Körvonalazódik a Silent Eagle pontosabb tesztprogramja, részben már bele is kezdtek, hiszen ősz elején letudták a gép radarkeresztmetszet-mérését.
Az F-15E Strike Eagle csökkentett észlelhetőségű, átépített változata, a Silent Eagle RCS-értékének mérését még 2009 augusztus végén, szeptember elején egy kéthetes tesztprogram során elvégezték, ám az egyik meg nem nevezett potenciális vásárló (valószínűleg Dél-Korea) kérésére eddig a színfalak mögött tartották.
A Boeing olyan országok megrendelésére pályázik, ahol már eddig is rendszerben állt az F-15 Eagle korábbi változatainak valamelyike, és ezek lecserélésére/kiegészítésére az F-35 Lightning II beszerzése felől érdeklődnek. Az amerikai mamutvállalat úgy véli a Silent Eagle remek alternatívája lehet a F-35-ösnek, s bár sokkal nagyobb radarvisszhangot produkál, mégis rugalmasabb megoldást biztosít azon országok számára, akik megpróbálják széthúzni a védelmi költségvetést.
A Boeing „Sas”-szemmel figyeli Dél-Korea legújabb harcigép-beszerzési programjának alakulását, a 60 darab potens vadászbombázó beszerzésére kiírt F-X3 tenderen leginkább az erős lopakodó-hajlammal megáldott típusok az esélyesek. A közelmúltban a dél-koreai kormány is eljátszott a gondolattal, hogy beszáll a projektbe, melyhez a Boeing egyelőre partnereket keres, ám még nem történt konkrét lépés az ügyben.
Az USAF által légi tesztekre használt F-15E1 átépítésével létrejött prototípus, vagy inkább technológiai demonstrátor, mint említettük, már túl van az RCS-teszteken, melyek során több különböző bevonatot is teszteltek, de a gép végleges konfigurációját úgyis a megrendelő határozhatja majd meg.
„A tesztelés a kívánt eredményt hozta.” – nyilatkozta Mark Bass, az F-15 program vezérigazgatója, aki elzárkózott az alkalmazott bevonatok és a kapott RCS-értékek nyilvánosságra hozatalától.
Az RCS-teszt egy újabb lépés volt az első repülés irányába, ám a Boeing figyelmeztetett, már most látszik, hogy az ígért első negyedéves repülésből nem lesz semmi, azonban várhatóan csak július végén kerülhet rá sor. A csúszást a meg nem nevezett, „nagggggggyon potenciális vásárló”-val folytatott egyeztetésekre és az emiatt szükségszerűen eszközölt változtatásokra, áttervezésekre fogták.
A Boeing már beadta a Silent Eagle vonatkozó exportengedélyhez a kérelmet, döntés tavasszal várható.
Láthatók az illeszkedő póttartályba integrált bombakamrák ,
A szükségszerű irányíthatósági tesztek után minél hamarabb rá kívánnak térni az illeszkedő póttartályból kialakított belső fegyvertér alkalmazhatósági próbáira, az első indításokra 6000 méteren, 0.6 Mach sebesség mellett kerül majd sor.
Dél-Korea jövőre dönt az F-4D/E Phantom II és az (K)F-5E/F Tiger II leváltásáról. A ROKAF (Republic of Korea Air Force) mellett potenciális megrendelőként tekintenek Japánra is, bár a szigetország vezetői már az F-35 mellett döntöttek. Továbbá nagy az esélye egy szaúdi megrendelésnek is. Az arab ország 72 darab Silent Eagle beszerzését tervezi. Emellett nem feledkezhetünk meg Izraelről sem, aki szintén élénken érdeklődik a típus iránt, bár itt is az F-35 beszerzése mellett döntöttek, nem zárható ki a párhuzamos alkalmazás.
Nekem ez a gép nem tetszik. Ahogy látom, csak 4 rakétát tud szállítani. És ugye csökkentet észlelhetőségű, ezért gondolom nem célszerű a szárnyak alá is rakétákat pakolni.
