Egy igazán érdekes videó közétételével dobta fel a haditechnikai repülés rajongóinak hétkezdését a Skunk Works.

A film a CVN-73 USS George Washington fedélzetén kezdődik, ahol épp két Lockheed Martin féle MQ-25 Stingray-t lifteznek a repülőfedélzetre. Az egyik gép odaáll a katapulthoz, majd indítást követően több érdekes információt is megtudhatunk a típusról.

A gép szárnyának belső részében, egészen a szárnyvég felhajtásának forgáspontjáig üzemanyagtank található. A futóműveket, a sugárhajtóművet és segédberendezéseit mind olyan típusokból vették át, melyek már bizonyítottak repülőgép-hordozó fedélzetén, emellett a rendszerek további részének nagy százalékát is alkalmazták már más repülőeszközökön.

Az MQ-25 Stingray elsődleges feladata a légi utántöltés, a törzs bal oldala alá függeszthető D-704-es konténer segítségével a hordozóról felszálló F/A-18E/F Super Hornetek hatósugarát 45, míg az F-35C Lightning II-esekét 52 százalékkal képes megnövelni. A törzsrész jobb oldala alá is felszerelhető egy felfüggesztő, erre póttartályt helyezve még tovább kitolható a szállított kerozin mennyisége.

Az Amerikai Haditengerészet elvárása szerint másodlagos szerepkörben a csapásmérésre is képesnek kell lennie az UAV-nak, a videóban ezt két AGM-154 JSOW oldásával reprezentálják, de feltételezhető, hogy más, GPS és/vagy lézeres irányítású bombák integrálása is megtörténik majd, már ha ezt a típust hozzák ki győztesnek a pályázaton.

A gép orrában helyet kapott optikai-szenzorok azonban nem biztosítják a megfelelő felderítő képességet a fegyverzet alkalmazásához, ezt a bal szárnytőben alul található, forgatható kupolában elhelyezett elektro-optikai rendszerekkel oldották meg. Ez a kupola csak a videó egyik részében látható, így feltehetően igény esetén kiengedhető, egyébként pedig a szárnyba behúzva helyezkedik el.

A Lockheed Martin újabb típusain már megszokott, hogy a kormányfelületek aszimmetrikus kitérítésével hozzák létre a gép levegőben való lassításához elengedhetetlen ellenálláserő növekményt. Az MQ-25-ösnél azonban nem ezt a módszert választották, visszatértek inkább a hagyományos törzsféklaphoz, melyekből kettős is beépítenek a gép törzsének felső részén, két oldalt.

A konstrukció ígéretesnek tűnik, azonban fel kell kötniük a gatyájukat ha el akarják nyerni a U.S. Navy UCLASS tenderét. A konkurens Boeing gyárkapuján már 2014-ben kigördült a saját típusuk, és a General Atomics is 2009-ben reptette meg először a tanker pályázójuk elődjének számító Predator C-t. A texas-i vállalatnál is látszik, hogy a lehető legnagyobb számban próbálják átvenni más gépekről a már bevált rendszereket, így csökkenteni a fejlesztéshez szükséges időt és költségeket, azonban nem tudni, ez elég lesz e szeptemberben a haditengerészet döntéshozóinak szemében.