Újból felmerült a matuzsálemkorú bombázók újrahajtóművezésének kérdése. Pro és kontra mindig akad, kíváncsian várjuk a végeredményt.
Bár már a legfiatalabb „BUFF” is elmúlt már 50 éves, továbbra sem sikerül nyugdíjaztatni az örökifjú konstrukciót. A folyamatos modernizációnak köszönhetően a mai napig eredményesen alkalmazzák a harctereken és biztosan még évekig szolgálatban is marad. A Pratt&Whitney JT3D erőforrások azonban nem mondhatóak túl gazdaságosnak, az 1959 és 1985 között gyártott hajtóművekből ráadásul 8 darab süvít a B-52-es szárnyai alatt.
A legifjabb B-52H itt éppen a guami Andersen légibázis betonján látható – a combos felbontású fotó 2012. május 4-én készült. A Boeing sajtóanyaga szerint ezen sárkányban immáron több mint 21 500 repült óra van. | Fotó: Carlin Leslie, USAF ,
Az üzemanyag- és a karbantartási költségek csökkentése érdekében a légitársaságoknál nem ritka lépés, hogy megrendelik egy-egy típus újrahajtóművezését, sőt a repülőgépgyártók maguk is dobnak piacra ráncfelvarrott típusokat (lsd Boeing 737 Max, Airbus A320neo, stb).
Hasonló lépést fontolgat az USAF is a B-52 esetében, az öregecske Pratt&Whitney JT3D erőforrások helyett a C-17-est is meghajtó PW2000-esekre szavaznának abban az esetben, ha cserére kerülne a sor. (Bár a teherszállító gép gyártósora jövőre leáll, a P&W tovább gyártaná a típus hajtóműveit, amennyiben lenne rá igény.) A kétszeres tolóerővel, de alacsonyabb fogyasztással és zajszennyezéssel rendelkező erőforrás alkalmazásával tovább nőne a BUFF-ok repülési teljesítménye és hatótávolsága.
Egyetlen szűk keresztmetszet az átalakítás költsége, melynek helyet kéne találni a 2016-os költségvetésben, ám egyelőre úgy tűnik, nem lesz rá keret. Kíváncsian várjuk, hogy a B-52-esek újrahajtóművezése mennyire fontos a Pentagonnak, és azt is, mikor jelennek meg fantáziarajzok a négyhajtóműves BUFF-okról.