A svédek a múlt héten hivatalosan is megtették komplex ajánlatuk Indonéziának utóbbi légierejének fejlesztése ügyében. Igen, természetesen a nagyjából 1 évtizede tartós tárolás alatt álló F-5E/F Tiger II géppark utódlásáról van szó, melyről legutóbb 2014 elején jelentkeztünk híranyaggal. Jakarta akkor jelentette be, hogy a pár évvel korábbi, 24 db használt F-16C/D Block 25 gépről szóló döntés után további vadászbombázók beszerzését tervezik.

Nem sokkal később röppent fel a híresztelés, miszerint az oroszoknak, konkrétan a Flanker család csúcstípusának, a Szu-35Sz-nek áll a zászló – ez némiképp összhangban állt azzal, hogy Jakarta 2013-ban visszavonta korábbi nyilatkozatát arról, hogy nem kell nekik több Szuhoj. Megjegyzendő, hogy a híresztelés alapja nem kizárható módon lehet, hogy mindössze az volt, hogy az indonéz illetékesek a régebbi Flankerek helyett a Szu-35Sz ringbe léptetésére bólintottak rá.

Mindenesetre hivatalosan semmilyen nyilatkozat nem született az orosz típus kapcsán, melynek a franciák és a svédek is ellenfelet állítottak. Párizs természetesen a 2015-ben végre exportsikereket elérő Dassault Rafale-al, míg a svédek az inkább a Tiger méretkategóriájába sorolható Gripen legújabb változatával. A franciák a kedvező finanszírozási konstrukciók mellett akár teljes technológiai transzfert is beígértek a komolyabb repülőgép iparral rendelkező indonézeknek, ám ezzel nincsenek egyedül, hiszen a svédek is tettek ilyen ajánlatot egy komplexebb csomag részeként. Mely csomag a szintén Tiger II-est leváltott Thaiföld esetében már kitűnően bevált receptet alkalmazva a Gripen mellett tartalmazza a vállalat Erieye radarrendszerét, mellyel a hordozóplatform tengerészeti és légtérellenőrző képességekkel vértezhető fel. Thaiföldhöz hasonlóan vezetés-irányítási (C2) rendszert, illetve a komponensek közti biztonságos kommunikációt biztosító adatkapcsolati rendszert.

Mindezt még múlt hét csütörtökén jelentette be Svédország indonéziai nagykövet asszonya, Johanna Brismar Skoog, mellyel párhuzamosan a Saab Indonesia igazgatója az ajánlat költséghatékonyságával érvelt: Peter Carlqvist egyrészt arról beszélt, hogy számításaik szerint a tavaly pedzegetett 16 Szu-35Sz árából jóval több Gripen lenne kihozható, másrészt ami a végső összköltség szempontjából nagyon fontos a svéd gép üzemeltetése is jóval kedvezőbb. A Szuhojhoz hasonló darabszám esetében pedig kisebb összeget kéne elkölteni a beszerzésre, másra hasznosítható pénzösszeg maradna az államkasszában. Kitért arra is, hogy nem elhanyagolandó például a data link terén ajánlott technológiai transzfer, illetve a magas gazdasági ellentételezés sem. A nyilatkozat alapján a svédek a potenciálisan bezsebelt összeg 35 százalékát közvetlen, további 50 százalékát pedig közvetett módon ellentételeznék.