|

Film-front – repülőgép-hordozók – 3. rész

„Film-front” című sorozatunk segítségével a katonai eszközöket, használóikat, valamint azok mindennapjait és bemutatóit tárjuk néhány naponként Olvasóink elé egy-egy hosszabb, rövidebb videóanyag segítségével.

Egy ideje már terítéken vannak a repülőgép-hordozók a Film-frontban, azonban mivel meglehetősen nagy falatot képeznek még úgy is, hogy csak amolyan távirati stílusban értekezünk róluk, ezért több részre lett bontva a dolog. Az első és második részekben már bedaráltuk az igazi nagyvadat, illetve több kicsit is. Ezen 3. rész lesz az utolsó „főfogás”, amit „desszertként” koronáz majd meg a 4. rész a rephordozóval már nem rendelkezők bemutatásával.

Brazilia

A talajvízhez hasonlóan feltörőben lévő dél-amerikai ország haditengerészete 1960-ban állíthatott hadrendbe először repülőgép-hordozót. Úgy véljük egy szondáztatás kapcsán elég sokan egy használt angol rephodozóra tippelnének, amivel nem is lőnének mellé, hiszen több másik haditengerészethez hasonlóan a brazil is egy 2. Világháborús repülőgép-hordozó modernizált, átépített változatával tett szert ilyen hadihajóra.

A Minas Gerais (A11) megvételére 1956-ban került sor. A 9 millió dolláros vételár jó háromszorosát kitevő, alapos átépítést a hollandok végezték el az eredetileg Colossus-osztályú és 1945 januárjában elkészült hordozón – ekkor kapta meg a szögfedélzetét is. Az eredetileg HMS Vengeance név alatt futó repülőgép-hordozó egyébként 1952-1955 között az ausztráloknál volt „kölcsönben”, míg a szintúgy használt, Majestic-osztályú rephordozójuk átépítése befejeződött.

A Minas Gerais-t majd 57 évvel elkészülte után, 2001 októberében vonták ki, mint a 2. Világháború alatt készült rephodozók utolsó aktív példányát. Több próbálkozás is volt az eladására, ám végül 2004-ben beteljesedett a hajó sorsa: elvontatták az indiai Alang-ba…

Minas Gerais (A11) @ 1984

A Minas Gerais (A11) az 1984 nyarán megtartott Unitas XXV hadgyakorlaton | Fotó: Jocs Kirby Harrison, U.S. Navy ,

A 40 évnyi brazil zászló alatti szolgálat után a Minas Gerais egy olyan hordozónak adta át a stafétát, amit azon idő alatt építettek, miközben őt a hollandok kezelték – konkrétan az 1957-1960 között épített, 1963-ban hadrendbe álló Foch-ról, a Clemenceau-osztály második tagjáról van szó. A francia repülőgép-hordozó 2000-ben került a brazilokhoz, ás lett Sao Paulo (A12) név alatt a Brazil Haditengerészet zászlóshajója.

Az akkor már 37 évnyi szolgálatot a háta mögött tudó hordozót 12 millió dollárért vették meg, majd 2005-2009 között nagy volumenű, elsősorban gépészeti munkálatokat hajtottak végre rajta. A tengeri tesztek a tavalyi év végén kezdődtek meg, melyhez kapcsolódóan A-4 Skyhawk modernizáció és S-2T Tracker gépekből AEW és tanker feladatkörű gépek összelapátolása is szerepel.

Itt még Foch név alatt és Rafale gépekkel a fedélzetén

Itt meg villódzik a videó teteje egy pár pixel vastag csíkban, szerintem azt mindenképpen görgessétek ki a képernyőről :)


Olaszország

A 2. Világháborút lezáró békeszerződés értelmében Olaszország nem rendelkezhetett repülőgép-hordozóval. Tudomásunk szerint ezt valamikor 1989 magasságában oldották fel, ám első repülőgép-hordozójuk már 1983-ban hadrendbe állt – repülőgép-hordozó cirkáló kategorizálással és merevszárnyas gépek nélkül.

A Giuseppe Garibaldi (551) feladatköre megegyezik a szebb napokat is látott angol Invincible-osztályéval: tengeralattjáró elhárítás a fő feladata. A szóban forgó rephordozó a végnapjaikat élő angol hordozóknál is kisebb, vízkiszorítása mindösszesen 13 000 – 14 000 tonna körül alakul. Maximálisan 16 Harriert tud fedélzetére kapni. Utóbbiak enyhe, 4 fokos sísáncnak futhatnak neki.

2001-ben kezdődött meg egy nagyobb repülőgép-hordozó építése: a Cavour (550) 2004 nyári vízre bocsátása után 2008 tavaszán állt hadrendbe. 2009 nyarától bevethető, első feladata a 2010-es haiti földrengés kapcsán az olasz segítség egy részének helyszínre szállítása volt.

