A nemzetközi sajtóban állandó téma az EADS és az amerikai védelmi minisztérium küzdelme. Portálunk hasábjain jópár napja semmi konkrétum nem utal az aktuális helyzetre, így egy átfogóbb írással igyekszünk ezt most pótolni és beszámolni a fontosabb történésekről.

A rengeteget kritizált és sokadszorra újraindított KC-X tender által kiváltott bonyodalmak, valamint az érintett felek makacssága miatt felizzott ellentétek a közelmúltban odáig fajultak, hogy az EADS/Northrop Grumman páros nem tett ajánlatot a kiöregedett KC-135 légi „benzinkutak” leváltását célzó közbeszerzési pályázatra. Okként a követelményrendszer kicsinyességét jelölték meg.

„Sohasem megyünk nyugdíjba?!” ,

Mivel a Pentagon részéről kikötötték, hogy a nevezett típusok számára bőven elég, ha teljesítik az elvárásokat, aki „magasan átugorja a lécet”, az nem kap pluszpontot. Amely versenyzők teljesítik a követelményeket, azok között pedig az ár dönt. Mivel a KC-767 „NextGen Tanker” kisebb, így olcsóbban üzemeltethető, ezért ez a kiírás előrevetítette az amerikai típus győzelmét. Ez az EADS részéről is látták, ezért közleményben tudatták, hogy felesleges kidobniuk dollármilliókat egy olyan küzdelem finanszírozására, ahol szinte garantálva van a győztes, így nem tesznek ajánlatot.

Ezek után jóideig a Pentagon és az EADS egymásra mutogatásával volt tele a nemzetközi sajtó, mindenki a másik önfejűségét okolta a kialakult helyzetért, míg a Boeing illetékesei és szimpatizánsai csak vigyorogtak, mert egy ideig úgy tűnt, hogy az amerikai óriás „leizzadás nélkül” besepri a győzelmet.

Aztán jött egy John Kirkland nevű, amerikai ügyvéd, aki a egy állítólagos levélre hivatkozva a fejét is rátette volna, hogy az orosz állami tulajdonban lévő UAC (United Aircraft Corporation) vállalat a négyhajtóműves Il-96-os utasszállító átalakított verziójával ringbe száll egy amerikai partnercég oldalán. Nos, még a Boeing illetékeseinek még megijedni sem volt ideje, az elvtársak részről máris cáfolták is a hírt.

A közelmúltban azonban újjáéledt a remény az európai oldal támogatóinak szívében is, mivel egyre több szóbeszéd keringett arról, hogy mégis lesz európai nevező. Ennek tényét az EADS részéről is elismerték, noha nem garantálták, hogy tényleg neveznek, csupán a lehetőségeket mérlegelik. Az azonban biztossá vált, hogy ezúttal nem a Northrop Grumman segítségével szeretnének előre törni. Egyből meg is indult a találgatás, hogy melyik nagyvállalatot „csábítják el” ezúttal. Ám az EADS sem késlekedett a válasszal: saját erőből kívánják elhódítani a megrendelést. Ennek ellenére minél több amerikai céget maguk mellé állítva komoly kapcsolatrendszert igyekeznek kiépíteni.

35 milliárd dollár nem kis pénz, az EADS-nek is fáj rá a foga rendesen, nem csoda hát, hogy minden követ megmozgatnának eme mesés összeg megszerzéséhez. Jelenleg az L-3 Communicationsszel folytatnak előrehaladott tárgyalásokat. Csak egy a probléma, május 10-én lejár a pályázatok beadási határideje. Az EADS, hogy időt nyerjen kérvényezte az időpont 3 hónappal történő kitolását. Ez újabb parázs vitákat szült, mivel a Pentagon maximum 60 nap csúszás felett hunyna szemet, sőt egyes szenátorok hallani sem akarnak a határidő módosításáról.
Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnök a napokban az Egyesült Államokba látogatott, közölvén Barack Obamával, hogy „bízik a nyílt és sportszerű küzdelemben”.

A jelenlegi problémákat látva bizonyos, hogy az új tender esetében sem lesz könnyebb döntéseket hozni, kérdés, hogy milyen eszközökkel sikerül majd a végső döntést lenyomni az a vesztes fél torkán, mert ha újra nem sikerül, sőt ha a felháborodott pályázó sikerrel fellebbez, akkor újabb és újabb fordulóknak nézünk elébe…