Már a napokban megírtuk, hogy milyen volt az A400M, vagy az MC-27J belseje, hogy mit láttunk csütörtökön a hendoni múzeumban, vagy pénteken a statikus soron, következzen ezúttal a szombati és vasárnapi nap, mikor a repülésé volt a főszerep.
Ahogy a korábbi beszámolókból is kiderült, nem hazudtolta meg magát az angol időjárás, ám a szombati napon a szokásosnál is jobban és tovább esett az eső. Kedvetlenül nézegetve a felhőket szálltunk le a buszról kora reggel, ahol a közönségnapnak köszönhetően már sok ezer ember várta a bejutást. A sajtósoknak és a nézők egy részének – az előző napokhoz hasonlóan – kötelező biztonsági átvizsgálási ceremónián kellett átesni, ám megrökönyödésünkre nem kevés ember kikerülhette a sorban állást valamiféle nyomtatott jegynek tűnő papírka lobogtatásával. A szervezők rendkívül jól kezelték a tömeget, dinamikusan ment a jegykezelés és biztonsági átvizsgálás is – elvégre ez mégis egy „világraszóló esemény”.
Bejutván a kiállítás területére – mivel a dinamikus program csak ebéd után kezdődött – először a bejáratnál található AgustaWestland „főhadiszállás” mellett található Bell Helicopters és Cessna pavilonok felé vettük az irányt, ahol egy Citation Mustang, egy Grand Caravan, egy Bell 429-es, egy 407GX és az amerikaiak legújabb üdvöskéjének, a Bell 525-ösnek „mockup”-ja fogadott.
Ezután a pénteken felállított teóriánkat követve (mely szerint szombaton a tömeget úgyis a statikus sor és a dinamikus program vonzza majd, így a délelőtt folyamán zavartalanul végig tudjuk járni a kiállítóteremet) a főépület felé vettük az irányt, azonban a főbejárathoz érve a szívroham és az agyvérzés felváltva kerülgetett minket, ugyanis csak egy fehér vászonnal lefedett ajtónyílással álltunk szemben. Remegő térdekkel vonultunk az információs pulthoz, ahol közölték velünk legnagyobb rémálmunkat: a kiállítás péntek este bezárt.
Mivel szerény személyem főként emiatt utazott ki Farnborough-ba, így a tehetetlen dühtől és a kétségbeeséstől a sírás kerülgetett, de a HTKA-s újságíró nem adja fel! Mivel a délelőttre tervezett programunknak lőttek és a dinamikus programra még órákat kellett várni, fogtuk hát magunkat és sorra jártuk a nagy kiállítócsarnok által háttérbe szoruló, azonban cseppet sem érdektelen pavilonokat, és még akkor sem hátráltunk meg, amikor sorra küldtek el a Goodrich, Raytheon, Boeing, vagy a General Electric építményétől, mondván, tegnap bezárt. Végül az eleredő eső elől a Space Zone fantázianevű csarnokba menekültünk, ahol nem meglepő módon az űrkutatással kapcsolatos dolgokat állították ki. (Erről bővebben a Radarfigyelőn írunk majd.)
Kilépvén az épületből egy Zephyr MRV páncélozott harcjárművel és pofátlan ipari kémkedéssel találtuk szembe magunkat, ugyanis két a kínai turista gyakorlatilag megszállta a Creation vállalat által gyártott eszközt és mindent alaposan lefényképezve próbálták megfejteni az egyes műszaki megoldások mikéntjét, ami bennünket csak annyiban bosszantott, hogy jó sokat kellett várnunk arra, hogy tiszta képet lehessen csinálni a Thales pavilonja mellett árválkodó járműről.
Ezután a BAE Systems telephelye felé slattyogtunk a pocsolyák végeláthatatlan sorai között, s mire odaértünk az eső ismét rákezdett, így a szabadtéren kiállított Eurofighter Typhoon és UCAS gépek „mockup”-ját csak sebtiben fotóztuk körbe, a BAe Hawk és Spitfire már nem ért annyit számunkra, hogy az elázás veszélyének tegyük ki a technikát. A Typhoonról annyit érdemes megemlíteni, hogy szép kis fegyverpalettát pakolásztak ki köré, voltak ott IRIS-T, AMRAAM, Meteor és ASRAAM levegő-levegő rakéták, RBS-15F hajóelleni rakéta, Paveway IV bomba, Brimstone levegő-föld rakéta, Mauser gépágyú, Litening és Sniper konténerek, valamint Taurus cirkálórakéta (vagy segédhajtású szárnyas bomba, esetleg csapásmérő robotrepülőgép, kinek hogy tetszik) is, de egy EuroJet EJ200-as is büszkén feszített a kordonon belül.
