Az aktuális hírek szerint van rá esély, hogy még az év vége előtt aláírásra kerül a Saudi Naval Expansion Program II, melyen nagyjából 2008 óta rágódnak a szaúdiak és az amerikaiak. Tegnap közzétett információk alapján a szaúdiak igényeit taglaló legutóbbi dokumentum augusztus elejei keltezésű és MH-60R „Romeo” helikopterek hordozására alkalmas fregattokról szól – szám szerint 4 példányról.
A Királyi Szaúdi Haditengerészetnek az ország keleti határán, a Rijád által nem kimondottan kedvelt Iránnal közös Perzsa-öböl partjainál állomásoztatott, a Vörös-tengeri flottájukhoz képest kevéssé ütőképes flotta képességfokozását célzó, a fregattok mellett kisebb járőrhajókat, helikoptereket és drónokat is magába foglaló beszerzés csomag végösszege elérheti majd a 16-20 milliárd dollárt is. A várakozások alapján ezen összegnek 20-25 százalékát fogják felemészteni a fregattok. További 10 százalék körüli összeget tesz majd ki a közelmúltban megrendelt 10 db MH-60R Romeo helikopter, melyeket a Lockheed Martin általi felvásárlás előtt álló Sikorsky 1,9 milliárd dollárért szállít a szaúdiaknak. Az itt felsoroltakra a hírek szerint Rijád 3,5 milliárd dollárt különített el az idei évben elköltendő összegként.
Látható, hogy a Freedom-osztály esetében van hely egy nagyobb lövegnek | Fotó: U.S. Navy U.S. Navy,
Akik valamennyire követték a beszerzés alakulását az évek alatt, azok emlékezhetnek rá, hogy Rijád alapvetően egy módosított LCS iránt mutatott érdeklődést. Persze nem azon verziókra, melyet a U.S. Navy állít épp hadrendbe és melyek az európai hajógyárak fregatt kínálatának többségéhez mérten kissé túlságosan is gyengére lettek lefaragva az évek alatt. Nem, Szaúd Arábiát egy AEGIS rendszerrel és 16 db Mk 41 VLS rakéta indító cellával, SM-2 légvédelmi rakétákkal, illetve erősebb hajóágyúval felvértezett variánsa érdekelte.
Az Mk 41 VLS alapkiépítése egy 8 cellás modul – itt éppen az Új-Zélandi Királyi Haditengerészet fregattjainak egyikén. | Forrás ,
Forrás">
Mind a Freedom, mind pedig az Independence osztály méreteiből adódóan a SPY-1F radar jöhetett számításba az AEGIS-hez, ám ez időközben kérdésessé vált. Merthogy Rijád később rakétavédelmi képességeket is bevette a követelményekbe, amihez a SPY-1 radar fregattokra optimalizált változata már kevés. Az amerikai rombolókon és cirkálókon is fellelhető SPY-1D ellenben meg nem fér rá a fregattokra, így Washington 2011-es hírek alapján – meg nem nevezetten – az Arleigh Burke osztályú rombolókra is adott árajánlatot.
2014 decemberében az Egyesült Államok védelmi minisztériumától 235 millió dollár értékben futott be Mk 41-esekre megrendelés a Lockheed Martinhoz. A minden opció lekérése esetében a 357 milliót is elérhető csomagban az Egyesült Államok mellett Norvégia és Szaúd-Arábia részére is készülnek modulok. Rijádra a számla 26,3 százaléka jut. | Fotó: Lockheed Martin ,
Az ügyet ismerő források alapján Rijád az év elején még továbbra is AEGIS, vagy hasonló képességű rendszerrel szerelt hajókban gondolkozott, ám időközben az AEGIS rendszer le lett húzva a követelmények közül annak túl drágának ítélt volta miatt. Ezzel a SPY-1 kérdés is eldőlt, helyette vélhetően a mindkét LCS variánson, illetve a U.S. Coast Guard által hadrendben tartott Legend osztályon megtalálható Airbus Defense & Space nevével fémjelzett TRS-3D (AN/SPS-75) lesz megtalálható.
Összességében elmondható, hogy a szaúdiak várhatóan egy módosított, a nemzetközi mezőnyben a kiindulási változatnál versenyképesebb Freedom osztályú LCS-t vesznek majd, melyen helyet kapnak VLS cellák is, az 57 mm-es hajóágyú pedig 76 mm-esre lesz cserélve.
Ahogy ezen, a Lockheed Martin Littoral Ship Systems részlegének alelnöke által tartott tavalyi bemutatón is látható a szaúdi LCS a Lockheed Martin által a nemzetközi piacra szánt, az amerikai variánshoz képest feljavított képességű változataival mutat hasonlóságot. Az üzlet létrejötte esetlén a szaúdiak lennének ezen módosított Freedom osztály első vásárlói.