|

Nemzetközi Repülőnap és Haditechnikai Bemutató Kecskemét 2013 – Összefoglaló

Az elmúlt napok bejegyzéseiből kiderülhetett mindenki számára, hogy a HTKA Lapcsoport teljes szerkesztősége is részt vett a Nemzetközi Repülőnap és Haditechnikai Bemutatón. A beharangozónak megfelelően megpróbáljuk elemezni, kritizálni, véleményezni a rendezvényt, ami az eddig megjelent hozzászólások, cikkek alapján igen-igen vegyes érzelmeket keltett a látogatókban. Belőlük – mármint nézőkből – egyébként nagyjából 120 ezer volt jelen, ami már önmagában is komoly feladatot rótt a szervezőkre-lebonyolítókra, ám e mellé még az elmúlt évek egyik legfullasztóbb kánikuláját is megtapasztalhattuk. Mielőtt belevágnánk a részletekbe, annyit mindenképpen leszögeznénk, hogy objektív képet festeni egy ekkora tömegrendezvényről nagyon nehéz feladat, így biztos, hogy sokak nem fognak egyet érteni a lenti sorokkal, ám ennek ellenére megpróbálkozunk a lehetetlennel.

Abban, reméljük, mindenki egyetért, hogy egy nemzetközi repülőnap megszervezése és lebonyolítása nagyon nehéz feladat. A megfelelő mennyiségű szereplő meghívása, a minőségi légi-földi program biztosítása (amit nehezített például az USAF és a nyugati légierők költségvetési problémák miatti – majdnem – teljes távolmaradása), a látogatók 99%-át kitevő, katonai repüléshez laikusként viszonyuló tömegek és a témában jártas spotterek/újságírók egyidejű szórakoztatása nem egyszerű, ráadásul mindezt több állami szervezet – Magyar Honvédség, rendőrség, Országos Mentőszolgálat, tűzoltóság, MÁV, stb. – bevonásával kell végrehajtani. Ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy az idei kecskeméti repülőnap fő koordinátorainak (MH EI Zrt.) ez volt az első ilyen jellegű feladatuk, valamint, hogy az extrém melegre is készülniük kellett, véleményünk szerint elmondhatjuk, hogy jó munkát végeztek – egy képzeletbeli ötös skálán négyesre értékelnénk teljesítményüket.

Ezt már csak azért is bátran jelentjük ki, mert szerkesztőségünk tagjai különböző minőségekben vettek részt az eseményen: sajtósként, spotterként és mezei látogatóként egyaránt. Elsőként a három titulus közül a legújabbal kezdenénk, ugyanis a magyarországi repülőnapok történetében elsőként volt lehetőségük az erre fogékonyaknak dedikált spotterként részt venni egy ilyen eseményen. Ők előre meghatározott időpontban és helyről indultak reggelente, biztosították számukra a sajtóhangárba való bejutást, ahol internetkapcsolat, hűtött víz és kávé is rendelkezésükre állt, valamint a repülőtér két pontján jó kilátást biztosító emelvényeket helyeztek el, melyekről különösen jó lehetőségük nyílott fotók készítésére. A feléjük tanúsított bánásmóddal kollégáink teljes mértékben elégedettek voltak, minden gördülékenyen ment, ám két dolog mégis kellemetlenül érintette őket. Egyrészt, a dedikált spotterhelyeken kevés volt a hely, különösen szombaton, ugyanis csak egy emelvényt állítottak fel, amin iszonyatos tömegnyomor alakult ki. Ezen kívül a spotterhely előtt közel kétméteres kordon állt, ami irreálisan sok volt, és megnehezítette a fotós munkát. Az előzetes információhiányon kívül, a repülőnap alatt a fenti két problémától eltekintve elégedettek lehettek a spotterek.

