Több fontos fejlemény is napvilágot látott a közeljövő egyik legnagyobb amerikai közbeszerzési programjával, a Joint Multi-Role/Future Vertical Lift (JMR/FVL) projekttel kapcsolatban. Mint ismeretes, az Amerikai Egyesült Államok haderőnemei egy típuscsaláddal kívánják lecserélni jelenlegi forgószárnyasaik zömét (a kivételt a CH-47 és MH-53, a Lakota, valamint az Osprey jelentik), mégpedig egy merőben új konstrukcióval. A több százmilliárd dolláros tendernek eddig a kezdeti, jelentkezési szakasza folyt, amikor is a pályázók benyújthatták ajánlataikat. Ennek kapcsán derült ki a napokban, hogy két versenyző maradt talpon: az EADS North America kilépett a tenderből, míg a Bell és a Boeing-Sikorsky tovább folytathatja a küzdelmet.
A Bell Helicopter részéről Keith Flail projektvezető jelentette be az örömteli hírt, hogy a US Army vezetése elfogadta koncepciójukat a tenderre. A V-280 Valor jelzést és nevet kapott tervezet a cég szerint minden tekintetben megfelel a követelményeknek, és remélik, hogy a megvalósítása során sem ütköznek majd komolyabb akadályokba. Flail elárulta, hogy a V-280 a jól ismert V-22 Osprey konstrukcióján alapszik, de annak több hiányosságát is kiküszöböli. A Valor a terveik szerint kis- és nagy sebességű manőverezési tulajdonságaiban is kiváló lesz, utóbbi során az eddigi helikopterekhez képest jóval nagyobb túlterhelésű fordulókat is képes lesz végrehajtani, amit a Bell a háromszoros biztosítású digitális vezérlőrendszer révén kíván elérni.
Mindezek mellett a Bell állítja, hogy helikoptereik alacsony fogyasztás mellett az eddigi forgószárnyasoknál jóval nagyobb hatótávolsággal és teljesítmény-tartalékkal rendelkeznek majd, ráadásul a modern mérnöki megoldásoknak köszönhetően megbízhatóságban és üzemeltetési költségekben is rendkívül jól fognak teljesíteni. Bár most, amikor még nem áll rendelkezésre repülőképes prototípus, nem lehet érdemben elfogadható adatokkal szolgálni, a Bell sajtóközleményében hangoztatja, hogy a V-280 és a rajta alapuló helikopterek képesek lesznek 35 Celsius-fokos külső hőmérséklet és 1830 méteres tengerszint feletti magasság esetén is üzemelni anélkül, hogy komoly mértékben lecsökkenne teljesítményük és hasznos terhelésük. A harci hatótávolságot 926 és 1500 kilométer közé teszik terheléstől függően, az áttelepülési hatótávolságot pedig 3900 kilométerre datálják.
A Bell legfőbb riválisa, a Boeing-Sikorsky cégek által alkotott csapat szintén meghívást nyert a tender folytatására. A két vállalat a Sikorsky saját szakállra kifejlesztett technológiai demonstrátorára, az X-2-re, illetve a már építés alatt álló S-97 Raider prototípusra alapoz. Ők a koaxiális főrotor – tolólégcsavar kombinációt választották, ami szintén nagy sebességet biztosít a helikopternek.
Végezetül pedig ejtenünk kell pár szót az EADS North Americáról, mely már most kiesett a versenyből – azaz valójában visszalépett. Sean O’Keefe, a cég vezérigazgatója levélben tudatta a hadsereg projektfelelősével, hogy nem kívánnak tovább részt venni a közbeszerzési eljárásban. Indoklásként a pénzügyi helyzetet hozta fel: a jelentős mértékben csökkenő amerikai védelmi kiadások miatt a Pentagon 31-ről 10-re csökkentette a következő, 2014-es pénzügyi évre (ami 2013. október 1-jén kezdődik) vonatkozó megrendeléseket az EADS amerikai leányvállalata által gyártott UH-72 Lakota könnyű helikopterre, a 2015-ös fiskális esztendőben legyártandó 10 helyett pedig lehet, hogy egyet sem kell majd legyártania a vállalatnak, mely így komoly bevételtől esik el. Ennek fényében érthető, hogy nem akarnak bevállalni egy ekkora befektetést igénylő fejlesztési programot, mint a JMR/FVL.
