Nem volt titok, hogy Vlagyimir Putyin indiai látogatása során tenni fog az orosz kincstár akár 10 milliárd dolláros gyarapodása érdekében, hogy több szerződés is véglegesítésre fog kerülni – hadi és energetikai vonatkozásban egyaránt. Oldalunk jellegéből fakadóan mi az előbbire koncentrálnánk.

Az immáron miniszterelnöki státuszú látogatásának ezen vonatkozású eleme két, kapcsolódó megegyezés. Ezek egyike az amerikai KC-X, vagy a brazil F-X2 tenderekhez mérhető szappanopera szuperprodukció, az ex-Admiral Gorskov repülőgép-hordozó beszerzése körüli, a korábbi rendezési manőverek végett elcsendesedő árvita végső elsimítása volt.

Ugyan feltételezzük, hogy a többség ismeri a sztori fő vonalát, de azért pár mondatban foglaljuk össze mi is volt az egyik legnagyobb tüske az orosz-indiai kapcsolatokban az elmúlt 1-2 év folyamán. India 2004-ben követte el tévedését, ekkor rendelte meg az egykori Admiral Gorskov (azelőtt meg Baku név alatt futó) repülőgép hordozót, egyben hozzácsapva 16 MiG-29K gépet is. Mindezzel annyira elégedettek voltak, hogy el is felejtettek felmérő csapatot kiküldeni és simán elfogadták a Szevmash által a hajó felújítására mondott 974 millió Dolláros összeget. Igen ám, csak hogy az orosz hajógyár meg alábecsülte az elvégezendő munkát, így míg MiG-ék, bár közel sem problémamentesen de mégiscsak összelapátolták a MiG-29K befejezését, modernizálását, addig a leendő INS Vikramaditya hadrendbe állíthatósági dátuma egyre csak ki-, ára pedig felfelé tolódott.

INS Vikramaditya (ex-Admiral Gorskov) ,

Ezeket India egy ideig nyelte, nyelte, ám mikor 2009 őszén a INS Vikramaditya + 16 MiG-29K kombó eredeti ~1,4 milliárd Dolláros ára helyett már 3,9 milliárd Dolláros árról csiripeltek a madárkák, sejteni lehetett, hogy oltári nagy balhé lesz. A háttérben lezajlott vagdalkozás eredményeképpen 2009 novemberére úgymond fixálták az árat, India alapvetően közölte, hogy 2,2 milliárd Dollárnál egy kannyival sem hajlandó többet fizetni. Ez idő tájt susmogtak olyat – persze nem hivatalosan – a britek, hogy Indiának milyen jó is lenne 2 milliárdért a Queen Elizabeth-osztály második egysége, mely nekik lehet, hogy mégsem kell.

Mondjuk úgy, hogy ez egy további fejlemény nélküli üde kis színfolt volt a történetben – ahogy a USS Kitty Hawk körüli korábbi pletykák. Az amúgy nem szívbajos oroszokat az India által korábban meglépett események – elbukott tanker és szállítógép tenderek – már korábban jobb belátásra késztették a határidők és az ár kapcsán.

A történet friss vonatkozása, hogy Vlagyimir Putyin pénteki látogatása előtti nap került bejelentésre, hogy 2,35 milliárd lesz az üzlet végleges árcédulája.

De hogy kitérjünk a ropogós fejleményekre, pénteken nyélbe lett ütve egy 1,5 milliárd Dolláros, további 29 MiG-29K beszerzéséről szóló szerződés. Szó se róla, Indiának szüksége is lesz ezekre a gépekre, hiszen a végsőket rúgó INS Viraat-on lakó Sea Harrier állomány is erősen kikopóban, fogyatkozóban van. Már pedig a saját fejlesztésű hordozókra, a Vikrant-osztály tagjaira is kell majd valami.

MiG-29K ,

Mihail Pogoszjan, a Szuhoj és a MiG feje úgy nyilatkozott ez ügyben, hogy ezen második körös megrendelés keretén belül 2012-től kezdődhet meg a gépek szállítása.

Végezetül kitérnénk arra, hogy Vlagyimir Putyin fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a tradícióknak megfelelően továbbra sincs szándékukban Pakisztánnal katonai szálakat ápolni:

„Szeretném kihangsúlyozni, hogy Oroszország nem tart fent katonai szálakat Pakisztánnal, lévén figyelembe veszi indiai partnerünk aggályait.”

Hát hogyne venné figyelembe. Emlékezzünk csak egy 2007 elejei orosz-indiai találkára, miután átmenetileg igen komoly bajba került a kínai-pakisztáni együttműködésben megvalósuló, orosz eredetű hajtóművel rendelkező és a Pakisztáni Légierő reménységének titulálható JF-17 hajtómű ellátása, késedelmet okozva a gépr hadrendbe állításában.