|

Repült a Tu-160M2 tesztpéldánya

Az orosz TASZSZ hírügynökség jelentése szerint két héttel ezelőtt került sor a Tu-160M2 első felszállására.

Moszkva 2015-ben döntött a szuperszonikus stratégiai nehézbombázó gyártásának újrakezdéséről. Az Orosz Légierő jelenleg csupán 16 példánnyal rendelkezik a típusból, az új verzióból azonban további 50 darabot kaphatnak. A repülési teszteket megkezdő repülőgép még csak egy tesztpéldány, ezen próbálják ki először a felújított avionikát, és később a frissített, erősebb és üzemanyag takarékosabb NK-32-es sugárhajtómű 02-es szériáját.

A prototípus tavaly novemberben gurult ki a kazanyi üzemből, az első sorozatgyártású példány a tervek szerint 2019-ben csatlakozhat a repülési tesztekhez.

Videó az első repülésről:

Fórum hozzászólások

  • http://aviation21.ru/pervye-postavk...etonosca-tu-160m2-ozhidayutsya-do-konca-goda/

    Az NK-32-2-es elkészült, 2020-tól a Kuznyecov fől projektje lesz. Némi szaloncinizmussal megtoldva, nem is csoda, mert más már nemigen van nekik. Ez persze nem teljesen igaz, hiszen gyártják még az NK-25-öst és az őskövület NK-12-est is. Hanem ennél valamivel többről van szó, ugyanis az NK-32-2-es belső gázgenerátor, illetve más szóval core szekciója állítólag teljesen új, mégpedig olyannyira, hogy erre akár egy komplett új hajtóműcsaládot is lehetne alapozni.
    Köztünk szólva, ha a szokásos földi erőművi stacioner gázturbinákon túl például a Tu-95/142 illetve akár az An-22-es gépek NK-12-eseit is ezzel a gázgenerátorral újítanák fel, vagy váltanák ki, akkor a világ legnagyobb légcsavaros gázturbinája frontján is komoly fejlődést érhetnének el.
    Egyelőre a cikk szerint azonban a Putyin-féle Tu-160-asból kendácsolt szuperszonikus utasgépet emlegetik leendő célterületként.

    Most a realitás annyi, hogy a leendő Tu-160M2-esek és az átjhajtóművezésre alkalmasnak talált Tu-22M3-asok fogják az NK-32-2-est megkapni, amiből ez utóbbiaknál lesz különösen látványos a képességnövekedés. Pl sanszos, hogy ezek után majd egy Oroszország-Szíria-Oroszország útvonalat nem csupán 6 darab 500 kg-os bombával fogják megtenni, hanem akár többel is.
  • Az NK-25-ös és az NK-12-es max annyiban módosult, hogy gondolom hatékonyabb lett a gyártás és valamit biztos nőtt az élettartam.
    Ezek a szokásos képességnövekedések, amiket egy gyártó még be tud vezetni egy sorozatgyártás felfutása és kitartása során, anélkül, hogy az különösebben méllyebb K+F-et igényelne a tervezőirodától.

    An NK-25-ös tulajdonképpen az NK-144-es olyan leszármazottja, ami már minden gyermekbetegségét leküzdötte, tolóerőben, hatásfokban a maximum, de konstrukciójából adódóan egy bizonyos szintnél jobban nem modernizálható. Sokkal jobban megéri egy az egyben valami egész mással cserélni. Anno vagy 30 éve ez volt a Tu-22M4-es, ami a Tu-160-as NK-32-esét kapta meg, de egyetlen darab ilyen gép tesztelése után a Szovjetúnió széthullásával az a gép is kuka lett, ment Rjazanyba a bombázómúzeum gyüjteményét gyarapítani. Azóta is ott pihen.
    Az NK-32-es ezzel szemben több lehetőséget tartogat, ezt lépik meg most is.