A csökkentett észlelhetőség úgyis csak az ellenséges légvédelem kiiktatásáig szempont! Ha megvan a légifölény az adott helyen, akkor már meg lehet pakolni a gépet minden földi jóval!:)
Engem az érdekelne, hogy milyen hajtóműve meg kormányvezérlő rendszere lesz a gépnek. Ezek a törten kifelé álló vezérsíkok elég furcsán hatnak a gépen. Még ha állítólag az aerodinamikát kívánják így fejleszetni. Kissé izzadságszagú a Sasból Super Hornetet csinálni.
Szerény véleményem szerint bölcsebb lett volna a növelt teljesítményű hajtóművekkel megáldott Super Hornet variációval előrukkolni, nem felhajtható szárnyakkal, „kiegyenesített” pilonokkal, szóval könyebb sárkánnyal, kisebb légellenállással, meg miegyébbel.
De nem látok bele a Boeing potentátjainak észjárásába.
Az SH-ba milyen erősebb hajtómű fér bele?
Ahogy látom, csak 4 rakétát tud szállítani.
Csökkentett észlelhetőségű konfigurációban az F-35 sem sokkal többet, csak a jelek szerint sokkal drágábban és még sorba is kell állni érte. Ezért a gépért meg nem nagyon. Azt meg írták, hogy ha nem szempont a kis RCS, akkor meg lepet pakolni a gépet. Még a sima F-15E is a világ talán legjobban megpakolható vadászbombázója. Ha nagyon elvetemült akar lenni valaki, hogy az F-15SE-re lehet oaz új CFT-t feltenni. Ez estetben 12 db (!) légiharc rakétát hordozhat. Ebből 4 belső fegyvertérben és 4 a törzse félig belesimulva. Légellenállás szempontjából ez jobb az összes 4++ gépnél.
Az SH-ba milyen erősebb hajtómű fér bele?
Én tudnék tippeket adni:
https://htka.hu/2009/05/14/toloeroben-a-gyozelem/
Ennek a gépnek meg van a létjoga.
F-35-nél olcsóbb.
Valamint az elkövetkező 20 éveben nem sok ország fog repkedni F-35 szintű géppel.
Egy F-2000 szintű gép ellen viszont tökéletes.
Ámbár aki eddig F-15 üzemeltettet nem kell kidobnia az alkat részeket és a kiszolgálók is könnyebben átállnak ergo hamarabb lehet hadrendbe állítani.
Kínai és orosz gépek ellen is bőven jó most és még egy ideig.
Akkor mi a baj a géppel?
Nyilván gyorsabb és ami fontosabb, jóval nagyobb hatósugarú lesz, mint az F-18E/F.
És nem lepődnék meg rajta, ha az USAF rendelne belőle 100-150 db-ot a Raptorok mellé. Ebből 25-40 db-ot zavaró/felderítőgép kivitelben, mondván, hogy mégis kell egy utód az EF-111-nek. Erre ez a gép tökéletes lenne.
A Superhornet kb. 50 százalékkal olcsóbb, de ott, ahol már üzemel a Sas, és/vagy ahol muszáj nagy repülési távolságokkal számolni ott én inkább ezt a gépet választanám.
Izrael, Japán, Szaúd-Arábia számára nagyon jól megfelelne.
Dél-Korea esetében az F-15K-t sem értem, amikor olcsóbb megoldásként vehettek volna Superhornetet. Nekik jóelőre gondolkodva elég lett volna az F-16, SH, F-35 kombináció. A nagy hatósugarú F-15-nek akkor van értelme, ha kínai célpontokkal számolnak. De tudtommal Kínával ők jóban vannak.
@Phoenix
A 30% az csak terv. Majd, ha készen lesz, megkátjuk, hogy mit tud.
Kétlem hogy ezt jó pár éve nem tudták megcsinálni!
Lehúznak még egy bőrt a rókáról!
Szerintetek ha ezt a dél-koreaiak,japánok,szaudiak,izraeliek tudják megvették volna a „régit”?
Ez nem volt túl korrekt.