A BAE Systems pavilonjába lépve az előtérben egy makettkiállítás fogadott bennünket, ahol a cég valamennyi korábbi repülőgépét megtekinthették a látogatók. (A cég emberei figyeltek a belső tér tisztaságára, a látogatóknak nejlonzacskókat osztogattak, hogy abba rakják vizes esernyőiket, így nem tocsogott a padlószőnyeg.) A kiállítótéren nem volt sok látnivaló, inkább interaktív bemutatók, filmvetítések jellemezték a standokat, azonban pár dolgot mégis érdemes megemlíteni.
Láttunk egy F-16-os makettet, melynek a szívócsatornája nem volt épp szokásos, a DSI (Divertless Supersonic Inlet) kísérletekben használt példányhoz hasonlóan egy dudort helyeztek el benne, azonban nem a tetején, hanem az alsó részén és a határréteg-leválasztó is megmaradt. Mivel nem volt kiállító szaki a csarnokban, így a projekt nevét sem sikerült megtudni, hogy utólag utána nézzünk. (Ha valaki esetleg tudja, szívesen vesszük ennek jelzését, a kissé elmosódott képet ide kattintva lehet megtekinteni.)
Mint repülőmérnöknek, számomra a FLAVIIR (Flapless Air Vehicle Integrated Industrial Research) program keretében fékszárny nélküli repülőkísérletekre használt Demon UAV kiállítása jelentette az egyik egzotikumot. A kissé fura küllemű járgány esetében a tolóerő-vektorálással és a hajtóműtől elvont, a kilépőél tetején kifújt levegővel helyettesítik azon nyomatékokat és légerőket, melyet a hagyományos gépek esetében a fékszárny szolgáltat.
A kiállított tárgyak között szerepelt egy F-35B makettje és egy JHMCS rendszerű pilótasisak is. Az utolsó standnál a szárazföldi járművek számára fejlesztett korszerű védelmi rendszert mutatták be egy demonstrátor metszetbe zsúfolva, a nanotechnológiával készült kompozitoktól kezdve egészen az adaptív álcázórendszerig. (Kép 1, 2, 3, 4, 5, 6)
A BAE standján kívül még az „Innovation Zone” fantázianevű helyiséget látogattuk meg, ahol főként különböző egyetemek hirdették a képzéseiket és a bennük rejlő lehetőségeket. Ugyanitt volt látható a „működő”, Lego-ból készült Rolls-Royce Trent 1000-es sugárhajtómű is.
Miután közeledett a dél, így fotózásra megfelelő helyszínt keresésére indultunk. Mivel még mindig lógott az eső lába, így lemondtunk a futópálya egyik végének közelében felállított médiaemelvényről és a kordon mellett történő ácsorgásról is, inkább a sajtóközpont teraszát szemeltük ki magunknak, ahol nem zavart minket a tömeg sem és az eleredő eső elől gyorsan fedett helyre tudtunk menekülni.
Mindkét nap dinamikus programját a G-STDL lajstromú, Phillips ST2 Speedtwin típusú repülőgép kezdte, gyakorlatilag a fürge kétmotoros csekkolta a nagyágyúk előtt, hogy alkalmas-e az idő a repülésre. Sajnos egész nap hol erősebben esett, hol szemerkélt, így az előre kitűzött programot nem is tudták tartani a szervezők.
Hiába esett az eső, az Airbus A380-ast nagy blama lett volna nem repültetni, így a pocsék idő és az alacsony felhőalap ellenére a Superjumbo lerepülte bemutatóját. Már az indulás látványosra sikeredett, ugyanis az Engine Alliance PG7270 típusú erőforrások maximálgázon gyakorlatilag elporlasztották a gép mögött a futópályán lévő tócsák vizét, jókora ködöt kreálva a bálna után. A méltóságteljesen elemelkedő A380-as el-eltűnt a felhőkben, de a párakiválás is szépen látszott a szárnyán egy-egy döntött fordulóban.