    Az NK-12-es lecserélése érdekes módon sose volt előtérben, bár tervek voltak rá. Úgy mondanám, elég bátortalan koncepciók, melyek magukban hordozták az idő előtti beszántás lehetőségét. Eléggé innovatív lett volna az NK-25-ös utánégető nélküli változata az NK-12-es koax légcsavarjaival és áttételházával, de úgy, hogy a kétáramúság is megmaradt volna, meg az amúgy nagy kilépő gázsebesség is. Azaz az NK-62-es volt a világ első és mindezidáig egyetlen érdemben működőképes háromáramú hajtóműve, jóval a GE ADVENT-je előtt. A koncepció szerint valami nagy nyilazású szárnnyal megáldott masinát húztak volna a légcsavarok 10-12 ezer méter és kb 900-1000km/h környékére, ahol a fúvócső is tolta volna a gépet, Nehéz nem a Tu-95/142-es családra asszociálni, mint lehetséges platform.

    http://www.leteckemotory.cz/motory/nk-62/
  • Allesmor Obranna
    An NK-25-ös tulajdonképpen az NK-144-es olyan leszármazottja, ami már minden gyermekbetegségét leküzdötte, tolóerőben, hatásfokban a maximum, de konstrukciójából adódóan egy bizonyos szintnél jobban nem modernizálható. Sokkal jobban megéri egy az egyben valami egész mással cserélni. Anno vagy 30 éve ez volt a Tu-22M4-es, ami a Tu-160-as NK-32-esét kapta meg, de egyetlen darab ilyen gép tesztelése után a Szovjetúnió széthullásával az a gép is kuka lett, ment Rjazanyba a bombázómúzeum gyüjteményét gyarapítani. Azóta is ott pihen.
    Jenki hasonlattal élve ez olyan, mintha az F-15-ös flotta PW F100-ról GE F110-re állt volna át?
  • Nezd meg a tavalyi videókat. Ott vannak a 25-ösök a soron a 32-esek mellett. Vagy nagyjavítják őket, de sanszos, hogy még gyártásban vannak, mert komplett új forszázskamrákat lehetett látni.
  • Allesmor Obranna
    Nezd meg a tavalyi videókat. Ott vannak a 25-ösök a soron a 32-esek mellett. Vagy nagyjavítják őket, de sanszos, hogy még gyártásban vannak, mert komplett új forszázskamrákat lehetett látni.
    Tudom mire gondolsz, de azok nagyjavításon vannak(voltak).
  • Igen. Valóban ott van, hogy gyártás és remont és ahogy elnézem, az NK-25-ösöknek van, hogy új építésű a komplett forszázskamra és a belépő szekció is...

    [​IMG]

    [​IMG]

    ...viszont a fúvócsöveik valóban viseltesnek tűnnek.

    Ezen meg mintha két keveréket látnék. Az egyiken a fúvócső új, de a forszázskamra használt, a másik 25-ösön viszont a forszázskamra új, de a fúvócső az, ami régi:

    [​IMG]

    Itt az előtérben van két NK-32-es és a háttérben egy NK-25-ös:

    [​IMG]

    Elég komoly fődarabokat is életben tudnak így tartani...
  • De megkockáztatom, az is lehet, hogy totál tévedek. Egy alapos felületkezelés, mosás, talán homokszórás ugyanis csodákra képes.
    Jobban kéne ismerni pl a forró szekció élettartamát, melyet ugye elviekben azért szépen hűt a belső bypass áram, így nincs kizárva, hogy ez egy elég hosszú élettartamú elem.
  • Allesmor Obranna
    De megkockáztatom, az is lehet, hogy totál tévedek. Egy alapos felületkezelés, mosás, talán homokszórás ugyanis csodákra képes.
    Jobban kéne ismerni pl a forró szekció élettartamát, melyet ugye elviekben azért szépen hűt a belső bypass áram, így nincs kizárva, hogy ez egy elég hosszú élettartamú elem.
    A kép alatt,
    [​IMG]


    ha elolvasod a kommentet: Двигатели НК-32 и НК-25, последние уже не выпускаются, но ведется их капитальный ремонт
  • Újabb okoskodás következik. Tu-160M szárnya ugye nem azonos módon nyilazódik, mint a korábbi verzióé, ezt már kifejtettem.
    Azonban úgy fest, maga az új minimum nyilazási szög is egy nevezetes érték a gép rendszerében, mert az alábbi nyilazás visszajelző műszeren jól láthatóan egy dedikált jelölés (30+ fok környéki érték) tartozik hozzá. Úgy fest, az újítás konkrétan nem használja a 20 fokos minum szöget.

