|

Helikopteres élmények Farnboroughban

A Magyar Honvédség helikopteres képességeinek modernizálása, vagyis a jelenlegi forgószárnyasok utódlásának kérdése már hosszú ideje a magyar média egyik közkedvelt témája, nem véletlenül. Hazánk vezetőinek hamarosan el kell dönteniük, hogy milyen típussal fogják leváltani a most használt Mil Mi-8/17 és Mi-24 helikoptereket, melyek üzemideje – az elmaradt élettartam-hosszabbítás miatt – hamarosan lejár. Az mindenki számára egyértelmű, hogy Magyarországnak szüksége van katonai helikopterekre, így nehéz gazdasági helyzet ide, költségcsökkentés oda, el kell indítani egy beszerzési programot, melynek keretében ki lehet választani azt a típust, mely pénzügyileg finanszírozható, de mégis megfelel a honvédség által támasztott követelményeknek is.

A fentiekre farnboroughi túránk során is tekintettel voltunk, és igyekeztünk minden olyan helikoptert minél részletesebben megvizsgálni, mely hazánk esetében szóba kerülhet, mint az orosz forgószárnyasok lehetséges váltótípusa. Akit csak lehetett, megkérdeztünk, amit csak lehetett, kipróbáltunk, és beültünk minden olyan helikopterbe, amibe beengedtek. Következzenek a tapasztalatok!

Lengyelországban összeszerelt S-70i a 2012-es farnborough-i repnap statikus során ,

Azon helikopterek, melyek eséllyel pályázhatnak a „magyar katonai forgószárnyas” címre, és kiállításra kerültek Farnboroughban, a következők voltak: Sikorsky/PZL Mielec S-70i, Eurocopter/RUAG Super Puma, Eurocopter UH-72A, Agusta-Westland AW139M, AW101 és NH90. Gyakorlatilag csak a Bell UH-1, a Mi-171 és a Sikorsky S-92 maradt ki azok közül a típusok közül, amiket valaha megemlítettek az ügyben. Csapatunk az első kettő kivételével a többi jelenlévővel kívülről-belülről megismerkedett, az S-70i már korábbról ismert volt, a Super Puma viszont sajnos mindvégig zárva maradt előttünk, így most csak azokat vennénk sorra, amik ott is voltak, és tüzetesebben megvizsgálhattuk őket.

Eurocopter North America UH-72A Lakota ,

Kezdésnek lássuk a Lakotát, mely a Eurocopter amerikai leányvállalatának terméke, alapját az EC 145 képezte. Feladatkörét tekintve a US Army leendő helikopterpilótáinak haladó kiképzését végzik rajta, emellett alkalmas sebesültszállításra, kutató-mentő és futárfeladatokra. A kalauzolásunkra kirendelt katonalány elmondta, hogy ezeken túlmenően hadgyakorlatok alatt megfigyelő és parancsnoki platformként szokták még használni. Gyakorlatilag arról van szó, hogy a két szembenálló fél kap egy-egy Lakotát, melyekről mozgásukat irányítják, illetve figyelik a hadgyakorlat menetének biztonságát és folyamatosságát, eredményességét. Érdekesség, hogy ilyenkor a két UH-72-es más-más színeket kap, tehát létezik úgymond „agresszor-Lakota”. A kiállított példányban látható volt egy marketing-prospektus, melyen az ajánlott alkalmazási módozatok között szerepelt is ez utóbbi.

Az UH-72A műszerfala – célszerű, modern és letisztult ,

Teljesítményét és tömegét tekintve ez a leggyengébb a mezőnyben, ha pedig hozzátesszük, hogy mindezek mellett még páncélozatlan is, akkor látható, hogy igazából egy inkább paramilitáris, mint militáris feladatokra született, könnyű helikopterről beszélünk. Ami mellette szólhat, az viszonylag barátságos ára, modern műszerezettsége és könnyű üzemeltethetősége. Mi speciel nem látnánk szívesen magyar felségjellel, hiszen minden tekintetben komoly visszafejlődés lenne a Mil-családhoz képest, ráadásul belső tere kifejezetten kicsi, 180 centiméteres magassággal már nem lehet benne felegyenesedni (sőt, már 165-el sem), felfegyverzett katonák szállítására pedig kifejezetten alkalmatlannak találtuk.
Az Amerikai Egyesült Államokban jelenleg futó, az OH-58D Kiowa Warrior leváltását célzó tenderre benevezett, „militarizált” változata már lényegesen potensebbnek ígérkezik, képes lesz irányított fegyverzet bevetésére, valamint önvédelmét tekintve is többet tud majd.

