2009-ben még arról számolhattunk be, hogy az Egyesült Államok Légiereje 2015-ig búcsút kíván inteni annak a 62 db N változatú Huey-nak, amikkel rendelkezik. Az USAF részéről az elsősorban a ICBM rakétamezők őrzését, másodsorban pedig a Washington környéki VIP szállítást (potenciálisan evakuálást) segítő forgószárnyasok utódlását a több milliárdos CVLSP (Common Vertical Lift Support Programme) biztosította volna – a több európai gyártó által is megrohamozott programot azonban elmeszelték, a 2013-as költségvetési évben már nem szerepel, a CVLSP-re készülődő gyártók egyelőre hoppon maradtak ezen vonalon.
Mit tehet az USAF a magyar szállítóhelikopter beszerzés miatt a hazai média középpontjában is állt típusával? Nos, egyrészt a Globális Csapásmérő Parancsnokság 2012-2014 között átvesz 22 db, a Tengerészgyalogság számára a vadonatúj UH-1Y változat érkezése miatt feleslegessé váló UH-1N-et.
Másrészt modernizálási, felújítási programnak veti alá a Minuteman III rakétamezők őrzését ellátó katonák fuvarozására használt típust. A Common Vertical Lift Support Programme keretében ezidáig az USAF-nak jutatott 53 millió dollárt a Légierő illetékeseinek nyilatkozata szerint nem fordítják a Bőrnyakúaktól átvett 22 gép felújítására – azokkal kapcsolatban egyelőre az sem eldöntött, hogy repülnek-e majd, vagy tárolásra kerülnek, netán alkatrészforrásként szolgálnak majd.
Az USAF, azon belül is a Minot légibázis egyik UH-1N forgószárnyasa – háttérben a Minot városa körül 150 ballisztikus rakétát rejtő észak-dakotai préri | Fotó: Jesse Lopez, USAF ,
A Globális Csapásmérő Parancsnokság a legújabb hírek szerint a legrosszabb esetben akár még 30 évig is számít a Huey 1970-ben bemutatkozott változatára. Éppen ezért az USAF jelenleg puhatolózik – ajánlatokat kér a védelmi szektortól, miként lehetne mindezt megvalósítani, egyben a gépek képességnövelését végrehajtani. A Légierő részéről szeretnének egy nagyobb hatósugarú, gyorsabb, navigációs és kommunikációs vonalon felturbózott, és mindezek mellett hosszabb ideig a levegőben tartózkodni képes, strapabíróbb változatot viszontlátni. Mindemellett az április 17-én napvilágra került dokumentum szerint 2014-2018 között minden időjárási körülmény közepette bevethetővé akarják tenni a teljes gépparkot.
„Míg nincs lehetőség a hosszútávú utódra, addig a Légierő egyéb megoldásokat keres a biztonsági és képességbeli hiányosságok enyhítésére.” – nyilatkozta a haderőnemen belül a globális csapásméréshez köthető beszerzési programokért felelős részleg igazgatója, Robert Kane vezérőrnagy egy március végi képviselőházi meghallgatáson, aki kitért arra, hogy jelenleg kiemelt figyelmet élveznek az energialenyelő ülések, illetve az éjjellátó készülékekkel kompatibilis műszerfal.
