No persze nem a nehéz harckocsi vonalon, de az orosz védelmi minisztérium közlése szerint az aktuális terv az, hogy a szárazföldi csapatok egyéb páncélozott lánctalpas járműveit kerekes járművekre váltják le. Vlagyimir Csirkin vezérezredes, az orosz szárazföldi erők főparancsnoka által kommunikáltakból az derül ki, hogy a minisztérium úgy döntött, hogy a lánctalpas járművek túlnyomó részét lecseréli. Ezen lépést támogatandó nemsokára be is indulnak majd a K+F programok.
Csirkin vezérezrede elmondása szerint a döntés érinti az önjáró lövegeket, légvédelmi rendszerek hordozóplatformjait és a könnyű harckocsikat. Persze arról semmi konkrétum, hogy nagyjából milyen százalékos arányt fed a „túlnyomó többség”, illetve céldátumokról sincs még említés. Ami abból a szempontból érthető is, hogy a vezérezredes elmondása szerint még csak most indulnak meg az ilyen irányú fejlesztések.
Na most ez így igen költségesnek ígérkezik, még akkor is, ha csak a kivénhedt, amúgy is cserélendő rendszerek esetében tervezik a váltást, hiszen a hadrendben álló orosz önjáró lövegek majdnem kizárólagosan lánctalpasok – tekintsünk el a Fekete-tenger partján állomásozó, partvédelmet ellátó pár darab A-222 Bereg-től.
Az A-22 Bereg 2011-ben a Kapusztyin Jar rakéta-kísérleti lőtéren kiállítva. | Fotó: Leonidl, Wikipedia ,
Könnyű harckocsi alatt elvileg a kis számban hadrendben álló PT-76 jöhet számításba, amivel viszont a tengerészgyalogság rendelkezik, nem a szárazföldi erők, így nem teljesen egyértelmű, hogy például a hatalmas mennyiségben hadrendben álló BMP gyalogsági harcjárművet, vagy legalábbis a régebbi változataikat is cserélni akarják-e esetleg. És ha esetleg igen, akkor csak visszavenni-e a mennyiségükből kerekes alternatívákat rendszeresítve.
Az 2S19 Msta önjáró tarackok nagy számban állnak hadrendben az orosz haderő színiben. A löveget T-80-as alapra helyezték anno a mérnökök. ,
Az elérhető információk szerint a döntés mögött meghúzódó egyik legfontosabb szempont az élettartam alatti piszkos anyagiakra vezethető vissza: Csirkin nyilatkozatában mindezt úgy adta elő, hogy míg egy lánctalpas jármű mintegy 30 000 kilométert futhat nagyjavításig, addig ez egy kerekes jármű esetében 1 millió kilométer is lehet.
Nem elhanyagolandó szempontként lett megjelölve az is, hogy kerekes harcjárművek átcsoportosítása esetében lényegesen kisebb mértékben vannak a vasúti szállításra kényszerülve.
Ezen terv bedobását egyelőre célravezető fenntartásokkal, óvatosan kezelni, ám ez alapján mindenesetre úgy tűnik, hogy azon harcjármű, aminek a franciákkal történő közös fejlesztését nemrégiben harangozták be a külföldi piac mellett megtalálhatja majd az útját az orosz szárazföldi erők felé is.
