Hogy? Már ott vannak? Hát persze, ezt mi is tudjuk, de mi a Vietnamban legendássá vált UH-1 Iroquois, azaz a Huey legújabb, UH-1Y Venom, egyeseknek csak Super Huey vagy az „Y” miatt még inkább Yankee néven ismert variánsára gondoltunk. Az új változatot értelemszerűen a tengerészgyalogság fogja harcba vinni.

Konkrétan a Marine Light Attack Helicopter Squadron 367 “Scarface” (HMLA-367) Huey pilótái lesznek az elsők, akik az UH-1Y variánst először repülik Afganisztánban harci, csapattámogató feladatkörben. Ugyanakkor már az elején érdemes leszögezni, hogy a 2008 folyamán szállingózni kezdő Yankee-knek nem ez lesz az első útjuk, hiszen a USS Boxer (LHD-4) fedélzetén, a fél éves bevetési turnusról idén augusztus elején hazaérkező Boxer Expedíciós Csapásmérő Csoport vezérhajóján már tettek egy turnét a közelbe. Ugyanakkor most direktben Afganisztánba készülnek, ebből a szempontból valóban új lesz a debütálás.

Az afganisztáni bevetésre történő felkészülést a 28 napos Enhanced Mojave Viper nevezetű hadgyakorlat is segítette, ahol az afganisztáni terepviszonyokhoz nagyon hasonló környezetben gyakorolhatta a század a rájuk váró feladatok széles körét. A Mojave sivatagban zajló, kombinált gyakorlatsorozatnak a tengerészgyalogság Twentynine Palms gyakorló bázisa adott otthont.

„Az EMW az eddigi legjobb gyakorlási lehetőségünk volt. Lehetőséget biztosított számunkra, hogy azon egységekkel gyakorlatozzunk, akikkel Afganisztánban hajtjuk majd végre a bevetéseket” – nyilatkozta a HMLA-367 parancsnoka, Michael J. Borgschulte alezredes.

Tagadhatatlan, hogy nem előnytelen, ha az ember nem éles helyzetben fut össze először azokkal, akikkel együtt hajtja majd végre a bevetéseket.

A tengerészgyalogság jelenleg a 70-es évektől rendszeresített, harcedzett UH-1N-eseket nyúzza a térségben. Azon kívül, hogy kissé öreg madárka már, az UH-1N-nel van még egy olyan probléma is, hogy az évek során integrált új avionikai rendszerek, biztonsági megoldások, modern fegyverzet rányomta a bélyegét a gép üres súlyára, ami viszont az eredeti hajtóművek megtartása miatt meg az eredetileg szállítható cirka 2 tonnányi hasznos teherre és sebességre volt negatív kihatással. A 190-200 km/h tempóra képes, azaz lassúcska UH-1N így nem éppen szerencsés elemet képez mondjuk egy Super Cobrakkal megtámogatott kötelékben, hiszen adott helyzetben akár veszélyesen is visszafoghatja a csapatot.

Egy tengerészgyalogos UH-1N gunship üzemmódban mond esti mesét

Az UH-1N-esek leváltása egyébként nem új keletű dolog, a tengerészgyalogság még 1996-ban indította útjára a H-1 programot, melynek keretében 100 UH-1N illetve 180 AH-1W megújítására, alapos modernizálásra kötött megállapodást a Bell-lel. Alapvető elvárás volt a két típus rendszereinek magas fokú azonossága. A Bell bele is adott apait, anyait így a szegről-végről távoli rokon típusok belsőségek tekintetében ismételten csak sok közös vonást hordoznak majd. Az UH-1Y és az AH-1Z a hajtóművek, a meghajtás, rotor, a rotorlapátok, illetve avionika terén például a „glass cockpit” vonatkozásában mutatnak 84%-os egyezést a Bell szerint.

AH-1Z és UH-1Y – nagyobb a hasonlóság mint valaha… ,

Egy 2005 tavaszán született döntés értelmében az UH-1Y-ok végül nem az UH-1N-esek teljes felújításával kerülnek rendszeresítésre, hanem új építésű gépeket kap a tengerészgyalogság. A 2006 óta folyó tesztelések után a tengerészgyalogság 2008 augusztusában nyilvánította hadra foghatónak a változatot, melynek gyártása szintén tavaly kezdődött meg. Az eredeti 100 gép helyett 123 az aktuálisan rendelt mennyiség

Az első éles megmérettetéseken (is) igen jól szereplő UH-1Y vonatkozásában a rengeteg módosítás között a legfontosabbak közé tartozik a korábbi UH-1N változathoz képest erőteljesebb hajtóművek integrálása. Két, egyenként stabilan 2100 LE leadására képes General Electric T700 gázturbináról van szó, melyek immáron 250 km/h utazósebességet biztosítanak a madárkának hosszú távon. Ha nem kell olyan messzire menni, lehet 290 km/h magasságába emelni az utazósebességet. Ha pedig minden kötél szakad 30 percig minden további nélkül lehet 300 km/h felé (304 km/h) emelni is a sebességet.

Az új erőforrások által biztosított erőtöbblet egyrészt komolyabb manőverek sikeres végrehajtásának lehetőségét biztosítja, másrészt a teljesítményadatok így már lényegesen jobban megközelítik a Super Cobrak (persze még így is nagyobb) teljesítményét. Az új erőforrások értelemszerűen jó hatással voltak a maximálisan megemelhető hasznos tömegre is, mely most már 3 tonna közelében (3020 kg) található.

A felvétel 2007-ben, tehát még a tesztidőszakban készült ,

A gép ismerős sziluettjére visszatérve. Ismerős, de egy módosításnak mindenképpen azonnal fel kell tűnnie! Ez pedig nem más, mint hogy a Huey-k akár egyik védjegyének is tekinthető 2 rotorlapát a múlté, hiszen immáron mindkét rotoron 4 lapát található. A rotorokhoz, vagy a gép több más részéhez hasonlóan a lapátok is ballisztikai behatások szempontjából kedvező mutatókkal bíró kompozit anyagokból épülnek, ezzel is fokozva a gép túlélési esélyeit egy esetleges találat esetén. Ezt elkerülendő, persze számos önvédelmi rendszer is megtalálható a fedélzeten.

Az UH-1N műszerfala ,

Komoly változások történtek még a pilótafülkében is, ahol a praktikusan majdhogynem azonos kiépítettségű két munkaállás a korhoz méltó ún. „glass cockpit”-et kapott. A korábbi típusok analóg kijelzői által benépesített műszerfalat immáron mindkét oldalon 2-2 8×6 inches, multifunkcios színes kijelző, illetve 1-1 4,2×4,2 inches kijelzővel ellátott adatbeviteli konzol uralja. A műszerfal szimmetrikus kiosztása, illetve a vezérlőrendszerek szinte teljes azonossága lehetővé teszik hogy a pilóta/másodpilóta szerepkör kényelmesen felcserélhető legyen.

És a kor elvárásainak megfelelő glass cockpit az UH-1Y-ban ,

A gép orrába egy Brite Star Block II-es FLIR képalkotó és célmegjelölő rendszer is került, mely a műszerfal kijelzői által gyors célazonosítást és megjelölési lehetőséget biztosít a gép személyzete számára. Elődeihez hasonlóan természetesen az UH-1Y is képes gunship-ként funkcionálni.