Az Amerikai Egyesült Államok Légierejének ballisztikusrakéta-mezőit őrző UH-1N Twin Huey helikopterek története bizonyára nem ismeretlen Olvasóink egy részének. Amellett, hogy az öregecske forgószárnyasok szóba kerültek annak az ajánlatnak kapcsán, amit Washington tett hazánknak a Mil Mi-8/17 típusok leváltására, az ottani nyugdíjazásuk körüli vitákról is írtunk már. Ugyanis annak ellenére, hogy a Huey kiváló és időtálló konstrukció (gondoljunk csak az UH-1Y Venomra), azért örökké ezt sem lehet üzemeltetni. A feladatkör fontosságából fakadóan pedig különösen időszerű lenne eldönteni, mivel is váltsák az UH-1N-eket.
Bár a Minuteman-telepeket és azok környékét védelmezni hivatott egységek szállítása, kiegészülve különböző járőr- és futárfeladatokkal nem a leginkább „helikoptergyilkos” munka, de az évtizedek alatt elhasználta az UH-1N-eket. Váltótípusként felmerült már az UH-72 Lakota, ami kiképzőként kiválóan bevált Amerikában – s vált az egyik legsikeresebb európai típussá a tengeren túl. Most viszont kapott egy szintén európai gyökerekkel rendelkező konkurenst: a Boeing ajánlatot nyújtott be a légierőnek 84 darab MH-139 helikopterre.
Az USAF, azon belül is a Minot légibázis egyik UH-1N forgószárnyasa – háttérben a Minot városa körül 150 ballisztikus rakétát rejtő észak-dakotai préri | Fotó: Jesse Lopez, USAF ,
A típusjelzés nem véletlenül lehet ismerős, ugyanis az AgustaWestland AW-139-ről, illetve annak „amerikanizált” változatáról van szó, amit az azóta Leonardo Helicopters néven futó gyártó Philadelphiában szerel össze. Mivel azonban az amerikai haderő tenderein való induláshoz az ottani gyártósor mellett szükség van egy helyi partnerre is, a Boeing közvetítőként beszállt az üzletbe – és ezért lettek ők az ajánlat benyújtói. Arról egyébként nem szól a közlemény, hogy mennyit kérnének a 84 helikopterért, viszont annyit elárultak, hogy kalkulációik szerint a gépek teljes élettartamára vetítve több mint 1 milliárd dollárt spórolhatna a USAF, ha az MH-139-et választanák.
Olasz CSAR feladatkörű AW139 változat, egy HH-139 |Fotó: Antonio Stellato ,
Természetesen ahhoz, hogy megítélhessük ennek valószerűségét, ismernünk kéne, milyen bemenő adatokkal számoltak a Boeingnál, illetve, hogy mit értenek „teljes élettartam” alatt. S bár valószínűleg sok helyen túloznak, attól még tény, hogy a légierő egyre többet kell költsön az 1970-es évek óta rendszerben lévő UH-1N-ekre, és ez a jövőben sem fog változni. Mindenesetre az európai repülőipar újabb sikerként könyvelhetné el, ha az MH-139 lenne a befutó – bár az UH-72 esetében is igaz mindez.