|

Hivatalos: India kilép az FGFA programból

11 évnyi adok-kapok után Indiában úgy döntöttek, nem kérnek a közös orosz-indiai együttműködéssel, a Szu-57 PAK-FA alapján kifejlesztés alatt álló FGFA (Fifth Generation Fighter Aircraft) vadászbombázóból.

Új-Delhi és Moszkva még 2007-ben egyeztek meg a közös fejlesztésről, melynek nem titkolt célja, hogy az IAF egy olyan típust kapjon, amely képes ellensúlyozni a Kínai Légierő mennyiségi fölényét. Kiindulási alapként az akkor már előrehaladott állapotban lévő T-50 PAK-FA projekt ígéretes végeredményét választották. Első nekifutásra 200 példány szolgálatba állításával számoltak, az orosz kiindulási alaphoz képest kétüléses változatból – az indiaiak ugyanis az egyre fejlődő elektronika ellenére továbbra is vallják a több szem többet lát filozófiát.

A helyi vadászgép beszerzési programoknak megfelelően azonban ebben az esetben is rengeteg elégedetlenségről beszámoló hírrel találkozhattunk. 2012-ben először a beszerzendő mennyiséget csökkentették egy harmaddal, ekkor azonban még úgy tűnt, megvalósul a beszerzés: az első prototípus átadására – melynek avionaikai szintű megpiszkálását tervezték – 2014-ben kerülhetett volna sor, a sorozatgyártást pedig a harmadik, már végleges konfigurációjú példány alapján indítanák be. Eltelt két év, a prototípus még sehol nem volt, a vészjósló hírek azonban szállingóztak. Új-Delhi 3 fő pontban kritizálta Moszkva és a Szuhoj tevékenységét:

  1. az oroszok nem hajlandók a kritikus tervezési pontokat megosztani Indiával
  2. a tervezett AL-41F hajtómű nem megfelelő, a Szu-30MKI tolóerejét adó AL-31 erőforrásnak egyszerű továbbfejlesztése, nem biztosítja a szupercirkáló képességet
  3. túl magasak a költségek

Emellett olyan “apróságok” is felmerültek, hogy míg az oroszok egy radarral kérik a gépeiket, a “turbánosok” hármat szerettek volna beépíteni, amivel biztosítják a 360 fokos lefedettséget, emellett a “lopakodó” jellemzők, valamint az adatátviteli rendszer képességei sem elégítették ki a dél-ázsiai állam követelményeit. A módosításokra akkor 6 milliárd dollárt szántak, a végrehajtásukban pedig a Hindustan Aeronautics Limited (HAL) szakemberei is szerepet kaptak volna.

Tavaly ismét az előbb említett első pont körül ment a vita, India csak akkor mutatott hajlandóságot további pénzeket fektetni a programba, ha Oroszország részéről teljes technológiai transzfert kap – beleértve a forráskódokat is.

A több mint egy évtizede zajló tárgyalások továbbra sem vezettek szerződéskötéshez, idén év elején már 8,63 milliárd dollárra becsülték az áttervezés és kért módosítások költségeit. Az Indiai Légierő egyébként is évek óta a rendszeresítés ellen van, más típusokon, mint például a Rafale-on szívesebben látnák a narancs-fehér-zöld színeket. Végül Új-Delhinél is betelt a pohár, és úgy döntöttek, hogy nem kérnek többet az FGFA-ból. A hírt elsőnek az Indiai Hadsereg nyugdíjazott ezredese, a manapság újságíróként dolgozó Ajai Shukla hozta le. Az indiai Business Standard hírlap értesülései alapján a döntést Ajit Doval nemzetbiztonsági tanácsadó közölte az orosz minisztérium delegációjával egy februári védelmi beszerzési találkozón. Nem zárták ki azonban, hogy később visszaszálljanak a projektbe, és az IAF is beszerezze a Szu-57-est, miután az már szolgálatba állt és bizonyított az Orosz Légierő kötelékében.