A böhöm leszállása után egy számomra már részben ismert műsorszám következett, a Breitling támogatásával szereplő, Linköpingben már megismert Wingwalkers formáció ezúttal négy géppel képviseltette magát. A Boeing Stearmanek szárnyán tornászó, letexruhás csajok az angol közönségből is hasonló ovációt váltottak ki, mint bennünk Svédországban.
A hölgyek után egy díszfestésű BAe Hawk T1A emelkedett a levegőbe, ám a gyönyörű külsején kívül másra nem nagyon emlékezhetünk, mivel túl sok maradandót nem sikerült alkotnia. Ezt követően újra „Breitling-reklám” következett, az óragyártó másik műrepülő köteléke, az L-39 Albatroszokkal repülő Breitling Jet Team repülte le a bemutatóját. Ez sem emelte nagyon a pulzusunkat, mivel már Kecskeméten és Budapesten is volt alkalmunk megcsodálni őket, ráadásul a franciák műsorszáma alatt kezdett el újra esni az eső. Utánuk a Battle of Britain Memorial Flight fantázianevű bemutató következett, ahol egy Avro Lancaster és egy Supermarine Spitfire próbálta rávenni a nézőket, hogy kinézzenek az esernyők alól.
Miután a nagypapakorú veteránok könnyes szeme felszáradt az oldtimerek után, a RAF egyik Eurofighter Typhoon FGR4 típusú vadászbombázójának két EuroJet EJ200-as erőforrásainak hangja ébresztette a közönséget, brit pilótája megdolgozott ugyan a pénzéért, ám a 2010-es kecskeméti Rafale-demo után nem tudott igazán levenni a lábunkról.
A következő szereplő Európában igazi kuriózumnak számít, Korea Aerospace Industries és a Lockheed Martin szerelemgyerekeként születő T-50 Golden Eagle a RIAT-ra érkező Black Eagles formáció tagjaként vendégszerepelt Farnboroughban, ám sajnos csak szólórepülést láthattunk, a kötelék együtt nem szállt fel.
A díszfestésű T-50B-t egy King Air váltotta a levegőben, mely ugyan nem pipálta le sugárhajtású társait, mégis látványosan „kicsavarta” pilótája a kéthajtóműves turbólégcsavaros gépet. Következő látványosságképp egy Westland WAH-64 Apache (a Boeing AH-64-es licenszben gyártott változata) szállt fel, mely tetszetős rácsapásokkal ijesztgette és helikopterektől szokatlan műrepüléssel kápráztatta el a Nagyérdeműt.
A forgószárnyas leszállása látványos mechanizmust indított el, az állóhelyen megkezdődött a Red Arrows gépeinek előkészítése és indítása, a műszakiak külön műsorszámnak is beillően, (majdnem) egyszerre végezték a folyamat vezénylését. A vörös Hawkok ezután sorra kigurultak a futópályára, majd egymást bevárva 3-2-2-es formációban szálltak fel. Ezt követően pár perc szünet következett, míg a kötelék a reptértől némileg távolabb összeállt, mely alatt a szpíker kapott feladatot, a csapat történelméről és a közelmúltban történt balesetről beszélt. Nem hiába tartják a világ egyik legjobb műrepülő kötelékének őket, mert ami ezután következett, az nem volt más, mint jópár perc tömör gyönyör. A sebészi precizitással végrehajtott manővereket könnybe lábadt szemekkel figyeltem, a kék-fehér-piros füstöt eregető gépek valóban lenyűgözik az embert. Leírhatatlan élmény, ezt élőben kell látni.
Az álomszép bemutató után újra egy „töltelékprogramnak” beillő Tucano T1 műrepülés következett, ami önmagában látványos lehetett volna, de ilyen nagyágyúk között nem nagyon rúghatott labdába. A soron következő annál inkább, ugyanis egy Boeing F/A-18F Super Hornet gurult a futópályára. Azt már idehaza, a spanyol és svájci Hornet-demókon edződve megtanultuk, hogy nem árt, ha be van készítve egy csomag pelenka, mert az ember összecsinálja magát a show-tól, de hogy kell egy tartalék is, azt a Super Hornet pilótája bebizonyította. Joe bácsi delegáltja olyat repült, hogy a brit Typhoon-pilóta sírva futhatott hazáig, pedig – mint már említettük – ő is megdolgozott a pénzéért.
