A Sikorsky ünnepélyes keretek között rántotta le a leplet a CH-53 legújabb változatáról. A bemutatót ráadásul egybekötötték a keresztelővel.
Május 5-én a Sikorsky floridai telephelyén bemutatta legújabb üdvösségét, a CH-53 Sea Stallion (tengeri csődör) bázisán létrehozott CH-53K szállítóhelikoptert. Az ünnepségen részt vettek a beszállítók képviselői mellett a Kongresszus, a Pentagon és a U.S. Marine Corps illetékesei is. És ha már ott voltak, megtartották a típus keresztelőkét is: CH-53K a tengerészgyalogságtól a King Stallion hivatalos jelölést kapta.
A CH-53K átdolgozott, kompozitanyagokból készülő törzse és korszerű pilótafülkéje mellett a legjelentősebb újítás a hajtásláncot éri. A T408 jelzésű erőforrás (gyári jele GE38) a CH-53E Super Stallion-okban már hosszú évtizedek óta szolgáló T64-esnél 57 százalékkal nagyobb tengelyteljesítményt szolgáltat (összesen 7500 lóerőt) az üzemanyag-fogyasztás 20 százalékos csökkenése mellett. Ezeken túl az erőforrás 63 százalékkal kevesebb alkatrészből épül fel mint elődje, tehát tömege is jelentősebb kisebb, és üzemeltetésének költségei is alacsonyabbak. A kompozit építésű, 4. generációs aerodinamikai tervezésű lapátok tömege kisebb, míg felületük 12 százalékkal nagyobb a CH-53E lapátjainál. A kompozit törzsnek, az erősebb hajtóműnek és az új rotorlapátoknak köszönhetően a típus maximális felszállótömegét 39 916 kilogrammra növelik az előd 33 300 kilogrammjához képest.
A típus tesztelése egyébként évek óta halad, a földi tesztpéldány 2012 óta tartó nyüstöléséről rendszeres látogatóink folyamatosan tájékozódhattak. A berepülési program várhatóan még idén megkezdődik, ha minden a tervek szerint halad, 2019-ben állhat szolgálatba a King Stallion, melyből a tengerészgyalogság (a 4 nullszériapéldány mellett) 196 darabot kíván a légiflottájában tudni.
A CH-53K fejlesztése kifejezetten problémás esetnek bizonyult, a költségtúllépés sem kerülte el. Azonban úgy tűnik, végre sikerült összekapniuk magukat odaát, és belehúztak, ugyanis az idő sürget, a pénz pedig fogy, az el nem végzett munkáért pedig nem jár fizetség. További ösztönző erőként hathat a mérnökgárdára, hogy a USMC-n kívül még további három ország érdeklődik komolyan a típus iránt. Legesélyesebbnek Németország és Izrael tűnik, mindkét ország már üzemelteti a típus korábbi verzióit.