Olvasóink egy részének minden bizonnyal nem ismeretlen Argentína többek között légierő vonalon fennálló szorult helyzete, illetve a haderő kiútkeresésre tett próbálkozásai.
Az önálló haderőnemkénti létezésének 70. évfordulóját idén ünneplő Fuerza Aérea Argentina napjainkban árnyéka egykori önmagának, hiszen nemhogy kis mennyiségben, de egyáltalán nem rendelkezik mai viszonyok közepette potensnek tekinthető vadászbombázókkal: öregecske A-4 Skyhawk, Mirage III és V gépek teszik ki az egyébként nem is túl nagy darabszámú, levegőbe emelésre alkalmas vadászgép állományt. Némi mozgolódás csak az egykoron a németekkel közösen összehozott kiképző / könnyű csapásmérő, a Pampa 2. reinkarnációja, a Pampa III kapcsán figyelhető meg – no meg a modern vadászgépek beszerzésének lehetőségei utáni kutakodásban.
Utóbbiak közül kétségtelenül a brazil gyártósorról beszerzendő 24 Gripen E/F ötlete volt a legmerészebb – ami már csak azért is egy érdekes elképzelés volt, mert az argentinokkal nem kimondottan problémamentes viszonyt ápoló angolok minden további nélkül gondoskodtak róla, hogy nehogy realizálódjon egy ilyen beszerzés. Tehették ezt könnyűszerrel, hiszen a BAE révén jelentős angol elemek lelhetőek fel a svéd vasmadárban.
A Gripen tavaly őszi bedobása után az argentinok légierejének néminemű felturbózása kapcsán a következő hír az idei év elején érkezett, mikor is arról reppentek fel pletykák, miszerint Moszkva egy tucatnyi Szu-24 taktikai bombázóhoz segítené Buenos Aires-t lízingszerződés formájában.
Az aktuális hírek, illetve a közelmúltbeli kínai látogatás alapján az ezidáig csak nyugati technikát üzemeltetett Argentína vadászgép problémáját viszont vélhetően Kína oldja majd meg: Cristina Kirchner argentin elnök február elejei, (kínai anyagi támogatás fejében) számos beszerzést útnak indító, illetve a jövőbeni kínai befektetéseket megkönnyítő látogatását követően nemrégiben megerősített hírként érkezett, hogy hamarosan argentin csapat látogat Kínába, hogy a lehetséges vadászgép beszerzésről folytasson egyeztetéseket.
Alapvetően 2 opció jöhet számításba: az exportra elvileg a tavalyi év óta elérhető kínai-pakisztáni FC-1/JF-17 és a kínai J-10. Export vonalon előbbi a meglehetősen olcsó, kompromisszumos képességű megoldást jelenti az anyagilag nem túlzottan eleresztett kuncsaftok számára, míg a J-10 export változata a pénzesebb és/vagy a nyugati gépekkel összemérhető képességre vágyó vevőkre van célozva.
Pakisztáni JF-17 Thunder egy kínai repülőnapon | Fotó: Peng Chen ,
A dél-amerikai kontinenssel szemező Kína szempontjából a J-10 lenne az érdekesebb, hiszen Pakisztán mellett Argentína pont jó belépő lehetne a típus export próbálkozásaihoz. Kérdés, hogy ebből mi lesz majd, mert egyes hírforrások szerint már igazából megszületett a döntés arról, hogy Buenos Aires 20 db JF-17/FC-1 beszerzését valósítja meg.