|

Zöld lámpa a szaúdi THAAD beszerzés előtt

Az Egyesült Államok külügyminisztériuma áldását adta a Szaúd-Arábia által kérelmezett THAAD beszerzésre. Ez persze még nem jelenti automatikusan azt, hogy a rakétavédelmi rendszer végül valóban hadrendbe állításra kerül az arab állam hadereje által, de igen valószínű.

THAAD indítóállás. A rendszer közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták ellen nyújt védelmet, azokat a pályájuk végső szakaszában, de még nagy magasságban képes elfogni. Azaz egy többlépcsős védelmi ernyő külső rétegét képzi. ,

Washington részéről azt követően érkezett a bejelentés, hogy Moszkvában Sz-400 légvédelmi rendszer beszerzéséről írtak alá szándéknyilatkozatot az orosz és szaúdi felek. A hírek szerint a csúcskategóriás amerikai rakétavédelmi rendszerért 15 milliárd Dollárt kell fizetnie Rijádnak, amiért cserébe 7 THAAD üteget kapna – várhatóan 2023-2026 között, bár konkrét dátumokról még nincs szó a DSCA (Defense Security Cooperation Agency – Védelmi Biztonsági Együttműködési Ügynökség) által közzétett anyagban.

A közzétett sajtóanyagban olvashatóak alapján a szaúdi THAAD csomagba 44 indítóállás, 360 elfogó rakéta, 16 tűzvezető és kommunikációs állás, valamint 7 db AN/TPY-2 radar kerülne. No meg az ilyenkor szokásos tartalék alkatrészek és a helyi erők képzése is a csomag része lenne.

Mivel Szaúd-Arábia rendelkezik Patriot légvédelmi rendszerrel is a THAAD rendszer szolgálatba állításával lényegében egy kétrétegű rakétavédelmi rendszert építhet ki, melyben a THAAD biztosítja a nagy magasságú elfogás lehetőségét, míg a Patriot ütegek a felső védőhálón átjutó ballisztikus rakéták elfogásának egy újabb lehetőségét biztosítanák.

Fórum hozzászólások

  • Az lenne az igazi nagyontökösjúeszéj technika ha egyenként 50...100W teljesítményű adóelemek ezreit helyezték volna el az antennán, mert ez meg lehet csinálni földi telepítésnél amikor is a hűtés hely és energiaigénye nem gond.
    Az ukránok gyártanak ilyeneket. (1 kWosakat is.) Most úgyis nagy a haverág.
  • ami AESA-hoz kell olyat nem gyártanak.
    A mostani AESA adó-vevő csúcstechnológia kb 50...70W teljesítménynél tart adóelemenként. Ezek gyakorlatilag 15mmx15mm integrált áramkörök, tehát tömör alkatrészek nagyon sűrű belső huzalozással és alkatrészsűrűséggel úgyhogy a a hűtés nagy gond.
  • Egy agyon hipe-olt cikk a THAAD-ról, de jók a képek benne.
    http://uk.businessinsider.com/thaad-missile-defense-system-2015-1
  • Az amerikaiak egy THAAD rendszer telepítését vették fontolóra a Közel-Keleten.
    http://news.yahoo.com/u-considering-possible-middle-east-missile-defense-general-003010930--finance.html
  • Dél-Korea közel áll, hogy megkapja a THAAD rendszerét, aminek Kína nem örül.
    http://www.businessinsider.com/south-koreas-military-is-about-to-get-a-key-upgrade-and-china-is-not-happy-2015-4
  • Egy kis videó ami szerintem segít elhelyezni a THAAD rendszert a meglévő amerikai rakéta elhárító rendszerek között.
  • Szovjet/orosz terminológiával a PAC-3 kb, hadosztály hadsereg szintű légvédelem között van félúton, ha kombinálva van a nagy rakétával és nem only PAC-3 van. A THAAD az a front szintű légvédelem, de abból is az ütősebb.
  • arbalest
    Jól sikerült cikk:
    https://zoom.hu/2017/08/13/igy-szallna-harcba-az-usa-az-eszak-koreai-raketakkal
    Az írásban azért több nagyon komoly mellé is szerepel, például a THAAD soha nem a Patriot utódja volt, amellé érkezett. Tőmondatokban:

