2012-ben ünnepli 75. születésnapját a Saab AB repülőgépgyár, a jeles eseményt az Aerospace Forum nevű konferencia és repülőnap keretében tették felejthetetlenné, legalábbis számunkra mindenképp. A skandináv gyártó invitálására ugyanis a HTKA is képviseltette magát a svédországi rendezvényen, melyet a linköpingi Malmen támaszponton tartottak május 31. és június 2. között.

Az esemény első napján borongós idő fogadta a résztvevőket, de legalább az eső nem esett. A rendezvény helyszínéül a bázis legnagyobb hangárát választották, mely kétharmadában a kiállítók mutogatták portékáikat, míg a maradék részen egy konferenciateremnek berendezett helyiség várta a meghívottakat. Utóbbi helyen több szekcióra bontva előadásokat hallgathattak az érdeklődők, némely magas rangú tiszt marketingeseket és humoristákat megszégyenítő előadásmódját élvezet volt hallgatni, de akadt pár olyan felszólaló is, akin látszott, hogy nem sokat készült a szereplésre, sőt az előre megíratott beszédének felolvasása is problémát jelentett. Ezen „műsorszámok” alatt felüdülést jelentett, amikor a repülőtérre fel-, vagy leszálló, illetve áthúzó gépek hangorkánjától időnként bele-beleremegett a hangár fala.

Lássuk tehát a palettát, ám csak a fontosabb előadásokra térnénk csak ki bővebben. A hivatalos megnyitó után az indiai DRDO titkára, Dr. V.k. Saraswat kapott szót, aki az Indiai Légierő jelen és jövőképét vázolta, bár a diasorára ráfért volna egy kis „upgrade”, miután a jelenhez 2010 volt írva, illetve az MMRCA felirat felett egy Gripen képe díszelgett, holott már január óta nyilvánvaló, hogy a Dassault Rafale nyerte az indiai tendert.

No, de nézzük, hogy Saraswat úr előadásában milyen eszközök lesznek az ázsiai ország légiflottájának tagjai 2017 környékén: természetesen a Szu-30MKI alkotja majd a légierő gerincét, azonban egyre nagyobb számban állnak majd szolgálatba a Tejas vadászbombázó különböző verzióinak képviselői és az AEW&C gépek, de (kissé optimistán) akkorra datálják az MMRCA és az FGFA program első példányainak átvételét is. Ami fontosabb, hogy jobban nyitnának a pilóta nélküli eszközök irányába, két különböző, MALE kategóriájú drón szolgálatba állítását is tervezik.

A következő évtizedre elkészülne a Tejas Mk III, de terveznek egy IUSAV (Independent Unmanned Strike Air Vehicle) jelzésű UCAV-et is, mely az amerikai X-45 és X-47 gépekhez hasonló feladatkörben tevékenykedne. Ekkorra már elkészülne a szintén saját fejlesztésű, ötödik generációs típusnak titulált AMCA (Advanced Medium Combat Aircraft) is, továbbá terveznek egy napelemekkel és elektromos hajtáslánccal ellátott felderítőgépet és egy nagyobb teljesítményű AWACS-et is.

Ezután Jon Barney, egy amerikai piackutató vállalat képviselője tartott előadást az Amerikai Egyesült Államok haderejének jövőjéről. Beszédében kitért arra, hogy a nagyhatalom a költségvetési megszorítások miatt egyre jobban rá lesz kényszerítve a hatékonyságnövelésre, eszközbeszerzéseiben pedig az alacsonyabb árú (és sokszor kisebb tudású) portékák győzedelmeskedhetnek majd. Elmondta, hogy az iraki és afganisztáni kivonulás után az USA várhatóan egyre inkább az ázsiai színtérre telepíti át csapatait. Várhatóan az amerikai haderő struktúrájában is átalakul, inkább a kisebb, gyors reagálású egységek alkalmazását preferálják majd. A tapasztalatok szerint egyre nagyobb szerepet kap a hírszerzés és megfigyelés, valamint fokozottan rágyúrnak majd a kibernetikára, az informatikai hadviselés fontossága is növekszik.

Lennart Sindahl, a Saab AB repülési üzletágért felelős alelnöke a skandináv vállalat elmúlt 75 évét számba véve elmondta, hogy cégük megalakulása óta több mint 4500 repülőgépet gyártott (ebből csak körülbelül 500 volt utasszállító, a többi katonai gép), ez 15 különböző típus példányaiból tevődik össze. A jövőképet igen pozitívan képzelik el, a Gripen gyártása mellett egyre nagyobb a piaci érdeklődés a tengerészeti járőrgépek iránt, így a Saab 340 és 2000 típusú utasszállító repülőgépek átalakítása és értékesítése a jövőben nagyobb szerepet fog kapni. Emellett figyelmüket már a pilóta nélküli repülőgépek és helikopterek fejlesztésére fordítják, ám komoly hangsúlyt fektetnek a kutatás-fejlesztésre, többek között a virtuális irányítótorony, vagy a kompozit integrálpanelek tökéletesítésére.