Vadra várva | Fotó: Spawn

Vadra várva | Fotó: Spawn ,

A sajtó munkatársaként egyből egy negatívummal kezdenénk, ami viszont az egyetlennek bizonyult: a regisztrációs folyamat során elég későn (egy-két nappal a kezdés előtt) kaptunk csak visszajelzést annak sikerességéről. Ez nemzetközi szinten elégtelen, mindenképpen javításra szorul. Ám ez a körülmény is hozzájárult a pozitív csalódáshoz, ugyanis a 2010-es rendezvényhez képest lényegesen jobb körülmények fogadtak minket, akár a bejutásról, akár a bent tartózkodásról volt szó. A szervezők sajtóreferensei mindig segítőkészek voltak, a sajtótájékoztatók megfelelő körülmények között zajlottak, és a már említett központ is megfelelően fel volt szerelve. Innentől már csak rajtunk múlott, hogy mihez kezdünk a lehetőségeinkkel – véleményünk szerint sikerült kiaknázni mindent, rengeteg információval gazdagodtunk, sokat beszélgettünk a kiállító cégek képviselőivel, alkalmazottaival. Különösen az AgustaWestland, a Rába, a Kongsberg, az ArmCom, az Arzenál, a Saab és a Currus munkatársairól alakult ki bennünk pozitív kép – de ezekről később!

Rá is térnénk a legfontosabbra, az átlagnéző szempontjára. A legtöbb kritikát kapott parkolás és bejutás kapcsán igazat kell adnunk azoknak, akik a parkolók elhelyezése miatt panaszkodtak, ezeket valóban lehetett volna jobb helyre is tenni, illetve a buszoztatás sem volt minden esetben tökéletes, sokan késték le emiatt a programok egy részét – ezen feltétlenül változtatniuk kell majd a szervezőknek. A kapuknál az elővételes jeggyel rendelkezőknek is külön konténerhez kellett állniuk, a karszalagot nem a kapunál kapták. Szerencsére, erre a helyszínen előre figyelmeztették őket (legalábbis reggel még teljesen rendben ment a tájékoztatás), így nem kellett feleslegesen sorba állniuk. Az elővételi jegy leadása és a karszalag átvétele után persze még egyszer sorba kellett állniuk a kapunál – ezúttal a bejutásért. Véleményünk szerint jobb lett volna, ha az elővételi jegyeseknek a kapuk egy elkülönített sorában scannelik be a jegyét és adják át a karszalagot, mert így az elővételi jegynek kevésbé volt értelme. Ugyanakkor tény, hogy azért még így is gyorsította a folyamatot, hiszen az elővételi jegyeseknek csak le kellett adniuk a jegyet, míg a helyszínen jegyet váltóknak a fizetéssel is bajlódniuk kellett ugye. Hovatovább a kapunyitás után nem sokkal még nem kellett sokat sorban állni, az egész folyamat 10 percen belül, meglehetősen gördülékenyen lezajlott. Hogy a nagyobb tömeg érkeztével ez miként módosult, arról nincsenek információink. És végül azt is meg kell jegyeznünk, hogy aki egy ilyen rendezvényre kilátogat – legyen szó fesztiválról, vagy repülőnapról – annak számolnia kell a sorban állással a belépésnél. Gyorsítani lehet a folyamatot, ám vannak határok.