    1. 1980-as évek, alap MIM-104, MIM-104A rakéta, kisebb égésvégis sebesség a MIM-104C-hez képest, gyengébb radar együtesen 68 km-re limitálja a HMZ-t. Max. célsebesség 1100 m/s, ami azt jelenti, hogy a harcászati BM-ek ellen még jó, de minimális paraméterrel, gyakorlatilag inkább csak önvédelmi képessége van, hogy őt ne csapják szét taktikai nukival. Az oroszok nem is tervezték komolyan SEAD-el őket ARM-mal a célcsatorna és rakétabőség miatt, nuki TBM-ben gondolkoztak.
    2. 89-91 között MIM-104C kicsivel jobb paraméterekkel, de ez sem képes nagy területet megóvni, nem dedikált ABM rendszer és csak 500 db rakéta készült.
    3. Aztán jött 1991 és rájöttek, hogy ez így nem ok...
    4. Az első dedikáltam BM és területvédelemre alkalmas Patriot a PAC-3 változat az új rakétával, ami aktív radaros és közvetlen ütközésű és max. 30 km-es a HMZ, viszont ez már nagy paraméterrel érkező cél ellen is jó és a valódi területvédelemet úgy éri el, hogy az FDC-hez képest szét lehet dobni őket vagy 25-30 km-re. (Kuvaitban is így üzemelnek.) Egy nagy rakéta helyett 4 db kicsi fér egy egy cállban. 3xnagy rakéta+1x4 PAC-3lás vagy tisztán 2x4 PAC-3 üzem az, amit eddig jellemzően látni.
    5. Ez viszont szovjet-orosz terminológiával még mindig csak valahol hadosztály és hadsereg szintű légvédelmi rendszer (ez a településtől is függ), a THAAD eggyel fentebb van, front szintű védelem. Burtális HMZ, elképesztő max. célsebesség, messze az M5.0 végfázis sebességű célok ellen. Ennek megfelelően sokkal durvább minden eleme és jó drága is.
    6. Ettől függetlenül nincs ICBM elleni képesség, legfeljebb IRBM, ami az 5500 km alatti BM kategória.
  • molnibalage
    Az írásban azért több nagyon komoly mellé is szerepel, például a THAAD soha nem a Patriot utódja volt, amellé érkezett. Tőmondatokban:

