Úgy tűnik végre véget ért a US Marine Corps, azaz az Egyesült Államok Tengerészgyalogsága által kiírt “Marine One”, vagy VXX néven illetett, az elnöki helikopter-flotta lecserélését célzó beszerzés.
A “Marine One” első körét még az AgustaWestland három hajtóműves típusa, az AW101 (vagy EH101) nyerte a kéthajtóműves a Sikorsky H-92 Superhawk ellenében. Az olasz-angol céget akkor a Lockheed Martin és a Bell Helicopter segítette, míg az amerikai gyártó oldalán a FlightSafety International, az L-3 Communications, a Northrop Grumman, a Rockwell Collins, a Vought Aircraft és a GE-Aviation sorakozott fel.
A többszörös költségtúllépéssel terhelt programot (egy gép darabára már 400 millió dollár körül alakult, így drágább volt, mint a VC-25, azaz az Air Force One néven ismert elnöki repülőgép) azonban 2008-ban leállították és egy ideig pangott a dolog, majd 2010-ben kezdték el újraszervezni a tendert, ekkor a Lockheed Martin már a Sikorsky csapatát erősítette, míg a Northrop Grumman az AgustaWestland mellé állt.
Először úgy tűnt, hogy újra a H-92 és az AW101 küzdelmét hozza a verseny (bár időközben felmerült a V-22 és egy kínai típus is), végül az AW-NG páros visszalépett, így a tender követelményeit egyedül teljesítve a Sikorsky nevével fémjelzett csapat lett a befutó.
Sikorsky VH-92 Superhawk | Forrás: Sikorsky ,
A Sikorsky H-92 Superhawk győzelmét május 7-én jelentették be, az amerikai cég 1.24 milliárd dolláros szerződést nyert el a végleges verzió kifejlesztésére és 6 példány legyártására, valamint két szimulátor megépítésére.
A gépek a Sikorsky pennsylvaniai Coatesville-ben található gyártósorán készülnek, ahol a polgári S-92-es is testet öltenek, míg az elnöki géppé történő átalakítást a vállalat stratfordi központjában végzik. A Lockheed Martin a különleges kommunikációs eszközök és egyéb berendezések integrációs munkálataiban vesz részt alvállalkozóként, a beépítéseket a vállalat owegoi létesítményében végzik. Ezt követően a gépek visszakerülnek Stratfordba, ahol a kabinbelső végleges kialakítása történik meg.
Az első két példányt (kvázi prototípust) 2018-ig kell leszállítani a Patuxent River támaszponton települő tesztcsapat számára. Amennyiben a Pentagon elégedett a teszteredményekkel, a most megrendelt 6 gépen felül még 17 forgószárnyas megrendelése várhat 2019 elején, melyet 2023-ig kell teljesítenie a gyártónak.