2011-ben többször is szó esett híreink között az Amerikai Egyesült Államok azon törekvéséről, mely egy egészen új helikoptercsalád létrehozására irányul. A szállingózó információk alapján már eddig is úgy-ahogy körvonalazódott, hogy a program mérete és jelentősége a Joint Strike Fighter-hez lesz hasonlítható, de konkrét és pontos tájékoztatásra eddig nem került sor Washington részéről. Most a Pentagon fellebbentette a fátylat, és részletekbe menően elmagyarázta, hogy mire számíthatnak a résztvevők és a külső szemlélődők az évtized végéig.
A helikopterek fejlődése napjainkra elért egy olyan szintet, ahonnan már nehéz lenne továbblépni, amennyiben a jelenlegi technológiák további alkalmazása mellett döntenénk. Bizonyos tekintetben nem is lenne feltétlenül szükséges időt és pénzt áldozni új fejlesztésekre, hiszen a felmerülő feladatokat most is képesek ellátni a helikopterek. Felmerülhet tehát a kérdés – és a szóban forgó tender ellenlábasaiban már régen felmerült -, hogy akkor minek indítson el az Egyesült Államok egy újabb, dollár-milliárdokat felemésztő projektet?
Nos, a Pentagon szerint azért, hogy az elkövetkezendő 40-50 évre biztosítsa magának a technológiai elsőséget a helikoptereke területén, és hosszú távon komoly pénzeket takarítson meg. Arról nem is beszélve, hogy egy új típuscsalád szolgálatba állításával olyan képességekre tehetnek szert, amikről eddig csak álmodhattak. Ezt a nézetet vallja minden amerikai haderőnem (hadsereg, haditengerészet – tengerészgyalogság, parti őrség, légierő), a NASA, a Különleges Műveleti Parancsnokság, a Védelmi Minisztérium és a Kongresszus szakosodott bizottsága is – melyek így a program fő finanszírozóiként lépnek fel.
Az AVX koncepciórajza a US Army helikopter-tenderére |Forrás: AVX Company ,
Falusiasan fogalmazva a cél az, hogy lecseréljék az UH-60 és a rajta alapuló, valamint az AH-64, AH-1, UH-1, OH-58, AH-6 helikoptereket. A nehézsúlyú kategória képviselőit, tehát a CH-53 és CH-47 típusokat nem piszkálják, azok maradnának még egy jó ideig. Mondhatni szerencsére, hiszen a mérnököknek így is éppen elég fejfájást okoz és fog még okozni, hogy azonos platform segítségével helyettesítsék a fent felsorolt forgószárnyasokat. A program neve egyébként a nem túl kreatív, de lényegre törő Joint Multi-Role, elindítója pedig eredendően az Amerikai Hadsereg volt, ám később csatlakoztak a többiek is.
De mit kell tudnia a jövő helikopterének? Gyakorlatilag mindent. A félreértések elkerülése végett azonban, beszéljünk inkább helikopter-típuscsaládról, ugyanis a JMR célja egy ilyen létrehozása. A 2011. november 9-én kiadott követelményrendszer szerint a szükséges alkalmazási területek a következők: teherszállítás, személyszállítás, fegyveres felderítés, harctámogatás, humanitárius feladatok ellátása, MEDEVAC, tengeralattjárók elleni hadviselés, felszíni célok elleni hadviselés, szárazföldi és tengeri kutatás-mentés, különleges egységes bevetéseinek támogatása, harcoló csapatok elektronikus hadviselési támogatása.
Ezt, mint már említésre került, nem egy konkrét helikopternek kéne mind egyszerre csinálnia, hanem egy közös platform alapján készítenének több, specializált verziót, amik jelentős részben megegyeznének egymással, tehát a kiképzés, gyártás, logisztika területén sokat spórolhatnak a haderőnemek.
A JMR egyelőre két projektfázist tartalmaz. Az első jelenleg is folyik, és egy 18 hónapos intervallumot foglal magába, mely alatt a pályázóknak le kell adniuk elképzeléseiket a tervvel kapcsolatban. Ezeket a kormány intézményei alaposan elemzik, értékelik, majd következhet a második szakasz. Itt már működő prototípusokat, technológiai demontstrátorokat kell készíteniük a versenyzőknek, amiknek bizonyítaniuk kell, hogy teljesítik a papírformát.
Fontos szempont, hogy a leendő típuscsalád minél költséghatékonyabb legyen, ehhez pedig elengedhetetlen a magas fokú integráció. Ez szintén hasonlít az F-35 esetében alkalmazott elvhez, miszerint mindent igyekeznek összekapcsolni, növelve a hatékonyságot és csökkentve a járulékos ráfordításokat. Ugyancsak nagy hangsúlyt kell fektetniük a pályázóknak a korszerű technológiák beépítésére, tehát a különféle kompozit anyagot, polimer-metál mátrixok használatára a fejlesztés során. A Pentagon elképzelései szerint a napjainkban elterjedt módszerhez képest a meghajtás módja is változna, ez a teljesítmény növelése miatt szükséges.
S-97 mock-up | Forrás: Sikorsky ,
Az általános műszaki követelmények egyébként nem sokat változtak azokhoz képest, amiket már eddig is sejtettek a pályázóknak kiadott adatok. Vízszintes repülésben legalább 314 km/h sebesség, 800 km-es maximális hatótávolság, 424 km-es harci hatósugár, 6000 méteres tengerszint feletti magasságon, 35 Celsius-fok külső hőmérséklet melletti üzemelési képesség végzetes teljesítmény-csökkenés nélkül. Lehetőség szerint biztosítani kell a pilóta nélküli üzemelést (amerikai sajtóorgánumok egyenesen „opcionálisan személyzettel ellátott” helikopterekről beszélnek), valamint fegyverek és fedélzeti rendszerek széles skálájának integrációját kell elvégezni.
Látható tehát, hogy nagyon nehéz feladat vár a pályázókra, melyek a Bell, a Boeing, a Sikorsky és az AVX. A tervek szerint 2013-ban a cégek leadják terveiket, majd 2017-ben sor kerül a prototípusok első repülésére. Ha ezt az ütemtervet sikerül tartani, akkor elvileg 2030-ig elkezdődik a helikopterflotta lecserélése az új típuscsaláddal.
