Közismert, hogy Tokió 1998/99 óta komoly erőfeszítéseket tett a saját rakétavédelmi rendszerének kiépítésére. Az elsődlegesen az Észak-Korea jelentette fenyegetettség kivédésére azóta egy kétrétegű védelmi rendszer került kiépítésre, természetesen amerikai technika felhasználásával. A közelmúltban felröppent értesülések szerint a hadrendbe állítás előtt álló esetleges THAAD megvásárlásával a japán védelmi rendszer az amerikaihoz hasonlóan 3 rétegűre bővülhet.
A jelenlegi két réteget képző PAC-3 ütegekkel kapcsolatban a 2005-ös licence gyártásról szóló szerződés óta tudósítgattunk, de oldalainkon szóba került az AEGIS rombolók ballisztikus rakéták elleni teljes képességének kiépítése is.
Kétréteges rakétavédelem, melyben a THAAD szolgáltatja a magalégköri elfogást ,
Friss japán sajtóértesülések szerint Észak-Korea közelmúltbeli ámokfutásai miatt Tokió az Egyesült Arab Emírségekhez hasonlóan érdeklődést mutat a szintén Terminal High Altitude Area Defense iránt.
Ugyan a SCUD-szerű kis és közepes hatósugarú ballisztikus rakéták elfogására tervezett THAAD önállóan is képes üzemelni, alapvetően az AEGIS rendszerű hadihajókra telepesített SM-3 rakéták és a Patriot PAC-3 ütegek alkotta védelmi rétegek közé illesztve az igazi a dolog, hiszen így a támadónak már 3 rétegen kell átküzdenie magát. A THAAD a Patriotoktól eltérően, de az SM-3-al megegyező módon, kinetikus energia segítségével semmisíti meg célpontját, magyarul beleütközik célpontjába. Mégpedig annak az atmoszférába történő visszatérésekor.
httpv://www.youtube.com/watch?v=69uXXiJan_o
THAAD teszt
A THAAD amerikai haderőbe történő hadrendbe állítását 2008-ban kezdték előkészíteni Fort Bliss-ben, a rendszeresítés nagyobb lépétkű megkezdését akkor 2009-re jelölték meg. Érdekességképpen megjegyzendő, hogy Észak-Korea rakétatesztjeinek hatására az Egyesült Államok THAAD rendszert telepített Hawaii-ra egy esetleges támadás kivédésének érdekében.
httpv://www.youtube.com/watch?v=gXDLcUpD1Fw
SM-3 teszt
Dél-Koreához hasonlóan vélhetőleg Japán is aggasztónak tartja az Észak-Koreai rakétatesztek során megfigyelt, javult pontosságot. A közelmúlt tesztjeiben felhasznált, a szovjet-érából származó R-17 Scud megnövelt hatótávolságú változatának, illetve a szintén a SCUD-ra alapuló Rodong rakétákkal kapcsolatban a dél-koreai védelmi minisztérium így nyilatkozott:
„Tudatában vagyunk a pontosság növekedésének. A korábbi tesztek nagy pontatlanságot mutattak, de mostanra nagy változás történt ezen a téren.”
Ez pedig valóban aggályos lehet, hiszen így Phenjan akár valóban sikeresen támadhat parancsnoki központokat, kifutópályákat mind Dél-Korában, mind pedig Japánban.
Mindemellett a rendelkezésre álló információk szerint a július 4-én indított rakéták között R-17 ER is volt. Az R-17 ER ahogy neve is utal rá, nem más, mint a szovjet-érából jól ismert SCUD megnövelt hatótávolságú változata. Az R-17 ER korábban valószínűsített 750 – 800 kilométeres hatótávolsága helyett japán kormányzati forrásokból kiszivárgott információk alapján inkább tekinthető a Rodonghoz hasonlóan 1 000 km körülinek, mellyel egy kisméretű és alapvetően vélhetően olcsón előállítható rakétával lefedhető Japán területének jelentős része. Az eredeti SCUD, melyre Észak-Korea rakétafejlesztését építette fel 300 kilométeres hatótávval rendelkezik.
THAAD indítóállás. A rendszer közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták ellen nyújt védelmet, azokat a pályájuk végső szakaszában, de még nagy magasságban képes elfogni. Azaz egy többlépcsős védelmi ernyő külső rétegét képzi. ,