A repülőtér területére bejutva mindenkinek szembesülnie kellett az árnyékos helyek hiányával. Ez egyrészt a felhőtlen időből, másrészt abból fakadt, hogy egy légitámaszpont alapvetően ilyen, és bizonyos számú fedett helynél több nem biztosítható semmilyen módon. Mindenki tudta, hogy kánikula lesz, többször és több helyen felhívták mindenki figyelmét arra, hogy napernyővel, sapkával, naptejjel és sok vízzel készüljön. Aki ezekről nem vett tudomást, az csúnyán pórul járhatott. A szervezők szombaton egyből elkezdték az ingyenes vízosztást, és a hűsölési lehetőség is elérhető volt: már reggel fél nyolckor találkoztunk a működő párakapukkal és lajtos kocsikkal, illetve csapok is rendelkezésre álltak. Ugyan a kocsikból hamar kifogyott a víz, és az utánpótlás sem volt a bázis minden területén megfelelő, de azt mindenképpen el kell mondanunk, hogy ez részben annak volt köszönhető, hogy sokan nem üvegeik újratöltésére használták az ivóvizet, hanem kéz- és fejmosásra, indokolatlanul sok időt eltöltve a csapoknál, kocsiknál. A kommentátorok többször is felhívták a figyelmet rá, hogy az ivóvizet csak ivásra használják, az üvegek feltöltése után pedig minél gyorsabban adják át a helyet másoknak, így csökkentve a várakozási időt. Amit némi hiányosságként értékelnénk, az az, hogy – legalábbis a szombati napon – az ivóvizes csapok meglétét véleményünk szerint túl későn mondatták be a kommentátorokkal: a lajtoskocsik nagy részének kiapadása és a csapokról szóló kommentátori tájékoztatás között eltelt hosszabb idő – ráadásul ekkor már tényleg elviselhetetlenül meleg volt.

A kommentátorok (Gundel Takács Gábor szombaton, Buda Márton vasárnap) egyébként kitettek magukért, az ilyenkor megszokottnál több pontatlanság nem hangzott el részükről, és – egy-két kivételtől eltekintve – a szakértői széket is arra megfelelő személy foglalta el.

Dinamikus programok

A dinamikus program résztvevőit nem nagyon részleteznénk , az előzetesen közzétett programból, valamint a szerdai, csütörtöki és pénteki “érkezők és gyakorlók” bejegyzéseinkben már olvashattátok őket. Azt lehetett érezni, hogy (főleg a merevszárnyú technika vonatkozásában) erősen keleties lett a résztvevők tábora (ami a az USAF és a nyugati légierők költségvetési problémáinak volt betudható), de ezért akadt nyugati “vas” is.

A legtöbb résztvevő már ismerős volt a korábbi repülőnapokról, de akadt néhány újdonság is. Utóbbiak közül az egyik legkellemesebb élményt az Orosz Vitézek és a lengyel Szu-22M4-esek bemutatója jelentette (bár a piros-fehér felségjelű gépek egyike “lerohadt” vasárnap, így bemutatójuk szólórepüléssé vált), de szemet gyönyörködtető volt a Fundacia Polskie Orly által delegált, fürge MiG-15-ös szárnyalása is. (Igazán sajnáltuk, hogy a pilóta hibájának köszönhetően 2011-ben három repülést követően összetört a hazai MiG-15UTI, szívesebben néztük volna a magyar lajstromú madarat a kecskeméti égen…) De jó volt látni a KOMO SKY L-39 Delfin gépét és a FORGÓSZÁRNY Kft. Mi-2 típusú helikopterét is a levegőben, ugyanígy vagyunk a Goldtimer Alapítvány által újraélesztett és életben tartott Li-2, Po-2 és Kánya repülőgépekkel, jó érzés, hogy a hazai repüléstörténelem képviselőinek legalább egy részét még láthatjuk repülni.

Először szerepelt a itthon ekkora repülőnapon az “új” Corvus Racer repülőgépével Besenyei Péter, aki szokásához méltóan “lerepülte társait az égről”, a fizikát meghazudtoló módon hajtotta végre freestyle gyakorlatát. A legnagyobb konkurenciát Nádas Tamás bemutatója jelentette, bár ezen bemutató élvezetét erősen rontotta a mikrofon elé ültetett spíker, aki Forma-1-es kommentátornak képzelhette magát, mivel indokolatlanul ordítva közvetítette le a bordó MXS légi balettját.

Fáklyaforduló

Fáklyaforduló ,

Szót érdemel még a Magyar Honvédség szereplése is. A Varga Szabolcs őrnagy által repült demóbemutató talán minden eddiginél gyönyörűbb volt, mutatósak voltak a svédektől kölcsönkapott, törővégre függesztett Smokewinderek által generált füstcsíkok és a fáklyaforduló is, emellett a magyar hajózó nem sajnálta az infracsapdát sem.

