A spanyol polgárháború alatt bemutatkozott hírhedt Ju 87 Stuka zuhanóbombázó kapcsán elmondható, hogy a legyártott 6 500 gépből nem sok maradt meg azok közül sem, amelyek egy darabban vészelték át a második világégés harcait – konkrétan 2 teljes gép maradt csak. Ezek egyike azon Ju 87 R-2/Trop változatú példány, amit az angolok találtak Észak-Afrikában – az 1941-ben megszerzett gépet még a 2. világháború ideje alatt az amerikaiknak adományoztak. Ezen, 1974-ben restaurált gép jelenleg Chicago-i Museum of Science and Industry gyűjteményét gazdagítja. A másik teljesen egyben lévő Stuka egy Ju 87 G-2 változat (vélhetően Ju 87 D-5 változatként kezdte pályafutását), melyet 1945-ben találtak az angolok és Királyi Légierő londoni múzeumában lelhető fel.
A Chicago-ban megtekinthető Stuka | Fotó: WilliamBrain ,
Ezen két gépen felül akad még pár múzeum gyűjteményében Stuka, azonban többé-kevésbé, de inkább kevésbé egyben lévő roncsokról van szó, így érthető, hogy a Balti-tenger fenekén talált, az előzetes felmérések alapján meglehetősen jó állapotban lévő Stuka kiemelését érdeklődés övezi.
A Németországhoz tartozó Rügen szigetétől mintegy 6 kilométernyire, nagyjából 18 méter mélyen nyugvó gép roncsát ugyan már a 90-es években felfedezték halászok egy bekadt hálónak köszönhetően, a gép kiemelésére azonban csak most kerül sor. A sárkányszerkezet kiemelésére ha az időjárás is úgy akarja a keddi napon kerül sor, ám a gép kisebb-nagyobb elemei, köztük a motor már kiemelésre került a hétvégén.
A fotó 2012. június 9-én, szombaton készült | AP Photo/dapd/Jens Koehler ,
A műveleteket a Német Haditengerészet segítségével vezénylő drezdai hadtörténeti múzeum szóvivője úgy nyilatkozott, hogy a múzeum restaurátorai szerint igencsak jó állapotban van a gép egy restauráláshoz. Ez is a céljuk: teljesen restaurálni a motorja alapján Ju 87 D változatúnak tippelt zuhanóbombázót. Azaz a két megmaradt példányhoz hasonlóan ez is egy későbbi változat, ám a megmaradt Stukák számának figyelembe vételével nem lehet finnyáskodni… :) A gépről egyelőre tehát nem túl sokat tudni, mint fentebb említve lett még a konkrét változata sem ismert, nemhogy annak története miként került a Balt-tenger fenekére. Ennek felderítésében vélhetően segíthet majd, ha a gép kiemelésével sikerül kideríteni, melyik egységhez tartozott.
A tervek szerint a restaurálása után a gépet a légierő berlini múzeumában állítanák ki.
Hű, azért így a motorra ránézve nekem nem az ugrana be, hogy „igencsak jó állapotban van a gép egy restauráláshoz”.
Azok a német restaurátorok tudhatnak valamit!
Egészen máshogy néz ki ha csak a szennyeződést távolítják el, amúgy a tengerek mélyén konzerválódnak a legjobban a dolgok, tényleg jó állapotban van , ehhez képest Ray Holmes hurricane-je nagyon egy roncs volt. http://www.bbm.org.uk/as-holmes.htm
Hamarosan új hirdetés az eBayen: „Veterán Stuka, kevés km-el, törésmentesen, megkímélt állapotban, orvos tulajdonostól eladó. Csak friss levegőn volt használva! Üzembentartói megoldható.”
Ha ilyenekkel támadták volna a normandiai partra szállókat a németek akkor sose szállnak partra a jenkik .
37 mm gépágyúja szépen kalapál .
http://www.youtube.com/watch?v=ccOXrfBZoLE
http://www.youtube.com/watch?v=XLPchQ2AbUo
Tudták ezt ők is, többek közt ezért volt masszív légifölényük folyamatosan a partraszállás alatt.
Normandia felett teljes légi fölényük volt már akkoriban.
Luftwaffe kevés képzett pilótával, kevés üzemanyaggal(főként szintetikus benzin) már nem szállhatott szembe érdemben a RAF,USAF és a vörösökkel.
Ez volt a kor csúcs harckocsievő ragadozómadara:
http://www.youtube.com/watch?v=kqTleVTB-_g
A Balti-tenger elég jól konzerválja a cuccokat. Bár ha a tenger vizet nézzünk mint konzerváló közeg, nem az igazi, gondoljunk csak a Titanicra. Gyakorlatilag a vasevő baktériumok apránként felzabálják apránként…
A legjobb konzerváló eszköz az agyagos folyami üledék, vagy lápos mocsár, na az tényleg frankón konzerválja a dolgokat.
Rudel nagyon érezte a típust, s mikor az A-9/10-est tervezték, akkor megkérdezték, hogy milyennek is kellene lennie az új „tankpusztítónak”.
Normandia felett alig volt fekete keresztes gép, ami biztonságba repülhetett volna. Mindenben hátrányt szenvedtek. Olvastam olyat, hogy a gépeket nappal betolták a fák közé, míg a füves reptérre még teheneket is kihajtották, csak hogy „élethűbb” legyen az álcázás…
A 112-es magaslatért törő Tigriseket még fedezte a Luftwaffe, de a Falaise katlan nagyon jól tükrözi, hogy mi is volt a helyzet Normadiában.
Ha jól emlékszem mára csak 2 db eredeti stuka maradt a világon. Az egyik a fenti képen látható, a másik Hendon-ban van az angoloknál.
Megint vak vagyok, ezeel kezdődik a cikk.
Ja a tengerfenékre gondoltam, a legjobban amúgy tényleg a láp meg tözeg, viking hajós temetkezések is ezekből kerülnek elő, Dániában meg a lápi hullák. Amúgy a Balatonból is lehetne összeszedni második VH-s repülőket.
Én úgy tudom hogy a Balatonból már összeszedték, amit lehetett.
Vagy ha tudsz még, írj nekik: http://mrekutatasok.blogspot.hu/
Annyira a balatonban meg a 2.vhs cuccokban nem vagyok otthon, inkább ókor:P
kiderult megsem stuka, hanem ju-88-as talaltak:
http://www.welt.de/vermischtes/article106605492/Abgestuerztes-Flugzeug-vor-Ruegen-eine-Junkers-88.html
>az előzetes felmérések alapján meglehetősen jó állapotban lévő Stuka >kiemelését érdeklődés övezi.
Nagyon jó állapotban lehet a roncs ha még a típust is ennyire benézték…
A Ju-88 az egy 2 légcsavaros gép volt, a Stuka meg csak 1!