Elemzők szerint az EADS North America döntése abból a szempontból is megalapozott, hogy az utóbbi években nem tapasztaltak túl sok bizalmat és jóindulatot irányukba a Pentagon és az amerikai fegyveres erők részéről. Most pedig, amikor különösen fontossá vált az amerikai illetőségű cégek támogatása a kormányzat számára, még kevesebb esélyük mutatkozik rá, hogy megnyerjenek egy ilyen, nagy volumenű tendert. A helyzet egyébként utóbbiak számára sem rózsás, ugyanis a fegyveres erők által meghirdetett tenderekre egyre kevesebb a jelentkező a legalapvetőbb szinteken is. Szakértők szerint ez annak tudható be, hogy a Pentagon nagyon igényes ügyfél, követelményeinek nehéz megfelelni, sok a buktató, a civil szférában pedig most jóval nagyobb a pénzbeli megtérülés mértéke egy befektetésnek.
A tiltrotoros nyerhet, ha a Bell elfogadhtó áron kínálja! Bár az Osprey árából kiindulva ez nem lesz egyszerű feladat !!!
A tanker tender jó példa volt, mire számíthatnak a külföldi cégek az USA-ban…
Részben igazad van, mert minden ország, sőt még az EU is védi a saját gazdaságát! /- Gondolj csak az A400M hajtóművének „érdekes és tanulságos” kiválasztására!/
Másrészt viszont a „tankertenderes” vereség az Airbus hibája volt! Hisz odaállítottak 1 böhöm nagy /KC-10/ méretű géppel, pedig az USAF a kisebb és idősebb KC-135-öt akarta lecserélni. /- Az Airbus mentségére: Nem is volt annál kisebb, csak sokkal kisebb gépük!/
És hogy mire számíthatnak a külföldi cégek az USA-ban? – Az LUH tenderen például az EADS győzött a cikkben szereplő UH-72-vel !!!
Idéznék az előző cikkből: „hanem egy közös platform alapján készítenének több, specializált verziót, amik jelentős részben megegyeznének egymással, tehát a kiképzés, gyártás, logisztika területén sokat spórolhatnak a haderőnemek.”
Ezt nem igazán értem, hogy gondolják. Mert ugye, a V-280 ránézésre 10 tonna körüli gép lesz, vagyis az Apache/BlackHawk kategória, tehát logikusan azokat válthatja. Bár arra nagyon kíváncsi leszek, hogy egy efféle tiltrotoros gép mennyire jól manőverezhető kis sebességű, földközeli repülésnél, illetve lebegésből milyen gyorsan képes tetszőleges irányba elindulni, vagy emelkedni, mondjuk egy Apache-hoz képest. Mert egy harci változatnál ezek a tulajdonságok eléggé fontosak szerintem.
Az S-97 meg 5 tonna körüli lesz, tehát a V-280 fele. Namármost, szintén az előző cikkből, „a cél az, hogy lecseréljék az UH-60 és a rajta alapuló, valamint az AH-64, AH-1, UH-1, OH-58, AH-6 helikoptereket”. Tehát minimum két, külön méretű platformot kéne rendszeresíteniük, mert eggyel ilyen széles skálát nem nagyon lehet átfogni, ugyanis vagy felesleges és kihasználatlan kapacitás lesz, magasabb üzemeltetési költség a semmiért, ha egy 10 tonnás gépet használnak olyan célra, amire most az OH-58-at, vagy képességcsökkenés, amennyiben egy 5 tonnással váltják a BlackHawkot, Apache-t.
Ha pedig két platformot rendszeresítenek, akkor akár külön gyártótól is mehet egy-egy, ugyanis szerintem teljességgel elképzelhetetlen komolyabb egyezés egy öt és egy tíz tonnás platform között, gyakorlatilag még az ablaktörlő is különböző lesz, talán csak annyit tehetnek, hogy az egyikbe egy, a másikba meg két hajtómű kerül ugyanabból a típusból, de ez a maximum, ezen kívül minden egyéb, még az erőátviteli rendszer is különbözni fog.