Szuhoj T-50 (PAK-FA). Évek múlva talán indiai színekben is láthatjuk | Forrás: sherdog.com ,

A visszalépés után felmerül a kérdés: hogyan oldják meg a következő évtized végére fellépő vadászbombázó hiányt? Jelenleg 32 vadász századdal rendelkeznek, azonban a légierő vezetése évek óta hangoztatja ennek elégtelenségét Kína fölényének ellensúlyozására, szerintük legalább 42 század fenntartására lenne szükség. A MiG-21-esek és 27-esek kiöregedésével azonban nem hogy javulna a helyzet, épp ellenkezőleg, tovább fog romlani, és aki követte az elmúlt években az eseményeket, abban olyan kép rajzolódhat ki, hogy az összes beszerzésre kiírt pályázatuk zsákutcába fut, elég az MMRCA szappanoperára vagy a Tejas sikertelenségére gondolni.

A közel 8 éve belebegtetett AMCA (Advanced Medium Combat Aircraft) prototípusának már tavaly repülnie kellett volna, a Rafale beszerzés megakadt 36 példánynál, a 2016 őszén kihirdetett egy hajtóműves típusra kiírt beszerzés pedig úgy tűnik, az MMRCA második felvonásává alakul. A Lockheed Martin egyszer már az F-35-öst is felajánlotta számukra, akkor azonban nem kértek belőle – nincs kizárva, hogy azóta megbánták ezt a kijelentést, és hamarosan ők keresik meg az Amerikai Egyesült Államokat az 5. generációs vadászbombázó után érdeklődve.

Fórum hozzászólások

  • Ez tonna mint mértékegység azt jelenti, hogy az adott hajtómű 10 tonna tolóerőt ad le, akkor 10 tonnát tud fuggolegesen felemelni talajszinten?
    Gondolom nagyobb magasságban kevesebb a tolóerő.
  • papajoe
    Ez tonna mint mértékegység azt jelenti, hogy az adott hajtómű 10 tonna tolóerőt ad le, akkor 10 tonnát tud fuggolegesen felemelni talajszinten?
    Gondolom nagyobb magasságban kevesebb a tolóerő.
    Nem többet tud felemelni mint a tolóereje.
  • papajoe
    Nem, többet, vagy nemtöbbet?
    Igaz.Nem,többet tud megmelni mint 10 tonna.Egy 20 tonnás gépet meg tud emelni egy 18 tonna tolóerejű hajtómű,csak a tolóerő-tömeg arány nem lesz jó így az egész manőverező képesség nem lesz valami veretes.
  • dudi
    Igaz.Nem,többet tud megmelni mint 10 tonna.Egy 20 tonnás gépet meg tud emelni egy 18 tonna tolóerejű hajtómű,csak a tolóerő-tömeg arány nem lesz jó így az egész manőverező képesség nem lesz valami veretes.


    Pillanat, én fuggoleges teher emelésre gondoltam, nem repulésre, sanszosan egy harmada ekkora tolóereju hajtómű is megloki annyira a gépet, hogy a felhajtóero felemelje a földrol.
  • papajoe
    Pillanat, én fuggoleges teher emelésre gondoltam, nem repulésre, sanszosan egy harmada ekkora tolóereju hajtómű is megloki annyira a gépet, hogy a felhajtóero felemelje a földrol.
    Akkor elbeszéltünk egymás mellett.
  • papajoe
    Pillanat, én fuggoleges teher emelésre gondoltam, nem repulésre, sanszosan egy harmada ekkora tolóereju hajtómű is megloki annyira a gépet, hogy a felhajtóero felemelje a földrol.
    A fontban, vagy tonnában, mint tömeg mértékegységben kifejezett tolóerő egy angolszász eredetű, amolyan gyakorlatias-szemléltető megközelítés.
    Ez a Ton-force.
    Korábban az oroszok is használták a kilogrammszil, azaz “kilogramm erő” kifejezést, hasonló okokból.
    Amióta ugyanis létezik sugárhajtás, azóta kézenfekvő dolog a tudományosan precízebb, de önmagában eléggé nehezen elképzelhető, láthatatlan erő jellegű mértékegységek mellett a jobban vizualizálható tömeg egyenértékben is jellemezni a tolóerőt.
    “Amekkora erővel egy 10 tonnás kamion az utat nyomja” akkora erővel tol ez a hajtómű.
    És, hogy bonyolítsuk a dolgot, az egy metrikus tonna tömegű repülőgép az 1000kg-os, de nem 10kN-os, hanem csak 9,81kN-os erővel nehezedik a talajra. Vagyis egy “egy tonnás” tolóerejű hajtómű még kicsit több is, mint 1:1-es tolóerő/tömeg arányt fog egy ilyen képzeletbeli repülőgépnek adni.

