Az eddig talán legnagyobb esélyesnek tartott Northrop Grumman-nál úgy döntöttek, hogy mégsem indulnak az Amerikai Haditengerészet első hajófedélzeti UAV beszerzésére kiírt tenderén.

Az amerikai mamutvállalat már több mint egy évtizede elkezdett foglalkozni egy repülőgép-hordozók fedélzetéről is üzemeltethető pilóta nélküli géppel. Ennek eredménye lett a 2011. február 4-én először a levegőbe emelkedő X-47B Unmanned Combat Air System Aircraft Carrier Demonstration (UCAS-D)  technológiai demonstrátor, mely egyedüli típusként hajtott végre pilóta nélküli fel-, illetve leszállásokat egy repülőgép-hordozó fedélzetéről. (A prototípus karrierjének fontosabb állomásairól mi is folyamatosan beszámoltunk, ezekről ide kattintva olvashatnak többet az érdeklődők.)

Mindezen gyűjtött tapasztalatok ellenére – mellyel jelentős előnyt szereztek konkurenseikkel szemben – a vállalat vezetői úgy döntöttek, kihátrálnak az MQ-25A Stingray pilóta nélküli légi utántöltő beszerzésére kiírt tenderről.

A cég fejesei által október 25-én bejelentett döntést a vezérigazgató, Wes Bush hosszasan indokolta: „Hadd tisztázzam, amikor ilyen lehetőségeket keresünk, a célunk nem csupán a győzelem. Nagyszerű érzés nyerni, azonban ha nem tudjuk kivitelezni és leszállítani a terméket a megrendelőnek, akkor valamit elrontottunk. Ha az Egyesült Államoktól vagy bármilyen szövetséges országtól kapunk megbízást, az egy bizalmi szálat hoz létre a két fél között. Nem engedhetjük meg azonban egy ilyen szál elszakadását, ezért az ajánlatkérést minden esetben alaposan megvizsgáljuk, és eldöntjük, hogy tudjuk e vállalni az ott leírtakat.”

Bush kiemelte, hogy a korábban a cégekhez kiküldött ajánlatkérésben (Request for Proposal, RFP) szereplő követelmények miatt hozták a döntést, miszerint elállnak a megmérettetéstől. A másik 3 pályázó, a Boeing, a Lockheed Martin és a General Atomics továbbra is futja győzelemhez szükséges köröket. A pályázat eredményének kihirdetésére 2018-as költségvetési év végén kerülhet sor.

A Northropnál eredetileg egy lopakodó csapásmérő tervezésével számoltak, ennek megfelelően készítették az X-47B-t is. A sikeres tesztek óta azonban a U.S. Navy elképzelése az első hajókra szánt UCAV-ról jelentősen megváltozott, a csupaszárny, lopakodó csapásmérő helyett egy támadó szerepkör betöltése mellett utántöltésre is alkalmas platformra vágynak. Az így kialakult koncepció azonban még a legnagyobb repülőgépgyárak számára is fejtörést okoz, ezért kompromisszumként a U.S. Navy vezetői beleegyeztek, hogy lemondanak a kiváló „lopakodó” tulajdonságok meglétéről.

A váltás indoka, hogy míg a csapásmérő szerepkört  megfelelően betöltik az F/A-18E/F-ek és az F-35C-k, az utántöltésre jelenleg nincs külön specializált típusuk. A Super Hornetek a D-704-es konténer segítségével látják el a feladatot, 4 póttartállyal és 6 légiharc rakétával felfegyverkezve támogathatják földi célpontok ellen induló társaikat. Ez azonban csak szükségmegoldás, és a U.S. Navy minél hamarabb szeretné látni a Stingrayt a hajókon települő ezredek kötelékében. Emiatt került be az elvárások közé, hogy az új típus képes legyen a Super Hornetek által hordozott D-704-es utántöltő konténer használatára.

Ezek a döntések viszont mind a Northrop Grumman konkurenseinek malmára hajtják a vizet. Ugyan még nem tisztázódott, hogy a vállalat egy, az X-47B alapján továbbfejlesztett típussal, vagy teljesen új koncepcióval fut neki a pályázatnak, de előbbi terén már jelentős tapasztalatot szereztek, elég csak a B-2-re vagy a B-21-es tenderre gondolni. Augusztusban az Aviation Week által kiszivárogtatott fotónak köszönhetően került nyilvánosságra, hogy próbálkoztak a D-704-es felszerelésével a csupaszárny UCAV-ra. Azonban így elvesztik az alacsony észlelhetőséget, mely a csupaszárny konstrukció kiválasztásának első számú érve, figyelembe véve mindezt pedig már érdemesebb lenne egy hagyományos, szárny-törzs-farok elrendezésű típus kifejlesztése. A Northrop-nál viszont már nem látják értelmét belekezdeni egy új alapokra helyezett gép tervezésébe, talán a tapasztalatok hiánya, talán a konkurens típusok fejlesztésének előrehaladottsága, talán teljesen más ok miatt.

Jelenleg a Super Hornetek repülési idejének 20-30%-át teszik ki az utántöltő bevetések, jelentősen zabálva a gépek üzemidejét. Az MQ-25A képében a haditengerészet egy hatékonyabb tankert szeretne üzembe állítani, mely alkalmas 15 000 font (megközelítőleg 6803 kg) kerozin átadására 500 tengeri mérföldre, azaz 926 kilométerre a hordozótól. Ezzel megduplázható a csapásmérő kötelékek hatósugara, akár 1296 kilométerre is kibővítve azt.  Ugyan még hivatalos szolgálatba állítási időpont nincs, a haditengerészet műveleti parancsnoka, John Richardson admirális 2019-re szeretné realizálni a képességet.