A hétfői napon szivárogtatott ki első alkalommal képeket a Skunk Works az Amerikai Haditengerészet pilóta nélküli tanker programjára tervezett típusáról.
A „Bűzösborz Művek” jelentősen más irányból közelítette meg az UCLASS programot, mint a konkurens Boeing és General Atomics: a hagyományos szárny-törzs-farok elrendezéssel szemben ők a csupaszárny kialakítás mellett tették le a voksukat. A 4 bemutatott kép alapján az ő Stingray elképzelésük a hossztengelytől kissé balra, a gép hasa alatt hordozna egy D-704 konténert, mely használatának képessége a tender követelményei közé tartozik. A korábban bemutatt X-44A-hoz hasonlóan gép orrában kapnak helyet az elektro-optikai szenzorok.
Családon belül marad: az MQ-25 az F-35C-t tölti fel kerozinnal | Forrás: Lockheed Martin ,
Mindenképpen érdemes megvizsgálni a választott koncepciót. Eredetileg alacsony észlelhetőségű csapásmérőre vágytak a U.S. Navy fejesei, menet közben azonban módosultak az elvárásaik: csapásmérésre is alkalmas, de elsősorban légi utántöltő szerepkörben tevékenykedő UAV-ra vártak ötleteket az ipar képviselőitől. Az egyszerűség kedvéért elvetették a lopakodó jellemzők meglétének szükségességét, és előírták, hogy az új típusnak képesnek kell lennie a D-704-es utántöltő konténer használatára.
További elvárás a repülőgép-hordozók fedélzetéről való üzemeltethetőség (ami magában foglalja a gőz-, és mágneses katapultos indításokat és fékeződrótos leszállásokat), valamint, hogy a hordozótól 500 tengeri mérföldes távolságban 14 000 fontnyi üzemanyagot tudjon átadni a csapásmérő kötelékeknek, ez metrikus rendszerben 926 kilométert és 6350 kilogrammot takar.
A rövid törzshossz ellenére elegendőnek tűnik a főfutók és a fékezőhorog közti távolság, mellyel az F-35C-nél problémák adódtak | Forrás: Lockheed Martin ,
A kívánalmak átdolgozása miatt célszerűbbnek tűnik a hagyományos szárny-törzs-farok elrendezés, a Boeing és a General Atomics is ennek megfelelú kialakítású típussal indul neki a megmérettetésnek, a Northrop Grumman azonban visszalépett a versenyzéstől, mivel az ő tervezési a filozófiájuk kezdetektől a lopakodó csapásmérő létrehozására koncentrált.
A Lockheed Martin is utóbbihoz hasonló elvekre alapozta a koncepcióját, a 2012 augusztusában bemutatott Sea Ghost projekt jelentősen hasonlított az X-47B-re. A texasi Forth Wort-ban dolgozó mérnökök azonban nem tántorodtak meg, ők az eredeti elképzelésük átdolgozásával is csak a győzelmet látják a szemük előtt. Tavaly Rob Weiss, a Skunk Works akkori vezetője a csupaszárny elrendezés előnyeit fejtegette a média képviselőinek: hangsúlyozta az aerodinamikára gyakorolt jó hatását, és hogy a méretéhez viszonyítva így több kerozint szállíthat. A hajófedélzeti elhelyezés és mozgatás szempontjából is előnyös a rövid hossz, és még az alkatrészek száma is csökkenthető. További előny, hogy ha a haditengerészet érdeklődést mutat a képességek kibővítése iránt, az ő típusuk kisebb átalakításokkal alkalmassá tehető akár jól védett célpontok támadására is, míg ez a többi pályázó portékájánál nagyobb módosítást igényelne.
A kiömlőnyílást alulról árnyékolják, így nehezítve a gépet kereső infravörös szenzorok dolgát | Forrás: Lockheed Martin ,
Az előnyök ellenére óriási hátrányból indulnak, ugyanis még csak a számítógépek képernyőjén létezik a típusuk, ellentétben a Boeing már megépítette prototípusát, és a General Atomics Avenger (Predator C) gépe, melynek alapjaira építik saját pályázójukat, már 2009-ben végrehajtotta első repülését. Ha minden a tervek szerint halad, a haditengerészet szeptemberben hirdeti ki a győztest, akik a 2019-es költségvetési évben már 719 millió dollárból gazdálkodhatnak. Az első 4 példányt 2023-ban vásárolják meg, a kezdet műveleti képességet pedig 2026-ra kell elérni.