Következő versenyzőnk az Agusta-Westland AW139M, mely a polgári piacról jól ismert AW139 felfegyverzett verziója. Ez sem ízig-vérig katonai helikopter, de már sokkal szimpatikusabb volt, mint a Lakota. Kényelmes álló pozíciót felvenni ugyan ebben sem tudtunk, utastere mégis tágasabbnak tűnt, nem éreztük benne összenyomva magunkat. A kiállított példányt az Olasz Légierő alkalmazza kutató-mentő feladatkörben, pilótájával szerencsére pont tudtunk néhány szót váltani. A Finmeccanica marketingesei a FIA idejére felszereltek rá két fegyverfelfüggesztőt, melyeken irányított rakétát indítására alkalmas konténerek voltak rögzítve (első ránézésre az APKWS II-höz hasonló, eredetileg nem irányított rakétából kialakított eszközök részére). Ezekről kiderült, hogy még az olaszoknál sincsenek rendszerben, a pilóta szerint ők még csak nem irányított rakétával lőttek, de azzal is csak párszor.

Az AW139M utasterének egy szelete – se nem túl nagy, se nem túl kicsi ,

Megkérdeztük azt is, hogy nem zavaró-e kutató-mentő bevetéseknél a kis hely. Erre a válasz az volt, hogy teljesen meg vannak vele elégedve, mivel három sebesült kényelmesen elfér, mellettük még az ápoló-mentő személyzet is minden gond nélkül tud tevékenykedni. Más típusokkal összehasonlítani nem tudta, azokkal ugyanis nincs tapasztalata.

Az AW139 műszerfala ,

A típus repülési jellemzői kiválóak, műszerezettsége megfelel a 21. század igényeinek. Ellátták FLIR toronnyal, valamint NVG-kompatibilis, a harctéren pedig aktív és passzív önvédelmi rendszerei védhetik meg az ellenséges behatásoktól. Tömeg, méret és teljesítmény alapján az S-70i-hez közelít, csak kevéssel marad el attól. Amit hiányoltunk belőle, azok az energiaelnyelő ülések, de feltételezzük, hogy ezek igény szerint beépíthetők. Amennyiben az ország pénzügyi helyzete semmiképpen sem enged drágábbat, úgy véleményünk szerint ez a típus megfelelhet a Magyar Honvédségnek, bár kétségtelen tény, hogy a Mi-17-es képességeit nem tudja egy az egyben helyettesíteni (viszont műszerezettsége lényegesen jobb annál). Amennyiben tényleg alkalmassá tehető irányított fegyverek indítására, úgy akár egyszerre válthatja a Mi-24-est és a Mi-8/17-est.

AW101 Merlin ,

Nem kellett hozzá messzire mennünk, hogy benézhessünk az AW101-be. A tárgyalt forgószárnyasok közül ez a legnagyobb és legnehezebb, három hajtóművének köszönhetően több terhet cipelhet, mint a Mi-17-es. A közepes kategória legfelsőbb határán áll, igazi nehézfiúnak számít. Ennek megfelelően rendkívül tágas, tehertere hosszabb, mint a „Minyóké”, körülbelül hasonló szélesség és magasság mellett. Pilótafülkéje a legújabb „glass cockpit” szabványok szerint épül fel, önvédelme kiemelkedően jó, masszív és robosztus felépítésű. A realitás talaján mozogva azonban belátható, hogy nekünk egyszerűen nincs szükségünk ekkora helikopterre, képességeit nem tudnánk kihasználni, ráadásul árát sem ránk szabták.

Belső tér tekintetében a Merlin viszi a pálmát ,

A Finmeccanica-csoport kínálatából az NH90 maradt az utolsó, mely szóba jöhet egy esetleges tenderen, és közelebbről megnézhettük. A típus gyakorlatilag a Mi-17-es méretét és teljesítményét hozza, bár kicsivel kevesebbet tud emelni és belső terében hordozni. Fejlettségét tekintve viszont az orosz forgószárnyas előtt jár, fedélzeti rendszereit és önvédelmét a legújabb sztenderdek alapján alakították ki. Hasonlóan az AW101-hez, ezzel is merültek fel problémák a rendszeresítő országokban, ezért rejt némi kockázatot magában, mivel nem kiforrott helikopter. Lényegében megfelelne nekünk, ám ára miatt mégis azt kell mondanunk, hogy sajnos nem engedhetjük meg magunknak.

Az NH90 számos feladatra alkalmazható, ilyenkor az utastérbe kerülnek a kiegészítő rendszerek kezelőpultjai ,

Az AgustaWestland-helikopterek között láthattuk az AW159 Lynx Wildcat-ot is, ami igen érdekes volt, ám Magyarországnak nem ilyen kategóriájú forgószárnyasra van szüksége.

