén írtunk részletesebben.

A Fokkernél a minap némi kis ünnepelni való akadt: a Norvég Légierőtől érkezett két Falcon. Ez úgy önmagában még nem lenne említésre sem méltó az F-16-osok karbantartásával, modernizálásával foglalkozó egyik legnagyobb vállalat életében, azonban a két norvég gép 1981 szeptembere óta az 1 111. és 1 112. ilyen típusú vasmadár, amit a Fokker Aircraft Service munkatársainak szakértelmére bíztak tulajdonosaik. A hazai légierő mellett a Fokker tevékenykedett, tevékenykedik a Dán, Portugál, Chilei, Norvég Légierőknek és az USAFE-nek, azaz az Egyesült Államok Légierejének Európában állomásozó részének.

Lehet, hogy érkezik is egy USAF-os F-16 a Fokkerhez, lévén az Avioano-ban állomásozó gépek közül az egyik F-16C Block 40 leszállás utáni problémák miatt részben túlfutott a kifutópályán.

A 31. Vadászezred állományába tartozó gép egy délutáni gyakorló repülésről tért vissza. A gép megállításával azonban problémák adódtak, így a gép megfékezéséhez használni kellett a kifutópálya végén, a bázis szélétől mintegy 27,5 méternyire elhelyezkedő biztonsági fékezőláncot. A kiadott kép alapján ezt a Falcon orrfutója nem értékelte nagyra, ám a balesetben senki sem sérült meg. A gép sérülésének konkrét mértéke egyelőre nem ismert.

A US Navy legutóbbi, merésznek is nevezhető, „ide nekünk mindkét LCS változatot, mindenki győztes” jellegű javaslata óta az LCS program – legalábbis publikusan – csendes állóvizébe csobbant a USS Forth Worth.

A 3. LCS-t, a Freedom-osztályú USS Forth Worth-öt 20 hónap alatt hozta össze 80 százalékos készültségi szintre a Lockheed Martin vezette csapat. A keresztelőre és vízre bocsátásra december 2-án került sor a Marinette Marine hajógyárában. A Navy-nek történő átadás 2012-ben lesz esedékes.

—–
Közreműködött: Tcat