Utolsó előtti látványosságként az Osprey készült a felszálláshoz. A bemutatója nem volt valami dinamikus, pár áthúzás volt az egész, de mi mégis ámultunk, hisz a konvertiplán, az konvertiplán. A szervezők a sor végére hagyták a legnagyobb szenzációt, az egyetlen repülőképes Avro Vulcan bombázót. Az XH558 oldalszámú masina nem repült egetverően nagy bemutatót, de áthúzásaiból is erő, határozottság és méltóság sugárzott.
A Vulcan leszállását követően megindult a tömeg hömpölygése a kapuk felé, mi gyorsan összeszedtük cuccunkat és próbáltunk mihamarabb kiérni a parkolóban várakozó emeletes buszokhoz, mely a vasútállomásokhoz szállították a Nagyérdeműt. Hazafelé rájöttünk, hogy amit lehetett, már mindent láttunk, így nagy dilemmában voltunk, hogy vasárnap reggeli kiérkezésünk és a dél körül kezdődő dinamikus program között mit csinálunk. Végül az „angol MÁV” oldotta meg a kérdést, mivel törölték a reggeli vonatot, így több tucat sorstársunkkal együtt a readingi állomáson rekedve vártuk a gyér járatgyakoriságú hétvégi menetrendben meghatározott következő indulási időt. A vonatkimaradás miatt pont a legnagyobb tömegben érkeztünk meg a Farnborough Nemzetközi Repülőtér kapujához, ennek ellenére viszonylag gyorsan sorra kerültünk a biztonsági átvizsgáláson, ahol jó szokásunkhoz híven nem maradhatott el a motozás, hisz hiába pakoltunk ki mindent a zsebünkből, a detektor mindig talált egyikünknél olyat, ami nem tetszett neki és csipogni támadt kedve, és már érkezett is egy jókötésű biztonsági ember, hogy meggyőződjön róla, hogy nem akarjuk felrobbantani őfelsége rendezvényét.
A beléptetés után a sajtóközpontba mentünk lementeni a képeinket, majd elhatároztuk, hogy ezúttal a pálya mellől figyeljük majd a napsütésesnek ígérkező programot. Aim kolléga a futópálya egyik vége közelében a delegált fotósok számára kialakított, egyébként üresen álló tribün közelében talált magának megfelelő helyet, jómagam fogtam felszerelésemet és a tömegen átcsörtetve a pálya másik végén, a nézőtér legtávolabbi pontján, egy talajvíztől némileg tocsogó terület legszárazabb részét igyekeztem elfoglalni abból a megfontolásból, hogy a le- és felszálló gépekről egyaránt készüljön értékelhető fotó. Gondolatmenetünk kifizetődött, ugyanis a hazainduló gépek felszállás után már nem csináltak áthúzást, így a pálya felőlem eső végén álló fotósok jobban jártak, mert repülés közben tudták lekapni például a hajtóműhiba miatt egész héten nem repülő A400M ‘Atlas’-t, vagy a British Airways A318-asát.
A vasárnapi program nagyobbrészt megegyezett a szombatival, némi sorrendmódosítást kivéve egyetlen bővítés történt, a RAF két Panavia Tornado GR4-ese tartott pirotechnikával megspékelt csapásmérő bemutatót, előhozván egy dilemmát, mely szerint a brit variaszárnyúak Turbo-Union RB199-34R Mk 103-as erőforrása vagy a Super Hornet két General Electric F414-GE-400-as hajtóműve okozott-e nagyobb hanghatást? Mivel nem volt nálam zajmérő, így a választ nem tudom, csak azt, hogy mindkettőnél perverz vigyor futott végig az arcomon, miközben a földdel együtt remegtek a belső szerveim mindkét típus forszázzsal tarkított műsora közben.
A vasárnapi nappal véget ért szakmai utunk Angliában, melyről vegyes érzésekkel tértünk haza. Először is pozitív hatásként ért minket, hogy az első magyarok között lehettünk, akik jártak az A400M vagy az A380-as tesztpéldányainak fedélzetén, emellett láthattuk repülni a Super Hornetet, a T-50-est, Red Arrowst és az Avro Vulcant is. Ám körülbelül ennyi, ami tényleg újdonság volt számunkra. A repülőnap egyéb felhozatala és időkihasználtsága amúgy csalódást keltő volt, sokkal színesebb műsort láthattunk például 2010-ben Kecskeméten, vagy korábban Zeltwegben. Ennek ellenére kint voltunk, tudósítottunk, hasznos tapasztalatokat szereztünk és remélhetőleg ezentúl még felkészültebben számolhatunk be Európa (és később talán a világ) különböző pontjain megrendezett eseményekről.