Szomorú volt látni, a nyitóképnek szánt kötelékrepülést. Az 5 darab Gripen mellett a maradék két An-26-os egyike, a megmaradt két JAK-52-es, és a három (lassan két darabra fogyatkozó) Mi-8/17-es flotta egyik gépe repült.

Komplex programot szolgáltatott viszont a képességbemutató, melyen azonban nem láthattuk a szolgálatból üzemképtelenség és pénzhiány miatt (minden valószínűség szerint véglegesen) kivont Mi-24-eseket. Az biztos, hogy helikopteres formában egy ideig nem láthatunk légitámogatást, viszont a bemutató során bebizonyosodott, hogy bárki bármit mond, a Gripen a rendszeresített Litening célmegjelölő konténerrel, az AGM-65 Maverick levegő-felszín rakétákkal és gépágyújával a csapásmérő feladatot megfelelően (a korszerűbb eszközöknek köszönhetően még jobban is) képes ellátni. Már csak az irányítatlan rakéták, valamint a “buta” és irányított bombák hiányoznak a típus itthoni fegyverpalettájáról…

Az ék felségjelű vadászbombázótól egyébként elfogást, légiharcot, felderítést, valamint légicsapást (szimulált bombaoldást/rakétaindítást és gépágyús lövészetet) is láthattunk. Utóbbi vasárnap annyira jól sikerült, hogy az alkalmazott pirotechnika felgyújtotta a bázis aszálytól kiszáradt füvét, így a repülőtéri tűzoltóknak is jutott némi képességbemutató. Szerencsére értették a dolgukat és gyorsan megfékezték a tovaterjedő lángokat.

Már úgyis magas volt a fű | Fotó: Spawn

Már úgyis magas volt a fű | Fotó: Spawn ,

A program része volt még az An-26-osból történő deszantugrás, a Mi-17-essel végrehajtott kiemelés, valamint a C-17-es utánpótlás-szállítása is. A Pápán állomásozó behemót kecses és méltóságteljes szárnyalása, valamint csodálatos fel- és leszállási jellemzői ezúttal is elkápráztatta a tömeget.

A szombati és vasárnapi program az előzetes leírásokkal ellentétben sorrendiségben eléggé különbözött, az orosz Flankerek például délben repültek (állítólag azért, mert haza kellett indulniuk, ennek ellenére csak hétfő délután hagyták el a kecskeméti bázist), de így legalább a távolról érkező (s így korábban hazainduló) látogatók is láthatták a neves bemutatócsapatot, akik a kommentátorok által többször említett szabályt megszegve (?) több ízben berepültek a nézők fölé.

Kiállítások

A szerkesztőség sajtós tagjai már 7 óra után ott tobzódtak a kiállításra szolgáló hangároknál. Elég színes felhozatalt sikerült összeválogatniuk a szervezőknek, bár azt nem igazán értettük, hogy egy tulajdonképpen tisztán haditechnikai rendezvényen mit keresnek bankok, biztosítók vagy éppen busztársaságok (és ezeknek egyes esetekben miért biztosítottak külön hangárt, amikor például a LEK és az MH Légijármű Javítóüzem kiállítása, valamint két szimulátor a mosóhangárban nyomorgott…), ezeket egyébként kategorikusan ki is hagytuk és csakis a keményvonalas katonai, hadiipari pavilonokra repültünk rá. Mint ahogy már említettük, mindenki nagyon segítőkész volt és tényleg érdekes, akár eddig még sehol nem látott fejlesztésekkel is találkoztunk, mint például a Rába VZF, amit idáig csak a gyártó sajtós anyagaiban láthattunk, illetve a HM Currus Zrt. új pilóta nélküli koncepciója. Ami még nagyon nagy pozitívum volt, hogy nem csak a gyártók által kiállított eszközöket, hanem a ténylegesen aktív szolgálatban lévőket is megnyálazhattuk, így például volt szerencsénk belülről megcsodálni egy Mistral üteg vezetési pontját. Ugyanígy meg lehetett tapogatni és bemászni a kevéssel arrébb kiállított páncélozott eszközökbe, bár ez jellemzően a gyerekek szórakozása volt.

