|

Levegőben az X-47B! – VIDEÓ

Sok repülésszerető ember számára jelent bosszússágot az a tény, hogy a pilóta nélküli repülőeszközök egyre jobban elterjednek a hadviselésben. Ám akár tetszik, akár nem, a jövő konfliktusaiban mindinkább fontos szerep hárul majd az UAV és UCAV típusokra, melyek képesek emberéletek kockáztatása nélkül csapást mérni az ellenségre. A technológia fejlesztésében az Amerikai Egyesült Államok jár az élen (bár Európában is több, előrehaladott állapotú program is folyik). Jelenleg két típus áll a berepülési program elején, az X-47B és az X-45C. Nos, örömmel jelenthetjük be, hogy előbbi már a saját szárnyaival szeli a levegőt!

A Northrop Grumman UCAS-D programja a napokban fontos mérföldkőhöz érkezett, ugyanis a projekt demonstrátor repülőgépe a kaliforniai Edwards bázisról végrehajtotta szűzrepülését. Az február 4-i a 29 perces szárnyalás során az X-47B jelzésű csupaszárny demonstrátor 5000 láb magasságba (1500 méterre) emelkedett és a navigációs szoftver és a digitális repülésvezérlő rendszer különböző tesztjeit hajtották végre, míg a gép a bázis körüli légterekben körözött.

A demonstrátor első repülésével megkezdődött a típus 3 éves berepülési programja, melyet idén az Edwards bázisról végrehajtva végeznek majd, ám év vége felé a gép áttelepül a Patuxent River haditengerészeti bázisra, ahol később csatlakozik hozzá a típus második példánya is. A hajófedélzeti tesztek várhatóan 2013-tól kezdődnek. A US Navy reményei szerint a Northrop Grumman szakembergárdája bizonyítani tudja, hogy egy függőleges vezérsík nélküli típus is biztonsággal képes egy repülőgép-hordozó fedélzetéről üzemelni. A másik, ami miatt sokan szkeptikusak, hogy mindezt autonóm irányítással végzi majd.

Közben pedig hivatalos adatok is napvilágot láttak a típus paramétereit illetően. Az X-47B 11,6 méter hosszú, 18,9 méter fesztávú és 3,2 méter magas pilóta nélküli repülőgép. Egy hajófedélzeti felszállás során a legnagyobb össztömege 20 412 kg lehet, amiből a maximális hasznot terhelése 2041 kg, nem számítva a különféle elektronikai rendszereket. A Pratt & Whitney F100-220U típusú erőforrás lehetővé teszi a csupaszárny típus számára, hogy a szubszonikus sebességtartomány felső határán repüljön.

Először szelhette a levegőt az X-47B (Forrás) ,

A Northrop Grumman egy lépéssel a riválisok előtt jár, a Boeing Phantom Ray nevezetű pilóta nélküli gépe, mely az X-45 áttervezésével született meg, még továbbra is a földi teszteket végzik, de várhatóan ez a típus is hamarosan a levegőbe emelkedik.

Mind az X-45, mind az X-47 komoly tesztprogramot repült le 2001 és 2004 között, de a védelmi minisztérium elkaszálta az USAF és a US Navy számára készülő J-UCAS (Joint Unmanned Combat Air Systems) programot. 2005-ben a haditengerészet új követelményrendszerrel újjáélesztette a programot, a UCAS-D fő feltétele az volt, hogy a belső fegyvertérrel ellátott, csökkentett észlelhetőségű, pilóta nélküli típus biztonsággal üzemelhessen egy repülőgép-hordozó fedélzetéről. A Northrop 2007-ben nyerte el a US Navy megrendelését, szerencséjükre a projekt túlélte a 2008-as költségvetési megszorításokat. Később a légierő csatlakozott a programhoz, mint megfigyelő, ám nem invesztált további pénzt a fejlesztésbe.

httpv://www.youtube.com/watch?v=WUDpGpEr1g4

5 hozzászólás “Levegőben az X-47B! – VIDEÓ”

  1. A gép méretével arányosan csökken a relatív terhelhetőség. Vagy egy minimum csomag (műszaki tartalom) ami kell ahhoz, hogy a gép repüljön és működjön, no meg kell keró is. Ha a gépméret csökken, akkor ezekből lehet lefaragni.

    Egy példa. Egy F-16 ANG minden tudott, amit egy Szu-27 – inkább többet – csak jóval kisebb hatótávval és fegyverzettel. A képssége megvolt. A Szu-27 realtív terhelhetősége valszeg nem jobb a felszálló tömegre, mert brutálisan sok keró mehet bele. Lásf F-111F.

    Az F-111F legfeljebb 8000 fontnyi (névleges) bombával (4 x GBU-24) ment bevetésre. A gép átlagos felszálló tömege valahol 38-40 tonna táján volt, ami cirka 84-88 ezer font. Ez 10% alatt van. Viszont milyen burtális hatótávolsága volt? A cikkben bene van, hogy a gépre tölthető üzemanyag tömeg nagyobb volt, mint egy fullra megpakolt F-16A Block 1. Eh… :)

    Még példa. F-16C vs F-16XL. A gép fő befoglaló méretei alapvetően azonosnak, “csak” az XL merőben eltérő szárnya nagyobb teret jelent. A hatótávot és terhelhetőséget a t/w arány rovására növelték, de hogy a gyakorlatban alkalmazott fegyverzet tömeg / össztömeg mennyit javult az F-16C-hez képest, azt meg nem mondom.

    BTW, a 10% nem is olyan rossz szám. Irak felett most az F-16C/D gépek jellemzően két db 500 vagy 1000 fontos GBU vagy JDAM-mel röpkönek + két pótossal. A gép teljes tömege 14-15 tonna táján simán megvan, ehhez képest visznek kb. 900 kilónyi fegyverzetet. Ez még 10% sincs…

    Véleményem szerint az fegyver tömeg / felszálló tömeg % önmagában nem mutat semmit. Ha a fegyver atompontos és jó pct. képesség is van, akkor ma nagyon kevés célhoz lehet azt mondani, hogy megéri megcélozni egy 2000 fontos bombával.

Fórum hozzászólások

There are no comments in the forum topic that is associated with this post.