A spanyol hornetes megjegyzést nem igazán értem. Akárhányszor járt kacsón spanyol Hornet semmi különöset nem repült sőt, egyszer kishíján „elaludtam rajta”. Már nem is emlékszem, hogy mikr de talán 2003-ban repült a svájci olyat, hogy…. Na, az tényleg ott volt. a pilóta egyik hajtóművön levéve a gázt egy fél laposdugótszerűséget is megcsinált.
Itthon a két legdurább repülés amit láttam az a 2003-as F-15 és a pár évvel ezelőtti Rafale. Na, az olyat repült, hogy azt hittem, hogy a földön úgy emelik majd ki a pilótát a gépből.
A Rafale pilótája tényleg nagyon odatette, szerintem toronymagasan az az évi kecsó legjobb bemutatóját produkálta.
Én relatíve kevés kecsói repnapon voltam, de én úgy emlékszem spanyol Hornet kapcsán is volt jó bemutató valamelyik évben. 2008-ban talán.
2008-ban a spanyol Hornet inkább a kis sebességű/nagy állásszögű manővereket repülte, alig ment ki a parkolók fölé…Látványos párákat húzott. Az is szép volt. Két évvel ezelőtt inkább már a nagyobb sebességű lendületes manőverek voltak terítéken. Jó volt mind a kettő.
A finn F-18-sé szerintem a legjobb F-18 bemutatót egyike volt Kecskeméten. Az abszolút pofaleejtős bemutató – tetszik vagy sem – az a mai napig a 2003-as F-15-ös bemutató volt. Hála az Égnek, meg egy-két jó embernek voltam párszor Kecskeméten, 2003 volt az első. Se az előtt se azóta egyik gép sem rezegtette meg úgy a levegőt a tüdőben mint az a SAS!
Az SH manőverező képessége pedig több mint fantasztikus. Az egyik legjobb, ha nem a legjobb a 4+ gépek között. Ha belegondolok, hogy az alap amiből kifejlesztették a Hornetet kis híján senkinek nem kellett és múzeumba került…
Hát igen. Az SH nem csoda, hogy odavert. Még a hülye formájú felfüggesztők ellenére is elképesztően tud repülni…
Ráadásul korszerű, kiforrott, háborút megjárt típus, mely jól manőverezik, elektronikailag fejlett. Lehet ütős vadász, veszélyes csapásmérő, ha kell tanker, ha kell fullos elektronikai zavaró.
Nem semmi.
Volt sok éve, mikor Kecsón megkérdezett valaki pár pilótát, mit látna szívesen a 29-es után. Úgy emlékszem a Darázs kiütéssel nyert és még csak nem is az E/F, hanem a C/D variáns (a násik tipus amit egyáltalán megemlítettek a Szu27 volt).
Hans!
A C/D variáns gyártását pont akkor fejezték be, amikor csúsztatták/halasztották a magyar tendert. C/D gépeket már használtan se kaptunk volna, inkább a tengerészgyalogosoktól kivont A verziókat és visítva se lett volna egyetlen B se köztük…
Az E/F verzió egy szó mint száz, túl sokat tud nekünk kategória…
Vannak a Gripenek, ezeket kell a legjobb „kihasználnunk”, s akkor talán elégedettek lehetünk.
„Hála az Égnek, meg egy-két jó embernek voltam párszor Kecskeméten, 2003 volt az első. Se az előtt se azóta egyik gép sem rezegtette meg úgy a levegőt a tüdőben mint az a SAS! ”
Hangos gép az Eagle, ez tény, 2003 óta valóban nem sok hangosabb gép repkedett Kecskeméten, de az előtte dolog az már nem ennyire igaz.
Példának ott vannak az igazi zajgenerátorok, mint a MiG-23-asaink, vagy a svéd Viggen. Ez utóbbinál a föld is megremegett.
Hans
Ha választhattam volna, hogy milyen vadászgépet vegyünk én is az F-18 vagy a Szu-27 valamelyik verziójára voksoltam volna. Persze az ország realitásai mások:S
Volt Viggen magyar repnapon?
