A dél-koreaiak kis büszkeségéről, a T-50 Golden Eagle-ről érdemben legutóbb idén február elején, a Singapore Air Show kapcsán híreztünk, mikor is a dél-koreai vasmadár egyik bemutatóját félbeszakíttatták a rendezők.

Ezúttal is maradunk Szingapúrban, ahol a Korean Aerospace Industries a T-50 Golden Eagle-el a háta mögött feszül(t) neki az M-346 Master-t kínáló, olasz Aermacchi-nak. Kategóriájukban mindkét gép az új generációt képviseli, így az arabokhoz hasonlóan a szingapúriak helyzete sem (volt?) egyszerű, ám friss iparági értesülések, azaz hivatalos megerősítés hiányában egyelőre pletyka szerint a koreaiak ismételten csak vereséget szenvedtek.

Vagyis az egyébként amerikai háttértámogatással megszülető T-50 a globális szinten egyre inkább éledező kiképzőgép tendereken immáron második vereségét könyvelhette el. Azért a teljes képet árnyalja, miszerint az Egyesült Arab Emirátusok 48 gépes, mintegy 1,4 milliárd Dolláros megrendelését lehetséges, hogy mégiscsak elviszik a koreaiak, hiszen év elejei értesülések szerint az olaszokkal folytatott tárgyalások megakadtak, melyek végett Abu Dhabi Szöul felé fordult, azaz a T-50 vereségeinek számát azért egyelőre óvatosan kell kezelni.

A tehát pletyka kaliberű hírt a T-50 exportjáért felelős DAPA (Defense Acquisition Program Administration) nem erősítette meg, szóvivőn keresztül annyi volt a reakciójuk, hogy nem ismerik Szingapúr döntését, ám legjobb tudomásuk szerint július közepe előtt nem várható a hivatalos bejelentés, ami egyébként akár szeptemberig is eltolódhat.

A KAI részéről nem volt a kérdésben elérhető illetékes, az Aermacchi szóvivőnek meg nem volt közölnivalója a kérdésben.

Tehát a KAI – Lockheed Martin vs. Aermacchi – ST Aero (Szingapúr) meccs hivatalos eredményére még várnunk kell, annyi azonban bizonyos, hogy ha tényleg bukta Dél-Korea Szingapúrt, akkor annak a KAI-ra nézve várhatóan komoly következményei lesznek – várhatóan ismét napirendre kerül ugyanis a privatizáció kérdése.

Szöul részéről már tavaly felmerült a KAI-ban lévő részesedésének elpasszolása, azonban ez várakozó vágányra lett terelve, szem előtt tartva a T-50 exportsikerének elősegítését.

Konkrétan az állami tulajdonú Koreai Fejlesztési Bank (KDB) jelentette be 2009 áprilisában, hogy az állam eladná a KAI-ban meglévő 30,5 százalékos részesedését. A dél-koreai állam mellett a KAI alapvetően még 3 másik nagy játékos, a Samsung Techwin, a Doosan Infracore és a Hyundai Motors tulajdonában van, melyek mindegyike 20,54 százalékos részvénycsomaggal rendelkezik.

A KAI munkás szakszervezetének nyomására, miszerint a cég privatizálása negatív kihatással lenne a T-50 exportsikereire a KDB beadta a derekát és jegelte a kérdést. Ám hogy a dolog érdekesebb legyen a KDB részvénycsomagja jelenleg a KDB-ből kivált Korea Finance Corp. (KoFC) tulajdonát képzi, mely az év elején a T-50 szingapúri eredményétől tette függővé a privatizálás kérdését.

„Ha a KAI-nak nem sikerül a T-50 Szingapúrba történő exportálása, az minden bizonnyal ismételten napirendi pontra tűzi a privatizáció kérdését.” – tette egyértelművé a kérdést akkortájt a KoFC.

Szingapúr és az Egyesült Arab Emirátusok mellett például Indonézia, Irak és Izrael mutat érdeklődést, illetve természetesen Lengyelország, ahol szintén az idei év folyamán várható eredmény a T-50 és a felújított finn Hawk-ok meccsében. És akkor még az igazi nagy vadat, az Egyesült Államok Légierejét nem említettük, ahol a T-38 Talon utódjának kiválasztását célzó tenderre a T-50 iis be lesz nevezve természetesen. Végül relatíve friss info, miszerint a Braziliában is potenciális jelölt lehet a koreai reménység.