Ezek voltak tehát tapasztalataink a katonai helikopterekkel 2012-ben, Farnboroughban. Az látszik, hogy a piacon van miből választani, mindössze azt kell eldönteni, hogy mik a céljaink, milyen képességekre van ténylegesen szükségünk, majd mindezt összevetni anyagi lehetőségeinkkel. A két halmaz metszete aztán megad egy olyan listát, amit rávetíthetünk minden egyes versenyzőre, és amelyiknél a legtöbb minden stimmel, az valószínűleg a legjobb választás lesz. Ez persze leírva egyszerűen hangzik, a valóság azonban sajnos ennél sokkal bonyolultabb, és csak reménykedni tudunk benne, hogy azok, akik a végső döntést fogják meghozni, minél jobban tartják majd magukat a realitáshoz és a haza érdekeihez.

15 hozzászólás “Helikopteres élmények Farnboroughban”

  1. Akkor ezek alapján a Mi-171 lenne a logikus döntés + a Mi-24-esek nagyjavítása (modernizálása???)…
    Habár, ha igaz a pénzügyi konstrukció, ami a 139M esetén lenne, akkor a politika tuti azt fogja választani, ha nem szünteti meg az egészet…

  2. Aim-120 Minden tiszteletem a cikkért! Nagyon elgondolkodtató és érdekes volt.

    Ellenben a zárógondolatban kifejtett halmazelmélet, logikai tévesztésére ez úton szeretném felhívni a figyelmet. Ha “A” halmaz a pénzügyi lehetőségeinké, “B” halmaz pedig az elérendő céloké/ellátandó feladatok, akkor ezek METSZETE jelöli ki a beszerezhető típusokat, nem pedig bármelyikük komplementere.

  3. Én sem vagyok olyan hurráoptimista, de véleményem szerint mindegyik feladatkört 1 típusnak kellene nálunk megoldani. Kutató/mentő, cipelő, esetleg “felékszerezve” harci gépként. Még mindig ez lenne logisztikailag a legolcsóbb. Lehet, hogy képességekben itt-ott kompromisszumot kéne kötni, de “ég a ház”…..
    Szubjektive:
    1. SH70i
    2. AW139

  4. dudi: A videót többször megnézve szerintem a hajtómű turbina csapágyának súrlódásakor (kenés “légcsapágyazás” ide vagy oda) keletkező hang vonyít, amit néhány tíz méterről szemből lehet hallani, az elhaladás után már csak a mély morajt. Több 10ezres fordulatról beszélünk. Nem F1 kategória, hanem majdnem egy nagyságrenddel nagyobb fordulatokról beszélünk.

    Tanulmányaim alapján a hangfrekvencia terjedési tulajdonságaiból fakad, hogy minél mélyebb egy hang annál nagyobb szögtartományon belül hallható a kibocsátás helyéhez képest. Míg a frekvencia növekedésével csak a hallhatóság a kibocsátás irányának függvénye. Illetve a mély hangok messzebbre is jutnak el a nagy hullámhossz miatt.

    A gép hangsebesség alatt halad. Tehát a beömlőnyílásokon a hang előre felé megelőzi a gépet de csak pár 10 méterre mielőtt a levegő ellenállása kioltja a nagyon kis amplitúdójú hanghullámokat.

    Aztán szóljatok ha baromságokat írtam!

  5. Sajnálom, hogy nem tudtátok megnézni a Super Pumát!

    Az én tippem a jövőbeni váltásra:
    AS-332 Super Puma/AS-532 Cougar/EC-725 Caracal
    és
    AS-565 Panther

    Mindkettő kiforrott típus, árban valószínűleg a legkedvezőbb lehet és a gyártó képes biztosítani a Griffekhez hasonló komplett üzemeltetési csomagot, ami -mégha drágább is- hazai viszonyok között elengedhetetlen.
    A várható hadrafoghatóságot figyelembe véve, a jelenlegi feladatokhoz szükséges mennyiség típusonként 8-10 db, összesen 16-20 helikopter.

    A program teljes költsége összemérhető a Griffekkel, 130-140 milliárd forint körül tippelem (16 darab + üzemeltetési csomag), ehhez járulna még IPTR fegyverrendszer beszerzése a könnyűhelikopterek számára a Mihuk részbeni kiváltására.
    Elég esélytelen ez az egész a következő években…!

  6. A AW-101 21 millió $ (2009).
    Amit találtam a AW139M ről az is alapára 21 m. $
    Szóval majdnem egy kategória árban az AW 149 meg szinte semmilyen árat nem találok.

    Én ezeket a 3 gépet tartanám befutnak. Ill. ha már olaszoktól veszünk akkor érdemes lenne még a C-27 is beletenni nagyobb árengedmény miatt.

    15 gépel számolva kb315 m. $-ra jön ki a csomag +képzés és egyébfelszereltségek még mindig jobb mint a 32 használt UH-1n
    űC-27 nek meg az ára idők folyamán egyre drágább lesz szóval inkább előbb mint utóbb rendeljünk
    US $ 53.300.000

Fórum hozzászólások

There are no comments in the forum topic that is associated with this post.