Lévén a megrakva cirka 30 000 tonna vízkiszorítású Cavour nem csak merev- és/vagy forgószárnyasok hordozására képes, hanem hangárjába a szárazföldi erők gépparkjából is lehet pakolni, ha úgy adódik – akár 24 harckocsit is.

http://youtu.be/m7tMVnPRpJ4

Spanyolország

A Spanyol Haditengerészet anno az USAAF által elsüllyesztett, olasz Trento-osztályú Trieste cirkálóból gondolt volna repülőgép-hordozót faragni – aztán meggondolták magukat. Első körben aztán mégiscsak 2. világháborús hajó lett az első repülőgép-hordozójuk az eredetileg szintén cirkálónak szánt törzs köré épített Independence-osztályú könnyű repülőgép-hordozók egyik tagja, a USS Cabot képében.

Az 1955-ben második alkalommal tartalékba helyezett USS Cabot-ot 1967-ben adták kölcsönbe a spanyoloknak, akik végül 1972-ben vették meg azt. A spanyoloknál a Dédalo nevet kapott könnyű hordozó 1972-es felújítása után merevszárnyasokat is kapott az AV-8S Matador (AV-8A) formájában. Mivel sísáncot nem kapott, ezért a jump-jetek csak limitált terheléssel indulhattak útra fedélzetéről.

Az SNS Dédalo 1988-ban

A 11 000 tonnás Dédalo 1989-ig szolgált spanyol színekben, majd visszakerült az Egyesült Államokba. A New Orleans-ban jó egy évtizedet veszteglő ex-USS Cabot megőrzéséért lobbizó csoportnak nem sikerült az anyagi háttér megvalósítása, így végül 2001 augusztusában megkezdődött a szétvágása. A fenti fotó 1988-ban készült. | Fotó: John Leenhouts, U.S. Navy ,

A spanyolok következő repülőgép-hordozója 1988-ban állt hadrendbe. A Príncipe de Asturias jelentős mértékben az amerikaiak által a 70-es évek költségvetési megszorításainak idejében összerakott Sea Control Ship terveinek szellemiségére alapoz. Az SCS hajók kisméretű rephordozók lettek volna, amik mint tudjuk az USA-ban nem valósultak meg végül. Az alapvetően STOVL gépekkel védelmezett, AWS feladatkörű helikoptereket hordozó hajók koncepciója viszont több helyen visszaköszön más nemzeteknél.

A tavalyi év őszén állt hadrendbe a Juan Carlos I (L61), mely nem kizárólagosan repülőgép-hordozónak született meg, hanem egy, az amerikai Wasp-osztályú helikopterhordozókhoz azonos elv alapján megalkotott többfeladatú hadihajóról van szó. Éppen ezért a ~27 000 tonna vízkiszorítású LHD helikopterek és a tengerészgyalogság harcjárműveinek szállítása mellett alkalmas STOVL gépek üzemeltetésére is. Utóbbiak egyelőre a Príncipe de Asturias-hoz hasonlóan az AV-8B Harrier II-esek, később azonban az F-35B lesz utódjuk.

http://www.youtube.com/watch?v=9NAgt3OwMxM

Talán lehetne egy kissé khm.. kevésbé „egzotikus”‘ megjelenésű. Ám nem is ez számít, hanem, hogy egy, a súlycsoportjában potens hajóról van szó, mely a spanyol mellett az Ausztrál Haditengerészetet is erősíti majd (Canberra-osztály)

Thaiföld

Thaiföld alapvetően a Saab kapcsán szokott szerepelni híreink között, de itt ezen Film-frontban is helye van, lévén van egy repülőgép-hordozójuk is – melyet nem teljesen alaptalanul neveznek túlméretes királyi yachtnak. Ebből talán érezhető, hogy a spanyol Príncipe de Asturias-ra alapozó (ám annál kisebb) és a spanyolok által megépített és Thaiföld haditengerészetének zászlóshajójaként funkcionáló HTMS Chakri Naruebet nincs túlságosan kihasználva… 11 500 tonnás vízkiszorításával a jelenleg hadrendben álló legkisebb repülőgép-hordozó.

A HTMS Chakri Naruebet és a USS Kitty Hawk 2001-ben

Ezen a 2001-es fotón az 1997-ben hadrendbe állított HTMS Chakri Naruebet és az azóta már kivont USS Kitty Hawk látható ,

5 hozzászólás “Film-front – repülőgép-hordozók – 3. rész”

  1. Hű, a Navantiánál elég rendesen megcsinálták Juan Carlost. Hasonló hajók között kiemelkedő képességekkel bír, rendkívül sokoldalú, az ausztrálok igen jól választottak, csak aztán legyen rá legénység. Oroszoknál érthető a Mistral, nem nagyon kaptak volna hozzá JSF-t.