Hans Einerth alezredes, a Svéd Fegyveres Erők tisztje a líbai hadműveletről tartott előadást, mely a Gripen tűzkeresztségét jelentette. A skandináv tiszt optimistán értékelte a több mint 650 éles bevetést, büszkén beszélt arról, hogy a NATO-nak milyen fontos felvételeket készítettek a felderítő bevetések során. Ám a Saab terméke pont hazai pályán kapott fricskát, ugyanis az előadás végén lehetőség volt kérdéseket feltenni az előadónak, s a Brit Királyi Légierő különítményének egyik tagja szót kért és közölte, hogy szép-szép, hogy a Gripenek hasznos adatokat szolgáltattak a szövetségeseknek, ám nem igaz az, hogy nem volt élőképet sugárzó eszközei a szövetségeseknek, mivel a britek Predatorai már „real time” tudják közvetíteni a légi felvételeket, ellenben például a svédekkel, akik a bevetésről visszatérő gépekről adathordozón vitték az fotókat a parancsnokságra.

A líbiai tapasztalatok alapján folyik majd egyébként a Gripen továbbfejlesztése, ki kell bővíteni a Link-16 adatátviteli rendszer funkcióit levegő-föld alkalmazásra, de nagyon hiányzott a sisakkijelző is. Emellett tervezik a fegyverpaletta bővítését is, az amerikai GBU-39 SDB (Small Diameter Bomb – kis átmérőjű bomba) integrációja napirenden van.

Büszkén beszélt a líbiai bevetésekről George Kouskoutis, a Görög Légierő alezredese is, aki az Embraer EMB-145H AEW&C légtérellenőrzők teljesítményét dicsérte. Görögország 4 példánnyal vett részt a Unified Protector hadműveletben, a 380. század gépei a két részre osztott líbiai és földközi-tengeri térség keleti felét tartották ellenőrzés alatt. A svéd Erieye radarrendszerrel szerelt masinák a Kréta szigetén lévő Souda Bay légibázisról hajtották végre mind a 168 bevetést, mely alatt 880 repült órát teljesítettek és tökéletesen együtt tudtak működni a szövetségesek gépeivel.

Ahogy estébe hajlott az idő, úgy egy kis társasági esemény kezdődött a hangár előtt, némi alkoholos itallal és sült báránnyal emelve a hangulaton. Miközben vígan beszélgettünk, egyszer csak rotorhangra lettünk figyelmesek, egy UH-60-as és egy NH90-es húzott át a vendégsereg felett, majd tőlünk nem messze leszállva kinyílt az amerikai gép deszantterének ajtaja és hajózóruhába öltözött hölgyek (és egy kopasz srác) pattantak ki a Black Hawkból. Mint kiderült, egy helyi együttes tagjai, őket rendelték szórakoztatásunkra.

Már eddig is tátottuk a szánkat, hát még akkor, amikor két, Braitling festésű Boeing Stearman gurult elő, majd két dekoratív kisasszony mászott fel a gépek szárnyára és szíjazta be magát a felerősített szerkezetre. A Breitling Wingwalkers nevű formáció lélegzetelállító bemutatót tartott, miközben a háttérben a Top Gun filmzenéi szóltak. A hölgyek férfiakat megszégyenítő bátorsággal tornásztak a szárnyon, sőt, a végén még repülés közben visszamásztak a gépbe.

Az este során sikerült egy jót beszélgetni a kiutazó magyar pilótapárossal is, akiktől megtudtuk, hogy a közhiedelemmel ellentétben nagyon szeretik a Gripent. Ahogy fogalmaztak: „Tiszteljük és becsüljük a 29-es repülési teljesítményét, de a Gripen minden más területen fényévekkel jobb.” Ők is megemlítették, hogy a világ változott, a BWR-harc került előtérbe és „bemutatórepüléssel nem lehet háborút nyerni”.

