Marokkó és Algéria földön, vízen, levegőben folytatott privát kis fegyverkezési versenye újabb fejezethez érkezett. A nem felhőtlen diplomáciai kapcsolatokat ápoló két észak-afrikai állam harckocsizó fegyvernemének modernizálása már pár éve folyamatban van. A Moszkvához kötődő Algéria a T-90Sz, míg a Washington barát Marokkó az M1A1 mellett tette le voksát.
A lépést Algéria lépte meg hamarabb, ők két lépcsőben vásároltak be az orosz portékából. 2009-ben 185 harckocsiról, majd az oroszok idén februári közlése szerint 2011 őszén további 120 darab beszerzéséről írtak alá szerződést. A második körös rendelés értéke nagyjából fél milliárd dollár az elérhető információk szerint.
Az Algéria által hadrendbe állítandó 305 db T-90 mellett – amiből az első körös rendelést már leszállították az oroszok – persze Marokkó nem hunyhatott szemet csak úgy. Az algériainál kisebb, M60 Patton, illetve T-72 harckocsikból álló fegyvernemét veszélyes lánctalpas konzervnyitóval kívánja modernizálni – ami mint már említve lett nem más, mint az M1 Abrams.
Marokkó 2011 tavaszán kezdte pedzegetni Washington felé, hogy érdekelné őket 200 felújított és modernizált M1A1. A Védelmi Biztonsági Együttműködési Ügynökség (DSCA) pedig a napokban terjesztette mindezt jóváhagyásra a Kongresszus elé. Az meg csak magától értetődő, hogy a Marokkónak szánt harckocsik a többi exportváltozatú Abrams-hez hasonlóan az amerikai haderő gépein találhatónál gyengébb páncélzatával mennének.
A Marokkó által megvásárolandó csomagban magukon a harckocsikon felül a szokásos elemek találhatóak – képzési és logisztikai támogatás, dokumentációk. Az 1,015 milliárd dolláros csomag részletezése kapcsán a DSCA sajtóanyaga valamiért fontosnak találta darabszám pontosan megadni a megvásárolandó lőszer javadalmazás méretét: a harckocsik mindenféle csöves fegyverzetéhez összesen 12 049 842 darabos javadalmazás érkezne. Mindezt 1-1 harckocsira vetítve 5 millió dolláros egységár jön ki.
Ám ha már így szóba került, akkor az Abrams harckocsik lőszer javadalmazása – legalábbis papíron – nagyjából a következőképpen alakul:
- 120 mm-es löveg: 42 db
- 12,7 mm-es géppuska: 900 db
- a 2 7,62-es géppuska összesen: 8 800 db
Ugyan nem nagyon van értelme így kimatekozni, már csak azért sem, mert a DSCA jelentése nem részletezi pontosan a fő lövegbe, illetve a kisebb csöves fegyverekbe való lőszer mennyiségét, de… ha a DSCA által megadott mennyiséget leosztjuk 200-al, akkor egyrészt nem kerek számot kapunk, másrészt durván 60 000 db lőszer jön ki harckocsinként. Mivel egy Abrams egyszeri teljes utántöltése durván 10 000 db lőszert jelent, így elmondható, hogy pusztán csak a számadatból kiindulva a teljes géppark 6 alkalommal lenne teljesen utántölthető.
A fenti fotó ugyan Kaliforniában készült, de hasonló tereppel az Atlasz hegység lábainál is találkozhatnak az Abrams-ek. | Fotó: U.S. Army ,
A marokkói beszerzés egyébként segíthetne megoldani azt a problémát is, amin a U.S. Army illetékesei már huzamosabb ideje birkóznak a honatyákkal. Ez pedig nem más, mint az Abrams harckocsikkal foglalkozó, Ohio államban található Lima Army Tank Plant. Az üzemet az Army 2014-2017 között leállítaná, mert egyszerűen nincs szüksége a szolgáltatásaira, pénzt meg feleslegesen nem akar kidobni az ablakon. Lévén az a helyzet, hogy az elmúlt évtized csatározásai alatt az amerikaik aktív Abrams gépparkja teljesen megújult, alaposan modernizálva lett. Az aktuális program 2014-ben befejeződik, onnét kezdve pedig a hadsereg pár évig hallani sem akar semmiről, ami a véleményük szerint kifogástalan állapotban és képességi szinten tanyázó M1 gépparkkal kapcsolatos.
A törvényhozóknak ez persze nem tetszik és folyamatosan a hadseregre akarnak erőltetni Abrams-eket. A limai üzem nyitva tartásához elviekben évi 70 Abrams kigurítására van szükség, ami azt jelenti, hogy a 2014-2017 közti 3 évben 210 harckocsival kéne foglalkozniuk. Ezt pedig majdnem teljes egészében fedezné a marokkói megrendelés, amit még akkoriban eleinte talán kiegészítene az egyiptomi utánrendeléssel kapcsolatos részfeladatok teljesítése is.