A HM Arzenál Elektromechanikai Zrt. AK-63 modifikációja | Fotó: Aim-120

A HM Arzenál Elektromechanikai Zrt. AK-63 modifikációja | Fotó: Aim-120 ,

Némelyik sátornál egész humorosra is vették a formát, például az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred tűzszerész robotja a mellettük tornyosuló Cougar MRAP árnyékában pajkosan eljátszogatott az arra sétálókkal.

A tűzszerész robot, amely spontán műsorszámokkal szórakoztatta az érdeklődőket | Fotó: Aim-120

A tűszerész robot, amely spontán műsorszámokkal szórakoztatta az érdeklődőket | Fotó: Aim-120 ,

A statikus soron nálunk egyértelműen a német pilóták vitték a prímet, akikkel jól elbeszélgettünk a Dornier Do-228-as árnyékában, miközben az általuk készített, “vitaminokkal” dúsított “orange juice”-t kortyolgattuk. Szerencsére a legtöbb kiállított repülőgépet belülről is meg lehetett csodálni, illetve a pilóták és műszakiak is készséggel álltak az érdeklődők rendelkezésére. Az azonban sajnálatos volt, hogy a reptér végébe “eldugott” Il-76-os és E-3 Sentry gépek közelébe sem engedték sem a látogatókat, sem a sajtós kollégákat.

Szombaton a szerkesztőség sajtósai részt vettek egy sajtótájékoztatón is, amin Hende Csaba honvédelmi miniszter kitüntette a Puma század két legidősebb tagját, vitéz Szentiványi János nyugállományú alezredest és Frankó Endre nyugállományú főhadnagyot. A miniszter úr a magyar katonai szállítóflottával kapcsolatos kérdésünkre elmondta, hogy egyelőre a jelenleg is szolgálatban álló Antonov An-26 típusú repülőgépekre támaszkodik a Honvédség – várhatóan üzemidő-hosszabbítással –, de napirenden van a merevszárnyú szállítógép-képesség újrateremtése valószínűleg félidős használt gépekkel, amelynek egyértelmű jele volt a korábban erre a célra kiírt tender is, azonban ez költségvetési okok miatt egyelőre elhalasztásra került. Hende Csaba a helikopter-beszerzés kapcsán úgy nyilatkozott, hogy a vezetés – mint már ismert – az amerikai UH-1N ajánlatot, valamint az olasz AW-139M ajánlatot is visszautasította és ezek helyett előre definiált képességekre fog majd beszerzést kiírni, bár a végső döntést már a következő kormánynak kell meghoznia.

Az átadott kitüntetések | Fotó: Aim-120

Az átadott kitüntetések | Fotó: Aim-120 ,

Végezetül vitéz Szentiványi János nyá. alezredes szavaival zárnánk összefoglalónkat:
„Egy repülő ember az a repülés szeretetétől meg van bolydulva – hogy úgy mondjam –, és úgy érzi, hogy erre a pályára született, és amikor arra adódik alkalom, hogy bizonyítson is valamit, tehát katonaként, híven a katonai esküjéhez teszi a dolgát, ami a kötelessége, akkor nem számít az, hogy tízszeres, hússzoros ellenséggel szemben kell helytállnia, mert tulajdonképpen a hazáját, a magyar embereket védelmezi.”

Szerkesztőségünk „Van képed hozzá?” címmel fotópályázatot hirdet, melyre a XII. kecskeméti Nemzetközi Repülőnap és Haditechnikai Bemutató során készített fotókkal lehet nevezni. A képek feltöltésének lehetőségéről ide kattintva érhetőek el bővebb információk.

Fórum hozzászólások

There are no comments in the forum topic that is associated with this post.