A tengerentúli „kútfúrás” bajnokát még combosabb paraméterekkel kívánják felvértezni, így a 2002-ben kezdődött történet nem ért véget a rendszerbeállítással.
Az olvasók biztosan nem felejtették el a kategóriájában egyedülálló, a nem nukleáris töltetű bombák közül jelenleg is listavezető eszközt, ám a Boeing háza tájáról mindössze annyit lehetett megtudni 2009-ben is, hogy újabb költségvetési igény mutatkozott a gyártó részéről.
Nos, pár nappal korábban újabb hírek reppentek fel a nem mindennapi függesztményt illetően, méghozzá, hogy az Enhanced Threat Modification (lényegében az újabb fenyegetéseknek való megfelelésre módosítás) elnevezésű „modernizációs csomag” eredménye lenyűgözte a Pentagon illetékeseit.
Mindez történt 2013. május és július hónapjában, amikor az egyedüli hordozóplatformról, egy B-2 Spirit bombakamrájából oldották a 30.000 fontos (13608 kg) Boeing-terméket, vagy ahogy hivatalosan nevezik, a Massive Ordnance Penetrator-t (MOP).
Michael Gilmore, aki a teszt és értékelés munkacsoportjának vezetői székét birtokolhatta úgy nyilatkozott, hogy „képes hatékonyan pusztítani a kiválasztott, mélyen a föld alatt lévő célpontokat”. Részleteket az elér eredményekről és a leszállított mennyiségről nem közöltek.
S míg öt esztendővel ezelőtt sértésnek vették, ha a GBU-57A/B és Irán egy mondatban volt említve, immáron nem tartják lehetetlen dolognak a bevetését, ha a „világ békéje” múlna ezen.
Természetesen nem más, mint Teherán atomprogramja kelt aggodalmat a döntéshozókban, annak ellenére, hogy Oroszország szövetségese az Egyesült Államokkal és még öt nemzettel fél éves megállapodást (vagy haladékot?) kötött nukleáris programjának mérsékléséről és a kontroll biztosításáról az ellenőrök felé.
Az éves Worldwide Threat Assessment (a Világ Veszélyforrásainak Értékelése) hasábjan a National Intelligence igazgatója, James Clapper Irán lépéseit a libikóka nevű játékhoz hasonlítja, mivel „ellentétes célok között akarnak egyensúlyt találni”. Meglátása szerint úgy kívánják hadászati nukleáris erejüket növelni, hogy mindeközben a „súlyos következmények” alól – mint a gazdasági szankciók és a katonai csapás – mentesüljenek.
„Ha Irán vezetői nem ragadják meg ezt a lehetőséget, én leszek az első aki további szankciókat fog életre hívni és készen állni arra, hogy bármilyen eszközzel megakadályozzam, hogy Irán nukleáris fegyvert építsen” – intézett nem túl barátságos üzenetet Barack Obama amerikai elnök a State of The Union című éves értékelésen Teherán felé.
S, hogy mennyire „nincs köze Iránhoz”, mi sem bizonyítja jobban, minthogy 2012. elején azután ítélt meg a Kongresszus 81.6 millió dollárt a továbbfejlesztésre, hogy január 9-én Irán felvetette az urándúsítás lehetőségét a Qom városa mellett található Fordo föld alatti létesítményben.
Robert Hale, a Pentagon Számvevője a kongresszusi meghallgatáson az összeg igénylését „a bomba farok részén található vezérsíkokkal kapcsolatos problémák megoldására, második gyújtószerkezet beépítésére és valós tesztkörnyezet építésével” magyarázta.
Az 5300 kilogramm robbanóanyagot tartalmazó, acélba burkolt bomba GPS irányítással jut el célpontjáig, ahol az elvárások szerint 61 méterrel föld alatt (2007-ben volt ez) lévő célponthoz is el kell jutnia a detonáció bekövetkeztéig. Az iráni gránit-hegyek alá beépült bunkerekhez valóban el fog kélni némi „faltörő” teljesítmény.