    1. 1980-as évek, alap MIM-104, MIM-104A rakéta, kisebb égésvégis sebesség a MIM-104C-hez képest, gyengébb radar együtesen 68 km-re limitálja a HMZ-t. Max. célsebesség 1100 m/s, ami azt jelenti, hogy a harcászati BM-ek ellen még jó, de minimális paraméterrel, gyakorlatilag inkább csak önvédelmi képessége van, hogy őt ne csapják szét taktikai nukival. Az oroszok nem is tervezték komolyan SEAD-el őket ARM-mal a célcsatorna és rakétabőség miatt, nuki TBM-ben gondolkoztak.
    2. 89-91 között MIM-104C kicsivel jobb paraméterekkel, de ez sem képes nagy területet megóvni, nem dedikált ABM rendszer és csak 500 db rakéta készült.
    3. Aztán jött 1991 és rájöttek, hogy ez így nem ok...
    4. Az első dedikáltam BM és területvédelemre alkalmas Patriot a PAC-3 változat az új rakétával, ami aktív radaros és közvetlen ütközésű és max. 30 km-es a HMZ, viszont ez már nagy paraméterrel érkező cél ellen is jó és a valódi területvédelemet úgy éri el, hogy az FDC-hez képest szét lehet dobni őket vagy 25-30 km-re. (Kuvaitban is így üzemelnek.) Egy nagy rakéta helyett 4 db kicsi fér egy egy cállban. 3xnagy rakéta+1x4 PAC-3lás vagy tisztán 2x4 PAC-3 üzem az, amit eddig jellemzően látni.
    5. Ez viszont szovjet-orosz terminológiával még mindig csak valahol hadosztály és hadsereg szintű légvédelmi rendszer (ez a településtől is függ), a THAAD eggyel fentebb van, front szintű védelem. Burtális HMZ, elképesztő max. célsebesség, messze az M5.0 végfázis sebességű célok ellen. Ennek megfelelően sokkal durvább minden eleme és jó drága is.
    6. Ettől függetlenül nincs ICBM elleni képesség, legfeljebb IRBM, ami az 5500 km alatti BM kategória.
    Továbbá az Aegis BMD és a GMD is valahogy kimaradt a cikkből...
  • molnibalage
    Mert ez most csak a THAAD-ról szól sanszosan.
    Azt én értem, csak É-Korea esetében a technikai paraméterek és a telepíthetőség miatt az Aegis BMD talán jobb opció, nemzetközi vizeken oda és annyit telepítenek ahogyan ők akarják, mondjuk a legideálisabb elfogási pálya igényei szerint. A THAAD alá meg kell a szárazföld, az Aegis esetén eleve nincs az emiatt szokásos diplomáciai szarakodás sem. Illetve nagyobb területet is fed le, ezért is került szárazföldi telepítésű Aegis Romániába a THAAD helyett, ennek persze hátránya, hogy a THAAD-al ellentétben fix telepítésű. Guam és Japán megvédésére ezért én az Aegis-t jobb választásnak tartanám, Japánnak vannak is SM-3-assal ellátott rombolói. Dél-Korea a közelsége miatt más tészta, illetve Szöul ellen a tüzérség is elég, nem kell oda BM, az északiak szerintem nem rájuk pazarolnák a komolyabb rakétáikat.

    A célok max sebességére van vmi megbízható forrásod a THAAD, PAC-3, SM-3 és a GBI esetén? Én elég homályos infókat találtam erről, bár az SM-3 esetén úgy tűnik hogy a fejlesztés folyamatos és ezért javulnak a paraméterek minden egyes újabb block-al. Annyi egyelőre erősen valószínűleg tűnik, hogy megbízhatóan, "minden" helyzetben (legyen ez akár csak 70-80%-ban) működő ICBM-elhárító képessége továbbra sincs senkinek, max. az működhet, ha több helyről több ellenrakétát indítanak egy cél ellen. Egy tömeges csapás elhárításának képességéről nem is beszélve.
  • grabo112
    Azt én értem, csak É-Korea esetében a technikai paraméterek és a telepíthetőség miatt az Aegis BMD talán jobb opció, nemzetközi vizeken oda és annyit telepítenek ahogyan ők akarják, mondjuk a legideálisabb elfogási pálya igényei szerint. A THAAD alá meg kell a szárazföld, az Aegis esetén eleve nincs az emiatt szokásos diplomáciai szarakodás sem. Illetve nagyobb területet is fed le, ezért is került szárazföldi telepítésű Aegis Romániába a THAAD helyett, ennek persze hátránya, hogy a THAAD-al ellentétben fix telepítésű. Guam és Japán megvédésére ezért én az Aegis-t jobb választásnak tartanám, Japánnak vannak is SM-3-assal ellátott rombolói. Dél-Korea a közelsége miatt más tészta, illetve Szöul ellen a tüzérség is elég, nem kell oda BM, az északiak szerintem nem rájuk pazarolnák a komolyabb rakétáikat.