    [​IMG]
  • Allesmor Obranna
    Na, ez egy elég velős anyag:

    http://www.aviationunion.ru/Files/Nom_2_TU_1.pdf

    Ajánlom mindenki figyelmébe. Nem semmi az a titánmennyiség, amit ebbe a gépbe belepakoltak, annak fényében, hogy a gép tervezésekor még mennyire nagy feladat volt a szovjeteknek a precíziós titán szerkezetek előállítása.
    Az még ma is az.. Gusztustalan egy anyag, de sajna nem sok minden bírja a nedves klórgázt..
  • ozymandias
    Az még ma is az.. Gusztustalan egy anyag, de sajna nem sok minden bírja a nedves klórgázt..
    Azt semmilyen fém nem bírja. Még az arany sem. Különben hogy kerülne oda klór?
  • gacsat
    Mi az a lófasz alatta? Izé.. hatalmas tartály.
    Burlak(Diana) légi-kozmikus komplexum. Kétfokozatú rakéta müholdak pályára állításához
  • gacsat
    Mi az a lófasz alatta? Izé.. hatalmas tartály.
    Russian air-launched winged orbital launch vehicle. Burlak air-launched satellite launcher was proposed in 1992 and studied by Germany in 1992-1994. Evidently based on secret anti-satellite missile. Air launched from Tu-160 bomber, released at 13,500 m altitude and Mach 1.7. Development estimated to cost only DM 50 million, but not proceeded with. Burlak/Diana variant would have been launched from Concorde.

    Status: Cancelled 1992. Payload: 1,100 kg (2,400 lb). Thrust: 302.00 kN (67,892 lbf). Gross mass: 27,400 kg (60,400 lb). Height: 19.00 m (62.00 ft). Diameter: 1.60 m (5.20 ft). Apogee: 200 km (120 mi).



    LEO Payload: 1,100 kg (2,400 lb) to a 200 km orbit. Payload: 550 kg (1,210 lb) to a 1000 km polar orbit. Launch Price $: 5.000 million in 1994 dollars.

    Stage Data - Burlak

    • Stage 0. 1 x Tu-160. Gross Mass: 205,442 kg (452,922 lb). Empty Mass: 99,773 kg (219,961 lb). Thrust (vac): 533.670 kN (119,974 lbf). Isp: 1,980 sec. Burn time: 58,000 sec. Isp(sl): 1,800 sec. Diameter: 13.71 m (44.98 ft). Span: 53.96 m (177.03 ft). Length: 53.35 m (175.03 ft). Propellants: Air/Kerosene. No Engines: 4. Engine: NK-231. Status: Out of Production. Comments: Tupolev Bomber-variable geometry. Maximum release conditions: Belly-mounted, 9,977 kg at 2,451 kph at 18,292 m altitude.
    • Stage 1. 1 x Burlak Stage 1. Gross Mass: 18,000 kg (39,000 lb). Empty Mass: 1,800 kg (3,900 lb). Thrust (vac): 357.900 kN (80,459 lbf). Isp: 320 sec. Burn time: 140 sec. Isp(sl): 270 sec. Diameter: 1.60 m (5.20 ft). Span: 1.90 m (6.20 ft). Length: 10.50 m (34.40 ft). Propellants: N2O4/UDMH. No Engines: 1. Engine: Burlak Stage 1. Status: Out of Production. Comments: Masses, thrust, specific impulse estimated based on total vehicle mass of 28.5 metric tons and first stage burn time of 140 seconds. Air launched from Tu-160 at 13,500 m, Mach 1.7 release conditions.
    • Stage 2. 1 x Burlak Stage 2. Gross Mass: 9,400 kg (20,700 lb). Empty Mass: 900 kg (1,980 lb). Thrust (vac): 98.000 kN (22,031 lbf). Isp: 330 sec. Burn time: 275 sec. Isp(sl): 230 sec. Diameter: 1.60 m (5.20 ft). Span: 1.60 m (5.20 ft). Length: 5.50 m (18.00 ft). Propellants: N2O4/UDMH. No Engines: 1. Engine: Burlak Stage 2. Status: Out of Production. Comments: Masses, thrust, specific impulse estimated based on total vehicle mass of 28.5 metric tons and first stage burn time of 140 seconds. Air launched from Tu-160 at 13,500 m, Mach 1.7 release conditions.

Ugrás a fórum topichoz