Szerintetek ha ezt a dél-koreaiak,japánok,szaudiak,izraeliek tudják megvették volna a “régit”?
Nem zárható ki, hogy igen, mivel a Boeing tájékoztatása szt. minden korábbi verziót át lehet(ne) alakítani Silent Eagle-é. Ami gondolom jóval kevesebbe fáj, mint egy új gyártású példány (100milka).
Az egy dolog hogy megtudták e volna csinálni, más kérdés hogy kaptak e volna erá engedélyt akkor hogy eladják akkor még nagyon új dolgokat
Az USAF nem valószínű, hogy rendelne Growlert. A felső vezetés eldöntötte, hogy a Navy fog mindenhova ilyen gépet adni, ha kell. Ezt csinálják ma is.
Amikor az F-15K-t megrendelték 2002 az SH rendszeresítése a US Navy-nél folyamatban volt. Nagyon sokat kellet volna rá várni és az F-15K bizony potensebb annál a gépnél szinte minden tekintetben.
(Az évszámokat figyeld, hogy mi mikor történt.)
Az EDE (és nem EPE) már egy idje készen van, csak a repülési tesztekre várnak vele a GE/Boeing csapatnál. Ami még nincs kész az a 12 tonna körüli statikus tolóerejű verzió, de ha lenne rá igény az is elkészülne hamar, mivel annak lényegi részét képező új kompresszor és tüzelőtér tervei már megvannak.
A hatósugár kérédése érdekes dolog, alapból a Sas nem veri toronymagasan a Super Hornet ezirányú adatát, a csökkentett térfogatú CFT tartályokkal meg végképp nem.
Amúgy kiváncsi vagyok, hogy az újdonsült divat, miszerint F-15-öst GE-vel kombináljunk, mikor eredményezi a GE-132-esek installációját a típuson? Mert azzal már a világból is kimegy a szerkezet, bár ha a netes adatok nem csalnak, forszázson a modernebb verzió fajlagos tüzelőanyag fogyasztása a 129-esnél rosszabb, a tolóereje meg ugye magasabb. Nem szerencsés a hatótáv szempontjából.
Amúgy aki ilyen bringát akar, haverkodjon az orosszal és vegyen Szu-34-et. Az jön is, megy is, összkomfortos, és egy akkora brutál zavarórendszert fejlesztenek hozzá, hogy aki szembe megy vele, annak leég a haja.
Najó, csak vicceltem.
Mi van valami új infó a Szu-34-ről milyen zavaró rendszer lesz benne?
Nem benne, hanem rajta:
http://www.airliners.net/photo/Russia—Air/Sukhoi-Su-34-(Su-32FN)/1590575/L/
http://www.airliners.net/photo/Russia—Air/Sukhoi-Su-34/1617464/L/
http://www.airliners.net/photo/Russia—Air/Sukhoi-Su-34-(Su-32FN)/1621091/L/
Azzal a két Szorbcija-val közösen már komoly műsorra képes ez a böhönye. A képeken a T-10V-7, azaz a 48-as nullszériapéldány repked a az új konténerrel.
Allesmor Obranna
Aszt olvastam valahol, hogy putyin nem akarja, hogy a szu-34-et eladják külföldön(mint az f-22-nél az amcsik).
Azt…
Én meg azt mondom, hogy nézzük meg ezt a kis filmetűdöt, amit ez a kedves brit fiatalember készített, mert látványos. A lipecki résznél jól látszik, hogy az egyik együléses Szu-27SzM-en ott van a Szu-35BM-ekről ismert L alakú antenna az orr alatt.
http://news.bbc.co.uk/2/hi/programmes/newsnight/7950224.stm
A Szu-34-ből hosszú ideig nekik sem lesz elég.
S kinek lehetne eladni? Ki bírná kifizetni és üzemeltetni?
Kuba és Észak-Korea aligha:)
Kína nyilván vevő lenne rá, de a jelek szerint a kínai-orosz hadiipari együttműködés napsütéses korszaka már véget ért. Nekik a Szu-34-et nem fogják eladni. A 35-öst sem, a PAK-FA-t meg pláne nem.
