Az AviationWeek egy hosszabb interjút közölt az MQ-25 Stingray fejlesztőcsapatának vezetőjével, Don “BD” Gaddisszal, aki érdekes tényeket árult el.

A Boeing titkos részlege, a Phantom Works boszorkánykonyhájában régóta rotyog az MQ-25 Stingray pilóta nélküli repülőgép beszerzésére kiírt pályázatra szánt típus varázsfőzete. A közelmúltban bemutatott típus ugyanis már rég kigördült a gyárkapun, egészen pontosan 2014-ben (amikoris a T-1 jelzést kapta), de mostanáig titokban tartották létezését.

És hogy mit csináltak azóta? A Boeing nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a gépük a lehető legjobb módon mozogjon a szűk fedélzeten, ezért a St. Louis-ban található telephelyének történelmi aszfaltjára egy repülőgép-hordozó sziluettje került, melynek segítségével a gép hajófedélzeti kezelését gyakorolhatják éjjel-nappal. (Mindezt úgy, hogy a vállalatnak több, mint 90 éves tapasztalata van a hajófedélzeti üzemben, és csak a Hornet flottával 1,8 millió repült órát teljesítettek.) A hírek szerint új megközelítést alkalmaznak az irányításnál, hisz a pilóta nélküli gépeket nem lehet az ember-vezette társaiknál bevált kézjelekkel irányítani és a fedélzeten más gépek is tartózkodhatnak.

Habár a haditengerészet eredetileg hajófedélzeti üzemre képes felderítő és csapásmérő gépet szeretett volna (és csak menet közben változtattak a koncepción), és a legtöbb indulót ehhez mérten is tervezték, a Boeing állítása szerint ők már eredetileg is olyan konstrukcióban gondolkodtak, mely képes üzemanyagot is átadni bajtársainak, természetesen a felderítő- és csapásmérő-képesség megtartása mellett.

Hogy mire jutnak majd ezzel az igyekezettel, hamarosan kiderült, a Northrop Grumman visszalépésével a General Atomics Aeronautical Systems (GA-ASI) és a Lockheed Martin Skunk Works részlegeivel kell megküzdeniük. Hogy a Boeing mennyire komolyan gondolja a csatát abban is látszik, hogy külön részleget hoztak létre az autonóm rendszerek fejlesztésére
Boeing Autonomous Systems névvel (de megtartják a vállalaton belüli versenyt is, a két divízió nem kommunikálhat egymással).

A vállalatvezetés a JSF (Joint Strike Fighter, Lockheed Martin F-35) és az LRS-B (Long Range Strike Bomber, Northrop Grumman B-21) programok elvesztését követően elvárja, hogy sikerrel vegyék az akadályt és a T-X tender (ahol a Saab AB-val közösen indulnak) mellett az MQ-25-ös beszállításának lehetőségét is elnyerjék.

A US Navy olyan pilóta nélküli repülőeszköz beszerzését tervezi, mely képes a hajófedélzeti üzemre és a hordozótól 500 tengeri mérföldes távolságban képes a bevetésről visszatérő gépeknek legalább 14.000 fontnyi (6.350 kg) kerozint átadni. Az új típusnak nem csak a most szolgálatba álló hordozók fedélzetén kell tudnia üzemelni, hanem a régebbi, Nimitz-osztályú egységekkel együttműködve is. 72 példány beszerzését tervezik, a kezdeti műveleti képességet 2026-ig kell elérni.