Fater szerint a Szu-24 az, ami amitől kis híján seggreültek. Hangos, de olyan mély frekvenciakomponenseket is produkál, hogy az ember levegővédel közben km-es távolságból is érezte a nyomáshullmáokat. Nem semmi…
Ahogy fater fogalmazott, mikr rászúrta a gázt „majd kidőlt a hangárajtó.” :)
Hornet:
Tudom, hogy az E/F nem a mi kategóriánk és a Griff ide bőven elég.
De, ez a bizonyos sztori még akkor volt, mikor egy friss gyártású, tengerészgyalogos F/A-18D látogatott ide a Boeing főpilótájával (Hú, már nem emlkészem a srác nevére).
Mikor még a Top Gun is elején volt a Darazsat, a 1-ost, a Grifet és a Mirage 2000-est bemutató sorozatának, azaz ez még tán’ 97?
1-ost > F16-ost…
Sorry. Android.
Mondjuk én még azt sajnálom, hogy a MIG-29-eseinket hagyták tönkremenni szabad ég alatt, és ezért senkit nem vontak felelősségre. Ha már egyszer megvolt megérte volna rá vigyázni, és ha kell felújítani. Sokkal jobb megoldás lett volna, mint egy új 4gen gépet beszerezni. Csak az a volna ne lett volna…
A fene, az előbb azt hittem elküldtem a hozzá szólásomat…na mindegy.
Hans!
Én nem akarlak kioktatni egyáltalán! Csak írtam, amire emlékeztem.
Allesmor!
Nekem csak az F-15 és a többi gép esetében van összehasonlítási alapom. Nem vonom kétségbe a 3.g erejét sem, csak én ezeket a madarakat már nem láthattam…sajnos.
@Hans
Várakozási Légtér, még ’97-ből.
molni:
Azaz! Akkor ’97. Közben megvan. Mike Bryan volt a pilótája.
http://airbase.blog.hu/2012/01/13/kecskemeti_repulonapok_ii
A sztorit meg utána olvastam, hogy Top Gun, vagy Aero, vagy HT már a fene sem tudja.
Hornet:
Nem vettem kioktatásnak, dehogy! Csak a darázsról ez a történet mindig eszembe jut. Azóta a szívemcsücske.
Kis magyar zajossági lista by AO:
Unlimited kategória. Itt három induló van, mind nyertes.
-Tu-144A, a 68001 prototípus, 1972, Ferihegy.
-Tu-22M2, Szovjet haditengerészeti Légierő, 1985, Mezőkövesd.
-Concorde, (nem tudom a légitársaságot) 1987, Ferihegy
Forszázs kategória. Itt ezer induló van, de mindegyikre mindenki másképp emlékszik, így egy marad, ami mindenkinek egyféle:
-Szu-24 különféle változatai, 1982-1991, Kunmadaras, Debrecen, legalább egy alkalom Tököl.
Forszázsnélküli kategória. Itt megint csak nehéz sorrendet állítani.
-Tu-134
-Tu-154B2
-B737-200
Ezek Ferihegy.
RAF VC-10 Ferihegy, 90-es évek vége.
RAF Nimrod, Tököl, 90-es évek eleje-közepe.
-Il-86, Ferihegy, utoljára 2003 május.
Légcsavaros kategória.
-An-22, Volt szovjet repterek, Ferihegy, utoljára 2003 február.
Helikopter
Mi-6 és Mi-10.
Ez az én listám.
Ja, és a Harrier még a forszázsnélkülibe befér.
Molni!
Volt bizony Viggen, statikus és dinamikus is, lehet pont 2003-ban, de előtte biztosan.
Emlékszem arről beszéltünk mennyi fékezési mód van a megálláskor
– MiG-ek a fékernyővel
– Tornado a sugárfékkel
– F-15-ös a hosszan kitartott aerodinamikai fékezéssel
– Viggen, Gripen pedig a kacsával, bár előbbi szintén tud sugárféket is.
Innen maradt meg az emlékeimben, meg a karácsonyfa a levegőben…
Lehet, hogy 1997 volt a Viggen, akkor viszont qrva gyorsan megy az idő :-(
AO, te annyira nem lehetsz öreg, hogy láttad a Tu-144-et. :)
Szerintem az An-22-es egyáltalán nem rendkívüli módon zajos, inkább furcsa mély frekvenciákat nyom.