    A célok max sebességére van vmi megbízható forrásod a THAAD, PAC-3, SM-3 és a GBI esetén? Én elég homályos infókat találtam erről, bár az SM-3 esetén úgy tűnik hogy a fejlesztés folyamatos és ezért javulnak a paraméterek minden egyes újabb block-al. Annyi egyelőre erősen valószínűleg tűnik, hogy megbízhatóan, "minden" helyzetben (legyen ez akár csak 70-80%-ban) működő ICBM-elhárító képessége továbbra sincs senkinek, max. az működhet, ha több helyről több ellenrakétát indítanak egy cél ellen. Egy tömeges csapás elhárításának képességéről nem is beszélve.
    Jelen esetben mivel a védendő terület kicsi ezért a THAAD telepítési helye gyakorlatilag nem korlátozó tényező. Nem olyan, mint RoK, ahol az egész félszigetet lefedi és adott esetben 120-150 km-es paraméterrel érkezik a cél. Itt erről szó nincs.

    Az SM-3/6 esetén Mach 10 táját olvastam, ami azért elég jó és hihető is.
  • molnibalage
    Az SM-3/6 esetén Mach 10 táját olvastam, ami azért elég jó és hihető is.
    Az attól függ mihez képest. Az ICBM-ek végfázisbeli sebessége nagyságrendileg 7-8 km/s ami olyan Mach 25 környéke nagyjából. Ezért is jobb még emelkedés kezdeti fázisában elkapni, mert akkor egy darabig még lassú, de a kiégési sebesség is kb 7 km/s, ami még szándékosan épp alatta van az első kozmikus sebességnek, hogy ne álljon Föld körüli pályára. De az ilyen elfogáshoz viszont közel kell vinni az elfogórendszert is. É-Korea esetében ez megoldható, de nagy területű országok (Oroszo. USA, Kína) belsejében telepített silók esetén már nem. Az ICBM tovább emelkedve egyre lassul, tekintve hogy a kiégés még viszonylag alacsonyan történik és ezután még bőven emelkedik a rakéta, igaz hogy közben folyamatosan csökken a gravitáció és a légellenállás is elhanyagolható egy idő után. A pálya legmagasabb pontján a leglassabb, itt ismét könnyebb lenne elkapni, igaz oda fel is kell érni addig az ellenrakétának. Aztán lefelé megint gyorsul és így éri el a végfázisban említett sebességet.

    Az SM-3-al lelőtt műhold viszont biztos az első kozmikus sebességgel haladt, alacsony pályán ez kb 7-8 km/s, kérdés az hogy milyen irányból sikerült elkapni: hátulról nyilván nem, szemből viszont valószínűleg sok lett volna a rakétának meg a rendszernek a nagy relatív sebesség, így valószínűleg oldalról sikerült. A hetvenes években kb. egy évre szolgálatba állított Safeguard ABM rendszer viszonylag könnyen átvágta a gordiuszi csomót, mivel atomtöltet került mind a Spartan, mind pedig a Sprint rakétákra. A mai is szolgálatban álló szovjet/orosz A-35/135 ABM rendszer szintén atommal intézné el a célpontot.
  • grabo112
    ..De az ilyen elfogáshoz viszont közel kell vinni az elfogórendszert is. É-Korea esetében ez megoldható, de nagy területű országok (Oroszo. USA, Kína) belsejében telepített silók esetén már nem. ..
    Egy E. Koreabol Guam (esetleg Hawai) ellen indított raketa eseteben igaz, de az USA szárazföld felé indított ICBM esetén csak elméleti lehetőség van, gyakorlati nincs.
  • Amúgy a légkörön kívüli elfogás az SM3 -as dolga, a THAAD pedig már a légkör felsőbb rétegeiben kb 100km magasságig kapná el at céllövedéket. Teljesen különböző feladatok, az SM3 -asnak gázfúvókahajtóművel manőverező kill vehicle-je van, and THAAD -nak PIFF -PUFF robbanótöltetes manőverező rendszere van, külön kill vehicle talán nincs is.
  • grabo112
    Az attól függ mihez képest. Az ICBM-ek végfázisbeli sebessége nagyságrendileg 7-8 km/s ami olyan Mach 25 környéke nagyjából. Ezért is jobb még emelkedés kezdeti fázisában elkapni, mert akkor egy darabig még lassú, de a kiégési sebesség is kb 7 km/s, ami még szándékosan épp alatta van az első kozmikus sebességnek, hogy ne álljon Föld körüli pályára. De az ilyen elfogáshoz viszont közel kell vinni az elfogórendszert is. É-Korea esetében ez megoldható, de nagy területű országok (Oroszo. USA, Kína) belsejében telepített silók esetén már nem. Az ICBM tovább emelkedve egyre lassul, tekintve hogy a kiégés még viszonylag alacsonyan történik és ezután még bőven emelkedik a rakéta, igaz hogy közben folyamatosan csökken a gravitáció és a légellenállás is elhanyagolható egy idő után. A pálya legmagasabb pontján a leglassabb, itt ismét könnyebb lenne elkapni, igaz oda fel is kell érni addig az ellenrakétának. Aztán lefelé megint gyorsul és így éri el a végfázisban említett sebességet.