    De, hogy ugyanezt egy gyakorlatias példával is szemléltessem: a Typhoon hajtóműve üresen, az üzemi folyadékjai és szerelékei nélkül, de készre szerelve 989kg-ot nyom.
    Fékpadi (nevezzük elvinek, vagy virtuálisnak) maximális tolóereje 90kN.
    Viszont a 989kg az nem 9.89kN, hanem kevesebb, mivel 989kg x 9,81m/sec2 az 9.7kN.
    Ebből adják meg a hajtómű fajlagos (specifikus) tolóerejét. Az EJ200-as hajtómű tömege 989kg, súlya 9.7kN, tolóereje pedig 90kN.
    Tehát a fajlagos érték 90:9,7= 9.28.

    Az oroszok az állítják, hogy az ő hajtóművük el fogja érni, sőt, meg is fogja haladni a 10-es értéket!

    Hát, hogy őszinte legyek, mivel eleve a beládázott üres hajtómű száraz tömegét vetettük össze a gépbe építve soha meg nem valósuló (egyszerre lesz ehhez képest kisebb a fojtás és nagyobb a dinamikus kompresszió miatt) fékpadi értékkel, így ez a nüansznyi eltérés nem is érdekes.
    A lényeg az a 9-es körüli szám, ami jelenleg az egyik legmagasabb a világon és ezt tervezik az oroszok meghaladni.

    Ennél azonban jóval érdekesebb az eltérés a metrikus tonna és az angolszász “tonnák” közül az amerikai short ton és az angol long ton között. Ez utóbbiak közül ugyanis a short ton, vagy ton a 2000 font, vagyis 2000lbs megfelelője azaz csak 907kg, míg az angol long ton az 2240 font, azaz 1016kg.
    Amíg az amerikaiak a short ton-t ton-nak hívják és írják, a metrikus és long ton az náluk tonne.
    De az angoloknál ezek is mind Ton-ként írják, ha nem elég korrektek.

    Tehát amikor angol nyelvű és angolszász területről származó szakleírást olvasva a “tons of thrust” kifejezést látjuk, a fenti tonnák valamelyikére kell gondolnunk, ha azt legalább egy másik, zárójelben feltüntetett mértékegységgel (kN, lbs) nem pontosítják külön.