Örülök, hogy a „várakozási légtér” sorozatomra egyesek még manapság is emlékeznek. Az qrva jó időszak volt, egyes gyártók olyan anyagokkal láttak, el, amelyeket ha manapság előveszek, még mindig megnyalom a tíz ujjam.
A Viggen 1998 és 2000. Ez utóbbin nem voltam kinn. 2003-ban nem volt sajna ilyen madár.
1997-ben pedig a magyar gépeken kívül a tender gépei jöttek el, Mirage 2000, ami Harangot is repült, F/A-18D, F-16C block 50 és JAS-39A.
Molni, nem láttam, de a lista összeállításánál az egyéb infókat vettem alapul.
Tovább megyek, a ferihegyi VC-10-esekt se láttam, Szu-24-eseket se, csak földön az oroszoknál, Tu-22M2/3, Concorde meg a 144-es pedig különféle múzeumokban.
De pl. a Tu-144-es ittjártáról van egy városi legenda, hogy mikor felszállt egy rövid bemutatóra, akkor Vecsésen holtan zuhantak le a verebek a fákról. Ez nagyon jól hangzik, de nyilván nem igaz.
Még egy extra, illetve extrák, vagy Tu-16, vagy Tu-22, a klasszikus, Tökölön átutazóban jártak nálunk, mentek tovább az arabokhoz.
Illetve három Tu-22-es klasszik, amit egy szemtanú határozottan látott 87-ben Debrecenben felszállni.
„…Tu-144-es ittjártáról van egy városi legenda, hogy mikor felszállt egy rövid bemutatóra, akkor Vecsésen holtan zuhantak le a verebek a fákról…”
:-):-):-)
Vessetek a mókusok elé de nekem AZ A Tu-144-es /68001/ tetszik – még ha tudom is, hogy az elvárásokhoz képest gyalázatosan gyenge teljesítményt produkált.
Nekem – vidékiként -akkor gyökerezett földbe a lábam Budapesten járva vagy 10 éve, amikor egy An-12-es leszállásánál húzott át a Finommechanikai Művek(?) felett.
GYÖNYÖRŰ hangja volt.
Kecskemét: Hálát adok a sorsnak, hogy még láthattam repülni a Drakent, Viggent, Mig-21-et, Jaguart, a jugó-román vadászbombázót /most nem jut eszembe a neve/, A Saab 105-öt, Mirage F-1-t, Harriert.
Mit hagytam ki?
De mivel csak 971-ben voltam először, ezért már nem láttam a MiG-23-at, Su-22-őt repülni :-(
Cserébe megtapogathattam a nagy kedvencemet a Jak-28-at Alsónémediben. /Megvan még?/
Valahol még fényképem is van róla /Смена…/
Tizenéves koromból /(80-as évek eleje/közepe/ az maradt meg, hogy nagyon hangos, nyúlánk gépek tucatjai húztak át emelkedve nagyjából Felsőzsolca felett kelet felé repülve.
Egykor lérakos tiszt ismerősömtől hallottam a rendszerváltás után, hogy azok a legendássá misztifikált Klementináról felszálló szovjet vadászbombázók, bombázók voltak…
E szerint az ismerős szerint viszont a MIG-25-ösnek volt olyan bődületes, no meg mély hangja, hogy ahhoz képest a MiG-21-sek szúnyogok voltak…
971-ben ; javítva 97′-ben. Elnézést:-)
Tu-22 az Tu-22 vagy Tu-22M? UL szintemi mintha hallottam volna, hogy egyszer valamelyik tartalék reptéren jártak.
@aerophyl
Azért a Biblia fontos fejezeteit illik ismerni. :)
misinator
Felsőzsolca felett? Földi vagy?
Nofene:-)
Igen.
Akkor valahogy pontosítsunk:-)
Megszívtátok az időjárással, a vonatközlekedéssel, benéztétek hogy a szakmai rész péntekig tart, a gépek valószínűleg a rosszidős programot repülték, a dél-koreai köteléket letiltották mert berepültek a közönség felé az előző napon, az A400M nem repült hajtóműproblémák miatt, az orosz Szu-27-esek nem érkeztek meg politikai játszmák miatt, a Red Arrows 7 géppel repült 9 helyett.