    Az SM-3-al lelőtt műhold viszont biztos az első kozmikus sebességgel haladt, alacsony pályán ez kb 7-8 km/s, kérdés az hogy milyen irányból sikerült elkapni: hátulról nyilván nem, szemből viszont valószínűleg sok lett volna a rakétának meg a rendszernek a nagy relatív sebesség, így valószínűleg oldalról sikerült. A hetvenes években kb. egy évre szolgálatba állított Safeguard ABM rendszer viszonylag könnyen átvágta a gordiuszi csomót, mivel atomtöltet került mind a Spartan, mind pedig a Sprint rakétákra. A mai is szolgálatban álló szovjet/orosz A-35/135 ABM rendszer szintén atommal intézné el a célpontot.
    Stop, Guamnáé szó nics ICBM-ről...
  • Szerintem is, Guam esetében leszedhető a a dagi rakétája, nem hiszem, hogy szalvót küldene. Más kérdés, hogy ha szándékosan hagyják célba érni...
  • notaricon
    Szerintem is, Guam esetében leszedhető a a dagi rakétája, nem hiszem, hogy szalvót küldene. Más kérdés, hogy ha szándékosan hagyják célba érni...
    Ha azt küldene azt sem számítana. Ha 4 db nuki rakétája lenne az is isteni csoda lenne...
    Még, ha egy találna is, akkor is mi van? Kb. semmi. Még 50 kt-ás töltet esetén is 1 km-es CEP-pel még az is előfordulhat, hogy a nagy büdös semmit találja el. 50 kt hatóerő akkora, hogy 1 km-en túl a mai vasbeton építmények állva maradnak, a szabadan levő emberek és persze a reptechnika és puha célok nem viselik el ezt. Ha készültség van, akkor a gépek egy része még felszállni is képes lenne.

    Ha lenne ilyen támadás, akkor olyan USA válaszcsapás követnő - nem nuki - ami mellett az 1991-es Sivatagi Vihar mészárlás babazsúr komolyságú lenne. Nem lesz ebből semmi, csak a népének pattog az zsírdisznó zsebdiktátor.
  • molnibalage
    Nem lesz ebből semmi, csak a népének pattog az zsírdisznó zsebdiktátor.
    Remélem, hogy igazad lesz abban, hogy nem leszz ebből semmi. Viszont ha lenne népe, nem így viselkedne, Vannak a környéken, akik ugyanott születtek (szerencsétlenségükre) ugyanazt a nyelvet beszélik. Neki csak önzése, kegyetlensége és aljassága van és ezért kész feláldozni a "népét" is, ami miatt mégiscsak lehet, hogy lesz ott balhé.
  • A probléma az, hogy a dagi nem Guamra vagy egyéb katonai célra fog lőni hanem városokra Dél Koreában, Japánban stb. sőt túszhelyzetet teremthet, végül is már most is ezt teszi.

Ugrás a fórum topichoz