Esetleg India… de ha ott a Nyugat felé orientálódnak, akkor kb. 1 ezrednyi mennyiség (többet úgysem vennének) exportja kedvéért adják ki a gép és a fegyverzet titkait?
Olyan ez, mint a MiG-31, amire régen azt mondta egy szakember, hogy az orosz honi légvédelem alappillére, fő típusa, amíg nincs meg az utódja, addig az ország biztonságának védelmében nem engedik eladni.
Ennek mondjuk a friss szíriai export ellentmond, bár lehet, hogy Ivánék szerint a Szu-27SzM vagy az új Szu-35 egyik változata már többet nyújt.
Komoly zavaró berendezéssel akkor Szu-34 is ütős valami,
csak legyen hozzá kellő csúzli.
Bizonyos értelemben igen, bizonyos értelemben nem. A Szu-27SzM semmiképp, ezt a gépet a 31-es feladatkörébe csak nagyon nehezen lehetne beilleszteni. A Szu-35-ös az más tészta, de az se tud időegység alatt olyan komoly területet ellenőrzése alatt tartani, mint egy négygépes 31-es kötelék 8 hajózóval és 16 darab R-33-as rakétával.
Alapvetően arról van szó, hogy a 31-esnél megvan a képeség a nagy magasságon, nagy távolságra végrehajtandó elfogásra, nagy sebességnél, de ehhez nyilván kell egy komolyabb felgyorsulási és emelkedési légtér. Szóval bármilyen komoly a 31-es, anno 1999-ben a jugóknál ezzel se jutottak volna sokra. Csak hogy egy hülye példát mondjak.
A Szu-35 teljesen más célra kell. Szükséges technológiai lépcsőfok, üzleti lehetőség és a nyilvánvalóan elavuló orosz Szu-27-es flotta kiváltása egy hasonló, de alapvetően újabb rendszerrel. Nagyfokú integráció, multifunkció, precíziós navigáció, megnövelt csapásmérés, hálózat alapú hadviselés stb. stb szóval olyan kulcsszavak, amelyek egyelőre még csak nyugaton dívnak.
A Szu-34-eshez van csúzli bőven. 8 tonnából 8 tonnát el is tud vinni és itt már nem csak a FAB-250/B-8 kombókra kell gondolni, habár a lipecki fotókon egyelőre a kétféle kaliberű UB blokkokon és a kétféle FAB bombákon kívül nemsok mást lehet látni. De ez Lipeck. Egyelőre a harceljárásokat dolgozzák ki a típusra, míg AKtyubinszkban éleslődöznek a vassal, mindennel ami van hozzá, FAB/ODAB/ZAB/KMGU szabadonesőkön kívül KAB-500 multioldás, KAB-1500 lézer és műholdas verziók oldása, H-29T/L, H-59M, H-31A és P változatok indítása is megvolt. A Glonass jelekre belőtt 1500 kg-os bombán kívül ez mind rendelkezésre áll az orosz csapatoknál, de csak a Szu-24-eseken, amely platform mindezeket csak korlátozott körülmények közt képes bevetni.
És nem képes a BVR harcra, amire a 34-es igen, még ha az egyelőre csak a kétes hírű R-27-es családot jelenti.
A Szu-34-est csak egyszer vitték potenciális vevő országába 8külföldre amúgy többször), ez pedig Venezuela volt, ahol Szergej Bogdan a Szuhoj mindenevő berepülőpilótája tartott vele bemutatót. Mára már egyátalán nincs szó atípus exportjáról.
Tessék, tegnap reggeli kép, lassan újra repülni fog a No.710-es Szu-27M, vagy T-10M-10, vagy Szu-35, kinek mi tetszik.
Ez még csak a gurulópróba, a kép lényege nem is a nosztalgiázás, hanem a hajtómű, ez gép ugyanis már az időközben Al-41F-1Sz-re keresztelt 117Sz továbbfejlesztett változatának légi próbapadja. Amit e gép hajtóműgondolája rejt, az már a PAK-FA szíve.
http://airforce.ru/photogallery/melihov/t-10/t-10_1200.htm
Minden csak idő kérdése.