Ugyanakkor ezt láttátok repülni:
Phillips ST2 Speedtwin
A380
Wingwalkers
díszfestésű BAe Hawk T1A
Breitling Jet Team
Battle of Britain Memorial Flight (Avro Lancaster és egy Supermarine Spitfire)
RAF Eurofighter Typhoon FGR4
T-50 Golden Eagle
King Air
Westland WAH-64 Apache
Red Arrows (7 gép)
Tucano T1
Boeing F/A-18F Super Hornet
Osprey
Avro Vulcan
RAF két Panavia Tornado GR4
Osprey: 2006-ban volt utoljára Európában repülőnapon.
Super Hornet: csak itt lehet látni. (És a RIAT-on.)
A400M: csak a rendszeresítő országok legnagyobb repülőnapjain vesz részt.
A380: szép, nagy, belülről érdekes a tesztgép, de nem katonai gép.
T-50: Európában először volt látható.
Avro Vulcan: 1 van belőle és (szinte) csak Angliában látható
Lancaster: 1 van belőle és (szinte) csak Angliában látható
Apache repülést csak a hollandoknál/-tól lehet látni, de náluk nincs radar a rotor felett. Idén nincs holland Apache demo, így valószínűleg az egyetlen Apache bemutatót láttátok idén.
A hazai gépeknek muszáj repülni minden angliai repülőnapon a nemzeti büszkeség miatt.
Tornado-t repülni sem láthattok bárhol, bármikor. Németek nem repülnek demót és mostanában az olaszok sem nagyon.
Eurofighterrel a németek nem demóznak, spanyoloknál-olaszoknál pénzhiány miatt nincs demó, az osztrákok alacsony áthúzásához viszonyítva pedig egy teljes repülést láthattatok.
A korábbi cikkekből kiderül hogy azért statikon is sok mindent láttatok, amit máshol nem lehet.
Nem volt ez azért olyan rossz…
Ezt kellett volna látnotok a hivatalos lista szerint:
FLYING DISPLAY
Friday 13th July 2012: 1330 to 1700 hrs
Saturday 14th & Sunday 15th July 2012: 1230 to 1730 hrs
AAC APACHE HELICOPTER
AIRBUS A380
AVRO VULCAN XH558
BATTLE OF BRITAIN MEMORIAL FLIGHT (Not Fri)
BREITLING JET TEAM (Not Fri)
BREITLING WINGWALKERS (Not Fri)
IRKUT YAK-130
MARK JEFFERIES EXTRA 330
RAF RED ARROWS
RAF TORNADO (Roll demo, not Friday)
RAF TYPHOON
RAF KING AIR
RAF TUCANO (Not Fri)
RAF FALCONS
RAF HAWK
REDHAWKS (Not Fri)
RUAG AVIATION DORNIER 228
SOUTH KOREAN AIR FORCE T-50 JET TRAINER
THE BLADES
US DOD F/A18 SUPER HORNET
US MARINE CORPS V-22 OSPREY
STATIC DISPLAY
(Fri 13 – Sun 15 July)
AIRBORNE TECHNOLOGIES TECHNAM MMA
AIRBUS A380
AIRBUS A318 (Not Fri)
AIRBUS C295
ATR 72-600
AVRO VULCAN XH558
BAE SYSTEMS JETSTREAM 31
BATTLE OF BRITAIN MEMORIAL FLIGHT
BREITLING JET TEAM
C-130J SUPER HERCULES
CATALINA FLYING BOAT
DASSAULT FALCON 7X
DASSAULT FALCON 2000LX
ILYUSHIN IL-76
IRKUT YAK-130
LOCKHEED MARTIN F-16 FIGHTING FALCON
OMEGA AIR KDC10 TANKER
PILATUS PC12
PILATUS PC21
RAF RED ARROWS
RUAG AVIATION DORNIER 228
RUAG AVIATION SUPER PUMA
SELEX GALILEO LTD CESSNA F406
SOUTH KOREAN AIR FORCE T-50 JET
TRAINERS
THE BLADES
US DOD C-17
US DOD C-130J SUPER HERCULES
US DOD F15 EAGLE
US DOD F16 FIGHTING FALCON
US DOD F/A 18 SUPER HORNET
US MARINE CORPS V-22 OSPREY
VIKING AIR TWIN OTTER
VIRGIN GALACTIC – SPACE SHIP 2
A cikksorozat alapján a szinte mindent meg is néztetek.
Block50!
Ne mond már, hogy Felsőzsolcán lakol? Azt hittem miskolci vagy?