Továbbra sem zökkenőmentes a Littoral Combat Ship program. A U.S. Navy merész kérése, majd annak a Kongresszus általi rövid árfutási idejű jóváhagyása végett ugyebár 2 szállítós programban ezúttal azonban nem maguk a repedező, vagy éppen békésen korrodáló hadihajók kerültek a sajtó figyelmébe, hanem a közös belső értékeiket adó, az egyes feladatkörök ellátását biztosítani hivatott modulok.
Mint ismert, a part menti vizekre hadviselésre optimalizált LCS hajók moduláris rendszerűek, azaz feladatkörük rugalmasan változtatható a feladatköri rendszermoduljaik cserélgetésével. Ezen, az informatikából ismerős Plug & Play megoldáshoz hasonlítható megoldásra egyelőre azonban inkább a Plug & Play korai gúnyneve a Plug & Pray illik abból a szempontból, hogy a hírek alapján a modulok egyelőre továbbra sem hozzák a várt teljesítményt – azaz jelenlegi formájukban a telepítésük után csak imádkozni lehet azért, hogy minden jól menjen. :)
No persze ez azért túlzás, hiszen működni működnek nyilván, ám egyelőre nem az elvárt teljesítménnyel. Ez egyébként nem új keletű probléma – ami új információ, hogy mostanában, jó egy évnyi tesztidőszak után az aknák elleni képességeket biztosító modul kapcsán ráncolták a szemöldöküket a program haladását szemmel tartó bizottság részéről.
A média által felkapott jelentésben olvashatóak szerint az aknák észleléséért felelős AN/AQS-20A Sonar Mine Detecting Set és az Airborne Laser Mine Detection System még nincsenek a helyzet magaslatán, aminek a korrigálása nélkül erősen degradálódhat a hajók harci képessége.
A Ryatheon által fejlesztett AN/AQS-20A rendszer komponensei között szonár és elektro-optikai szenzorok találhatóak meg, melyeket tartalmaző csomagot a vízfelszín alatt vonmtatnak légi járművel. A sekély és mély vízben történő bevethetőségre tervezett rendszer szenzorainak a feladata, hogy nagy felbntású felvételeket készítsenek az aknaszerű víz alatti tárgyakról, illetve nagy pontossággal meghatározzák azok pozícióját. A vontatott csomag előre és oldalra ‘lát’, valamint képes a tengerfenék pásztázására is. | Fotó: U.S. Navy ,
Ugyanakkor az, miszerint a bizottság szerint az LCS aknakereső moduljának hatékonysága afelé konvergál, mintha mondjuk a kapitány a Windows aknakeresővel döntene afelől merrefelé kormányozza a hajót, még nem azt jelenti, hogy a program befürdött. Hiszen a vizsgálat csak a tesztelési, fejlesztési folyamat egy pillanatfelvétele, az LCS-ek tényleges hadrendbe állításáig még lehetőség van a rendszer korrigálására. Ráadásul ezen problémák az LCS esetében némiképp könnyebben orvosolhatóak, mint más hadihajók esetén, lévén nem a hajókat érintik, csak a szabadon csereberélhető rendszermoduljaikat. Ugyanakkor tény, hogy az igen költséges programmal szembeni erős ellenérzések letörésének nem kedvez ezen újabb blama…
Az Independence-osztályú LCS változat fejlesztéséért, építéséért felelős ausztrál Austal részéről érkezett reakcióban a cég alelnöke többek között kitért arra, hogy a jelentés a szóban forgó modul életciklusának csak egy pillanatfelvétele és természetesen szó sincs arról, hogy nem bizonyított rendszerek kerülnek az LCS hajókra. Hozzátette, hogy a jelenlegi felállás szerint a modulnak 2014-re kell elkészülnie.
Menetközben egyébként sor került a negyedik LCS keresztelőjére is: a 4. LCS / 2. Independence-osztályú hajó ünnepélyes keresztelőjére az alabamai Mobile kikötőjében került sor. A pezsgősüveget egy bizonyos Susan Keith csapta a hajó orrához, amiben mindössze annyi az érdekesség, hogy a Coronado-i lakosú, tágabb családja viszonylatában sok szállal a Navy-hez kötődő asszonyság anyja volt az, aki az előző USS Coronado-t 1966-ban megkeresztelte. Amerikai barátaink szeretik az ehhez hasonló apró kis formaságokat. :)
A hadrendbe állításakor a Coronado-ból USS Coronado-vá avanzsáló LCS 4 keresztelőjére 2012. január 14-én került sor az alabamai Mobile kikötőjében. | Fotó: Austal ,
Az LCS 4 építését 2009 decemberének közepén kezdték meg, hadrendbe állítása az idei év folyamán várható | Fotó: Austal ,