Mivel az oroszoknak pénzük az most van.
Szu-33 így komoly értéket képvisel kérdés ez a zavarás nyugati technikával szembe mit ér.
Úgy tűnik HH még mindig nem tudja megkülönböztetni a hajófedélzeti Szu-33-ast a Szu-34-es csapásmérőtől és a Szu-35-östől. Sebaj.
@Allesmor Obranna
Ne haragudj, de mintha elírtál volna valamit, legalábbis nem egyértelmű (nekem?)
„s nem képes a BVR harcra, amire a 34-es igen, még ha az egyelőre csak a kétes hírű R-27-es családot jelenti.
A Szu-34-est csak egyszer vitték potenciális vevő országába 8külföldre amúgy többször),”
1. A felső két sor akkor most melyik típusra vonatkozik?
2. Akkor most többször, vagy egyszer?:))) Mintha a gép elnyelt volna egy félmondatot.
@Allesmor Obranna
Szu-35: S nem lehet, hogy kidolgoztak egy honi változatot, 4-6 db R-33-assal, illetve R-33 utóddal, 2-4 R-73/R-74/R-77-tel és új radarral a 35-ös már lépést tartana a Foxhounddal…?
A 8-as megzavar téged ami egy zárójel akart lenni. Szóval a Szu-34-es többször is járt külföldön, úgy mint Farnborough, Le Bourget, de még egyszer a cseheknél is kényszerleszállt, teren felül. De konkrét biznyic céljából csak egyszer vitték el, Venezuelába. A sztori érdekessége, hogy a típus fő bemutató pilótája Igor Votincev, de ő ekkor pont a Berkut berepülésével volt elfoglalva, pedig minden MAKSz-on ő repülte a gépet. Így a Bogdanra esett a választás, akinek egyébként elég sok típusa van, pedig nem a nagy öreg Pugacsov-Votincev-Averjanov-Frolov korosztály képviselője. De repülhet Szu-27-el, Szu-33-al (amikor mongóliából átvezényelték a fekete-tengeri flottához, akkor az addig repült Szu-17-esről átképezték Szu-33-asra így ő is tagja lehetett a Kuznyecovon szolgáló 279-es kiap-nak (és nem KIAP-nak). Azóta, hogy elvégezte a berepülőpilótaképzőt, a Szuhoj égisze alatt repült Szu-30MKI-val, 30MKK-val, Szu-34-el, Szu-47 Berkut-tal, Szu-35-el egyaránt.
Valószínű a PAK-FA-t is megkapja, vagy ha nem ő, akkor a Jurij Vascsuk. A Roman Kondratyejev még nem elég képzett az ilyesmihez.
De most nagyon elkanyarodtam a topic témájától…
Sorry:D:D
Itt leginkább a leküzdendő távolságon és az őrjáratozási időn van a hangsúly. Egy fővel a Szu-35 nem tud annyi ideig a légtérben maradni és annyi idő alatt akkora távolságot akkora méretű és teljesítményű rakétafegyverzettel a levegőben eltölteni, mint a 31-es.
Nem véletlen, hogy a távol-keleten állomásozó jelizovói MiG-31-esek hajózói VMSzK ruhában repkednek, részben, mert kimennek a Csendes óceán fölé, részben mert nagyon hosszú a légtérben tartózkodási idejük.
Allesmor te aztán vágod,mi merre mennyi a Szuhojnál!
Szu-35 lehet két ülése változat csinálni másik dolog a légiutántöltés.
Sokmindent lehet, de egyelőre a MiG-31-esnek nagyobb a realitása, mint egy alapvetően másra tervezett gép más szempontok szerinti váltótípusát átalakítani egy tökmás gép képességeit pótolandó.
A légiutántöltés a 35-ösnél is megvan, de nem ez a szűk keresztmetszet és nem az együléses kivitel, hanem még egy rakat más különbség együtvéve. A Szu-35-ösnek más lesz a feladatköre, mint jelenleg a 31-eseknek.
