|

Hivatalos: India kilép az FGFA programból

11 évnyi adok-kapok után Indiában úgy döntöttek, nem kérnek a közös orosz-indiai együttműködéssel, a Szu-57 PAK-FA alapján kifejlesztés alatt álló FGFA (Fifth Generation Fighter Aircraft) vadászbombázóból.

Új-Delhi és Moszkva még 2007-ben egyeztek meg a közös fejlesztésről, melynek nem titkolt célja, hogy az IAF egy olyan típust kapjon, amely képes ellensúlyozni a Kínai Légierő mennyiségi fölényét. Kiindulási alapként az akkor már előrehaladott állapotban lévő T-50 PAK-FA projekt ígéretes végeredményét választották. Első nekifutásra 200 példány szolgálatba állításával számoltak, az orosz kiindulási alaphoz képest kétüléses változatból – az indiaiak ugyanis az egyre fejlődő elektronika ellenére továbbra is vallják a több szem többet lát filozófiát.

A helyi vadászgép beszerzési programoknak megfelelően azonban ebben az esetben is rengeteg elégedetlenségről beszámoló hírrel találkozhattunk. 2012-ben először a beszerzendő mennyiséget csökkentették egy harmaddal, ekkor azonban még úgy tűnt, megvalósul a beszerzés: az első prototípus átadására – melynek avionaikai szintű megpiszkálását tervezték – 2014-ben kerülhetett volna sor, a sorozatgyártást pedig a harmadik, már végleges konfigurációjú példány alapján indítanák be. Eltelt két év, a prototípus még sehol nem volt, a vészjósló hírek azonban szállingóztak. Új-Delhi 3 fő pontban kritizálta Moszkva és a Szuhoj tevékenységét:

  1. az oroszok nem hajlandók a kritikus tervezési pontokat megosztani Indiával
  2. a tervezett AL-41F hajtómű nem megfelelő, a Szu-30MKI tolóerejét adó AL-31 erőforrásnak egyszerű továbbfejlesztése, nem biztosítja a szupercirkáló képességet
  3. túl magasak a költségek

Emellett olyan “apróságok” is felmerültek, hogy míg az oroszok egy radarral kérik a gépeiket, a “turbánosok” hármat szerettek volna beépíteni, amivel biztosítják a 360 fokos lefedettséget, emellett a “lopakodó” jellemzők, valamint az adatátviteli rendszer képességei sem elégítették ki a dél-ázsiai állam követelményeit. A módosításokra akkor 6 milliárd dollárt szántak, a végrehajtásukban pedig a Hindustan Aeronautics Limited (HAL) szakemberei is szerepet kaptak volna.

Tavaly ismét az előbb említett első pont körül ment a vita, India csak akkor mutatott hajlandóságot további pénzeket fektetni a programba, ha Oroszország részéről teljes technológiai transzfert kap – beleértve a forráskódokat is.

A több mint egy évtizede zajló tárgyalások továbbra sem vezettek szerződéskötéshez, idén év elején már 8,63 milliárd dollárra becsülték az áttervezés és kért módosítások költségeit. Az Indiai Légierő egyébként is évek óta a rendszeresítés ellen van, más típusokon, mint például a Rafale-on szívesebben látnák a narancs-fehér-zöld színeket. Végül Új-Delhinél is betelt a pohár, és úgy döntöttek, hogy nem kérnek többet az FGFA-ból. A hírt elsőnek az Indiai Hadsereg nyugdíjazott ezredese, a manapság újságíróként dolgozó Ajai Shukla hozta le. Az indiai Business Standard hírlap értesülései alapján a döntést Ajit Doval nemzetbiztonsági tanácsadó közölte az orosz minisztérium delegációjával egy februári védelmi beszerzési találkozón. Nem zárták ki azonban, hogy később visszaszálljanak a projektbe, és az IAF is beszerezze a Szu-57-est, miután az már szolgálatba állt és bizonyított az Orosz Légierő kötelékében.

Szuhoj T-50 (PAK-FA). Évek múlva talán indiai színekben is láthatjuk | Forrás: sherdog.com ,

A visszalépés után felmerül a kérdés: hogyan oldják meg a következő évtized végére fellépő vadászbombázó hiányt? Jelenleg 32 vadász századdal rendelkeznek, azonban a légierő vezetése évek óta hangoztatja ennek elégtelenségét Kína fölényének ellensúlyozására, szerintük legalább 42 század fenntartására lenne szükség. A MiG-21-esek és 27-esek kiöregedésével azonban nem hogy javulna a helyzet, épp ellenkezőleg, tovább fog romlani, és aki követte az elmúlt években az eseményeket, abban olyan kép rajzolódhat ki, hogy az összes beszerzésre kiírt pályázatuk zsákutcába fut, elég az MMRCA szappanoperára vagy a Tejas sikertelenségére gondolni.

A közel 8 éve belebegtetett AMCA (Advanced Medium Combat Aircraft) prototípusának már tavaly repülnie kellett volna, a Rafale beszerzés megakadt 36 példánynál, a 2016 őszén kihirdetett egy hajtóműves típusra kiírt beszerzés pedig úgy tűnik, az MMRCA második felvonásává alakul. A Lockheed Martin egyszer már az F-35-öst is felajánlotta számukra, akkor azonban nem kértek belőle – nincs kizárva, hogy azóta megbánták ezt a kijelentést, és hamarosan ők keresik meg az Amerikai Egyesült Államokat az 5. generációs vadászbombázó után érdeklődve.