A napokban az Australian Defence Magazine hozta le elsőként, miszerint a BAE Systems a malajziai LIMA-2019 védelmi szakkiállításon a Queen Elizabeth repülőgép-hordozó indiai igényekre átszabott változatát ajánlotta fel az Indiai Haditengerészet meghívott tagjai számára.

A The Telegraph értesülései szerint a BAE megerősítette, miszerint az utóbbi időben több indiai delegációt is fogadtak, többek között egy olyat, akik a 2. Queen Elizabeth osztályú hordozó, az HMS Prince of Wales építését szemlélték meg Skóciában. (Megemlítendő, hogy cirka 1 évtizede, mikor az angolok költségvetési okokból nagyon gondolkodtak azon, hogy kell-e nekik a 2. Quuen Elizabeth osztályú repülőgép-hordozó, akkor annak eladása kapcsán meg lett környékezve India is.)

Az értesülések alapján az angol székhelyű védelmi óriás hajlandó lenne a Royal Navy által hosszas kínlódás után végül csak sáncos változatban megrendelt hordozó osztályt CATOBAR kiépítésben, azaz katapultos rendszerrel kínálni India számára.

Ismert lehet, hogy a saját építésű repülőgép-hordozók „versenyében” India régóta futtatja saját programját, azonban riválisával, Kínával szemben egyértelmű lemaradásban van, hiszen csak jövőre kerülhet átadásra a haditengerészet számára az első hazai építésű hordozó, a 40 000 tonna körüli vízkiszorítású INS Vikrant. A 10 évvel ezelőtt elkezdett építésű hordozó a várhatóan 2020 elején megkezdődő tengeri tesztek lezárását követően, 2021-ben állna hadrendbe az Oroszországtól beszerzett és átalakíttatott ex-Baku, avagy az INS Vikramaditya mellett.

A következő repülőgép-hordozójuk kapcsán továbbra is az a legbiztosabb pont, hogy az INS Vishal nevet kapja majd és a már ún. szuperhordozó kategóriás hajó lenne. Viszont tavaly decemberi indiai nyilatkozat alapján a 65 000 tonnásra tervezett INS Vishal építésének megkezdésére éveket kell még várni – akkor úgy nyilatkoztak, hogy a hajógyár 3 éven belül megkezdheti a munkálatokat az új hordozón.

Repülőgép-hordozót, még konkrétabban ún. szuperhordozót tervezni nem könnyű. Utóbbiban leginkább csak az Egyesült Államoknak van tapasztalata – illetve részben a repülőgép-hordozók fejlődéséhez anno nagyon sokat hozzátevő angoloknak. Nem meglepő módon 2015-ben India külhoni segítséget kért a 65 000 tonna vízkiszorítás környékére tervezett Vishal tervezési munkálataihoz. A Jane’s akkori értesülései alapján az angol BAE Systems, a francia DCNS, az amerikai Lockheed Martin és az orosz állami exportvállalat a Roszoboronexport lett megkeresve.

Az oroszok részéről azóta egy komplett szuper-hordozóra, az amerikai hordozókkal papíron egy ligás, de egy példányban sem létező Project 23000E Stormra érkezett ajánlat. Ha a mostani értesülések igazak, akkor hasonlóképpen jártak el az angolok is – annyi lényegi különbséggel, hogy ők egy már 2 példányban létező hajóigény esetén akár jelentősebben is módosított változata kapcsán tettek ajánlatot.