    Az meg külön érdekes, hogy műszaki alaposság ide, vagy oda, mióta (1903) létezik légcsavar hajtás, azóta fejezik ki a légcsavaros és forgószárnyas repülőeszközök vonó-toló (tehát tényleges) hajtóerejét a jóval indirektebb tengelyteljesítménnyel, ami finoman szólva is furcsa.
    Pedig elviekben a keresztmetszetükön egy adott áramlási sebességre felgyorsított adott tömegáramú levegőátfutásból lehetne számolni (reakció) tolóerőt; és a lapátjaikon, tollaikon a körpályán mozgás során, adott keresztmetszet adott állásszögével és kerületi sebességével lehetne számolni vonóerőt is.
    Merthogy légcsavarnál és forgószárnynál egyaránt van vonó- és tolóerő, de ezek tényleges nagyságához a hajtómű saját tengelyére leadott teljesítménynek és forgatónyomatéknak nem sok köze van.
    Hiszen közben van még a légcsavar áttétel, vagy a reduktor, számít a légcsavarok, forgószárnyak felülete, állásszöge, alapvetően az aerodinamikai jósága és még sokminden.
  • notaricon
    A szemből jobboldali szívócsatorna belépőéle alatt kapott egy fülest?
    A másik oldalinak is olyan a belépőéle. Viszont az alja mintha behorpadt volna, de inkább csak a fényviszonyok vagy a festés olyan.
  • papajoe
    Lehet tévedek, de mintha az F-35 100 misi körül lenne /db?
    A 140 kissé túlzónak tunik.
    :eek:
    Az F-35-nek háromféle típusváltozata van háromféle árral, most melyikről írsz? És az USA fegyveres erőknek szállított árról, vagy pl. a Japánnak vagy a briteknek exportált gépek áráról? Mert a 140-millás Szu-57E az a külföldi export-gép ára amin nyilván van "némi" nyereség is ... mint ahogy az összes export-gép árán is.
  • papajoe
    Lehet tévedek, de mintha az F-35 100 misi körül lenne /db?
    A 140 kissé túlzónak tunik.
    :eek:
    Ha 2 milliárdért vettek 14 gépet, akkor ilyen ár jön ki. Biztos benne a kiképzés és más is. 142 millió USD(export ára a gépnek) az 11 milliárd Rubel. 1 Szu-57 ára 4 milliárd Rubel körül van az orosz VM-nek.
  • papajoe
    Egyébként van már olyan (el) készültségi állapotban, hogy exportálni lehessen?
    Elviekben igen. És így megtartható lehet az orosz belpiacos fölény is. Ha deklaráljuk, hogy a Szu-57E (vagy kiindulva az orosz nevezéktanból, inkább Szu-57K) egy képességcsökentett változata a várható Szu-57Sz-nek, akkor a jelenlegi hajtóművel, radarral és első körben elérhető fegyverzettel elviekben az első pártíz példányból lehetne is exportálni. Így 2025 előtt is lehet már akár sorozatgyártott export változata a gépnek.

    Ha legyártottak egy-két századnyit az első fázis gépeiből az orosz légierőnek, akkor még az átállás előtt, illetve a második fázissal elviekben párhuzamosan, le lehet gyártani majd az első export verziókat is.
    Itt lehet arra gondolni, hogy a gyártásfelfutást mennyiben befolyásolja az új 30-as hajtómű, vagy bárimiféle módosítás, fejlesztés a gép EW rendszerén.
    Szó van a szerkezeti anyagok változtatásán is, ahogy a kormányvezérlő rendszer végrehajtó elemeinél is terveznek módosításokat a hidraulikusról az elektro-hidraulikusra, vagy az elektro-szervómotorosra.
    Ha a sárkányt már javában gyártják, akkor a gyártósorra ezeket a belső módosításokat már könnyebben vezethetik fel, sőt, a már átadott, eladott gépeket is módosíthatják utólag, ha erre van igény.
    Lásd, az indiai Szu-30MKI gépeket, melyek esetében most tizenöt évvel az átadásaik után kezdenek majd meg modernizálni, átépíteni. Új radar, új hajtómű, miegyéb.
  • Egy kérdés: van már fotó a második széria példányról? Én sehol nem találok. Illetve egy másik érdekesség: vajon miért nem láthatóak a gépen a lopakodókon szokásos szögvisszaverők?
  • Roni
    Mire a szögvisszavero? Mikor majd 2021 kapják meg a lopakodó bevonatot ráadásul eddig csak protók vannak
    Úgy tippelném az sem nagy előny ha a prototipusok visszaverődési jellemzői kikerülnek, pl. Szíriában.

Ugrás a fórum topichoz