@Allesmor Obranna
Azért tudtommal az ős Szu-27-et részben a PVO számára gyártották.
Ezért mondom, hogy a 35-ösnél sem lepődnék meg egy ilyen, „nem vadászbombázó jellegű” változaton.
A 31-es állomány csökken, öregszik és tudtommal a típus már nincs gyártásban. A PAK-FA még nagyon a jövő.
Bár ha már nem gyártják, akkor a szírek honnan kapták a gépeket?
Raktárról?
Nem, nem a PVO-nak gyártották. Volt egy kétüléses Szu-27 változat a PVO részére, de végül nem kértek belőle.
Már korábban posztoltam egy listát, nem túl rég. Itt van.
https://htka.hu/2009/11/25/megkezdodott-a-szu-35-sorozatgyartasa/
Szu-27P: A PVO igényeinek megfelelõen átlalkított hosszútávú elfogó vadászgép visszahúzható légi utántöltõ csonkkal. Csak proto szintig jutott.
Szu-27PU / Szu-30: A Szu-27P kétüléses változata. Az eredeti PU-ból 5 db-ot a PVO megkapott kiképzési célra, de végülis nem terjedt el, a bevált MiG-31-eseket jobbnak tartották a feladatra. A PU fejlesztése folyamán folyamatosan újabb dolgokkal fejlesztették a gépet, új radar, csapásmérõ fegyverzet széles skálája (TV és lézer irányítású fegyverek). A PVO-hoz került gépeket Szu-30-ként emlegették.
Azon én is töprengek, hogy a szírek milyen gépet kaptak volna. Szerintem a legszarabb állapotban levő MiG-eket az oroszokat ismerve… :)
> Olyan ez, mint a MiG-31, amire régen azt mondta egy szakember, hogy az orosz honi légvédelem alappillére, fő típusa, amíg nincs meg az utódja, addig az ország biztonságának védelmében nem engedik eladni.
A MiG-31-est már a rajzasztalról eladta a CIA-nak Adolf Tokalcsev főmérnök, úgyhogy nem sokra mentek az utólagos kivégzésével…
„Allesmor Obranna ezt írta:”
Itt leginkább a leküzdendő távolságon és az őrjáratozási időn van a hangsúly. Egy fővel a Szu-35 nem tud annyi ideig a légtérben maradni és annyi idő alatt akkora távolságot akkora méretű és teljesítményű rakétafegyverzettel a levegőben eltölteni, mint a 31-es.
Ilyen szempontból az újabb kínai J-8 asok közelebb lehetnek. Bár lusta vagyok utánaszámolni, max. majd Molni vagy vki kijavít. én valahogy így emlékszem (?)
Nincs semmi adatom, de a gép méretét és korát nézve, még egy Su-27 teljesítményét sem éri el. Fegyverzet max. ugyanaz lehet neki, mint egy Szu-27-nek, de az is csak az utolsó szériás gépeken és kisebb mennyiségben.
A hajtóműve is elég régi kétlem, hogy egy MiG-31, AF-31F vagy annak újgenerációs változatával felveheti a versenyt bármilyen téren. A MiG-31 kategóriájában elég egyedülálló dolog. Az USA nem fejlesztett ki ennyire specializált típust. Gondolom az F-15A/C gépek + 3 póttank verzióval adtak volna – és adtak is valószínűleg egyes helyeken – CAP őrjáratokat. Viszont nekik volt AWACS támogatásuk. A MiG-31 gép viszont jóval az A-50 előtt készült el.
Az egy dolog, de ma már szervesen együttműködnek, része a kiképzési tervnek. A Szu-27 viszont nagyon is a PVO gépe volt, Front Légierőnél csak a lengyeleknél állomásozott és már tervben volt az NDK-s alakulatoknál is a rendszeresítés. El is kezdték építeni a gépnek megfelelő ajtómagasságú hangárokat, de csak kettő épület meg, a gépek meg már nem jöttek, hanem mentek.