Másnap sajnos egész nap esett az eső, ám a konferencia zavartalanul folyt a légkondicionált hangárban, ahol többek között a csehek balti missziójának beszámolóját hallgathattuk. Verner tábornok elmondta, hogy a 2009-es kitelepülés során 75 katona utazott északra, hogy Siauliai és Karmelava bázisokról 2-2 Gripent üzemeltessenek, melyek a 4 hónapos kiküldetés alatt 440 repült órát teljesítettek 336 felszállásból. A pilóták a heti 8 Tangó riasztás miatt nem unatkoztak túlzottan, de a vérnyomásukat talán az éles riasztások jobban emelték, ebből összesen 8 darab volt a 4 hónap alatt. Verner tájékoztatása szerint a balti kiruccanás mintegy 40 millió cseh koronába (~1.6 millió euró) fájt az adófizetőknek. A cseh Gripenek hamarosan újra visszatérnek, hisz szeptembertől újra ők védik a Baltikum légterét, ám ezúttal csak 67 fős kontingens utazik ki. Emellett a csehek vállalták Izland légterének ellenőrzését 2014 folyamán.

Mind a két nap, ebéd- és kávészünetekben jutott időnk körüljárni a kiállítók standjait, ahol a vállalatok képviselői készséggel válaszoltak az érdeklődők kérdéseire. Érthető módon a „születésnapos” Saab kapta a legnagyobb nyilvánosságot, közszemlére tettek egy Gripen-szimulátort, egy életnagyságú IRIS-T és Skeldar UAV makettet, továbbá volt kicsinyített Gripen, Taurus, Saab 340 MSA, Saab 2000 MPA és AEW is. Hirdették még a három dimenziós térképező szoftverüket is, mégsem ezek voltak a legnagyobb érdeklődést kiváltó termékek.

A stand előtti részen helyet kapott még két eszköz, melyek az előbbieknél jobban felcsigázták az érdeklődésünk. Az egyik a fegyverzetfelfüggesztőkbe építhető BOL elhárító rendszer, melybe mind infracsapda, mind dipólköteg tölthető, az eszköz egyenként 160 darab zavarótöltet befogadására alkalmas. Előnye, hogy a törzsbe épített társaival ellentétben sokkal több töltet fér bele, illetve a szárny és a függesztmények körüli áramlás biztosítja a nagyobb szétszóródást. A rendszer szolgálatba áll az amerikai F-15-ösökön, az ausztrál F-18-asokon, a brit Eurofighter Typhoonon és a Panavia Tornadón, a svéd Gripenen és a Saab 2000 AEW&C-n, de használták az F-14-esen és a Harrieren is. Az eszköz felfüggesztőpontjai NATO-kompatibilisek, sőt, az alsó részét úgy alakították ki, hogy a Sidewinder és AMRAAM pilonjai ráfüggeszthetők, így nem foglal el hasznos felfüggesztési pontokat a rakéták elől.

A BOL mondjuk nem akkora újdonság, hisz már jóideje szolgálatban áll, azonban a másik eszköz még fejlesztés alatt áll, ez pedig nem más, mint a BOH rendszer, melynek létrehozását tavaly decemberben jelentette be a skandináv gyártó. A BOH egy rakétatestbe integrált BOL-ból és CIDAS-ból (Compact Integrated Defensive Aids Suite, komplex önvédelmi rendszer, mely érzékeli a közeledő rakétát, feldolgozza és osztályozza a veszélyforrásokat és szabályozza a zavarótöltetek kilövését) áll, utóbbi része a MAW (Missile Approach Warning) egy infravörös tartományban működő rakétaközeledést jelző rendszer, melyből a pod orrában kettőt helyeztek el, egy előre, a másik hátrafelé néz, ráadásul az egész fejrész forgatható, így még nagyobb a pásztázási tartománya.

A BOH minden Sidewinder és AMRAAM hordozására alkalmas pilonra felfüggeszthető, MIL-STD-1553 vagy RS-485 adatbuszon keresztül kommunikál a gép rendszereivel. Előnye, hogy függesztmény mivoltából adódóan, mindig arra a gépre függeszthető, melyen szükség van az önvédelmi rendszerre, ellentétben a fixen a gépbe épített eszközökkel szemben. Hátránya is a függesztmény mivoltából adódik, hisz hasznos felfüggesztési pontot foglal el a fegyverek elől, ráadásul a körkörös lefedettséghez mindkét szárnyra szükséges egyet függeszteni, ami még kisebb fegyverhordozási lehetőséget eredményez.

A Gripen NG program fontos beszállítójaként a SELEX Galileo standja a Saabé mellett kapott helyet, nem meglepő módon elsősorban a Gripen számára fejlesztett berendezéseket reklámozták, de kiállították a Seaspray 7500E lokátort is, melyet a tengerészeti járőrgépekhez kínálnak.

Az NHIndustries standján is tanultunk újat, ugyanis a képernyőn vetített kisfilmen egy érdekességre lettünk figyelmesek: az NH90-es hajófedélzeti változatára egy érdekes mechanizmust szereltek, mely leszálláskor függőlegesen lefelé kinyúlva elkapja a fedélzetre telepített nyűgözőpontok egyikét. (Ám ha csak egyenesen lefelé nyúlik ki, akkor elég pontosan kell a pilótának leszállnia, hogy meglegyen a kapcsolat…)

A Volvo, a Ruag és a finn Patria is csak polgári vonalon képviseltette magát (bővebben itt), egyedül a Volvo háza táján volt némi katonai feeling, mivel kiállították az ötödik generációs típusoknak szánt orrkúpot.

A délután során a Saab központjában jártunk, ahol egy sajtótájékoztató keretében megismertették velünk a Saab tengerészeti járőrgépeit és a koncepció lényegét, majd a gyárudvaron álló, nemrég elkészült Saab 340 MSA fotózását is engedélyezték számunkra.

A szombati és vasárnapi program repülőnap volt. Mi sajnos csak az első napon tudtunk részt venni, és az időjárás sem fogadott a kegyeibe minket, ugyanis hiába sütött szombat délelőtt a nap, ereje a hazai téli napsütésnél alig volt erősebb, ehhez párosult a viharos erejű szél, ami miatt egy ideig húzták-halasztották a repülőprogramot, de aztán mégis felküldtek néhány gépet.

A programot egy Bell 212-es nyitotta, mely „bambi bucket” segítségével vizet öntözött a reptérre. Ezután agy Bell helikopterekből álló kötelék, majd egy NH90-es bemutatórepülését láthattuk. A következő nagyobb látványosság a svéd Hercules programja volt, melynek teherteréből deszantosok ugrottak, ám az erős szélnek köszönhetően ötből hárman az irányítótorony melletti erdőben landoltak. Fel is függesztették a programot, s mire újraindították, a szél szürke esőfelhőkkel borította be az eget, nem könnyítve meg a kényképezést, ráadásul csöbörből vödörbe estünk, mivel addig „szembenapos” volt a program.

A holtidőben lehetőség nyílt a statikus soron kiállított gépek megszemlélésére, a pápai C-17-es rengeteg látogatót vonzott, a svédek órákat álltak a kígyózó sorban, hogy bejussanak a monstrum pilótafülkéjébe. A vendéglátók kinyitották a tankergéppé alakított Herculest is, de nagyobb érdeklődés mutatkozott a magyar felségjelű Globemaster iránt.

A hangárok előtt egymás mellett sorakoztak a Gripenek, a csehek kivételével minden üzemeltető képviseltette magát, sőt beállították a sorba a Gripen Demonstratort is. A távolabbi állóhelyen várakoztak a Svéd Légierő egykori gépeinek képviselői, de volt kiállítva DC-3-as, Spitfire, Mustang és Saab B17-es is. Egy harmadik csoportban álltak a jelenleg is aktívan használt gépek, egy felderítő fotós és egy légtérellenőrző Saab 340-es fogott közre egy SIGINT feladatra befogott Gulfstream IV-est. Kissé elkülönítve állt még egy gép, mely a svéd jelölésrendszerben a Tp 86 elnevezést kapta. A Rockwell Sabreliner 40A típusú bizzjetből kialakított repülő próbapad orrán két méretes szenzor kapott helyet.

Nem sokkal dél után sorra indították be a történelmi gépek hajtóműveit, a J-29 Tunnan, a J-32 Lansen, a J-35 Draken, az AJ-37 Viggen és a JAS-39C Gripen sorra gurult a felszálláshoz, mely után kisoroltak a várakozó légtérbe, hogy összeálljon a történelmi kötelék. A holtidő kitöltésére 2-2 NH90 és UH-60M repült bemutatót. Kisvártatva feltűnt a várva várt hatgépes kötelék is, mely három áthúzást követően felbomlott, majd a gépek egyesével leszálltak. Indulásunkkor épp a dél-afrikai Gripen dacolt az esőfelhőkkel, ahogy a vállunk felett visszatekintve láttuk, egész precízen végrehajtott műsort repült.

Sajnos a nap többi részéről, így a szóló Viggen-repülésről is lemaradtunk, és ami még jobban fájdította utólag a szívünk, az a másnapi repülőnap a publikált képek alapján verőfényes napsütésben zajlott, így ott sokkal szebb képek készülhettek volna, de hát „szegény ember vízzel főz”, jegyezte meg az általunk készített fotók átnézése közben Zsig Zoltán kollégám, akitől sokat tanulhattam ezalatt a pár nap alatt, amit ezúttal is köszönök.

De a legnagyobb köszönet a Saabnak és a magyar képviseletének jár, mivel lehetővé tették számomra, hogy Linköpingbe kijutva személyesen számolhassak be a HTKA Olvasóinak a kinti eseményekről.

Írta: Liszkai János

További képek: