A nyolcvanas évek egyik nagyreményű indiai hajtóműprogramja, az eredetileg HAL Tejas reptetésére is szánt GTRE GTX-35VS Kaveri fejlesztése úgy néz ki végleg megfeneklett.
A Kaveri története nem éppen a profitról, falakat rengető eredményekről és pláne nem a tolóerőről és megbízhatóságról volt hangos ez idáig, a két egyedüli pozitív hír is csak arról szólt, hogy 20 évnyi szenvedés után sikerült végre befejezni valamilyen szinten, illetve egy Il-76-osra applikálva végre megreptették. A Tejas mellett az AMCA-ba is beleálmodott hajtóműben a légierő már nem sok fantáziát lát, de a hírek szerint a haditengerészet még mindig kitart a hányatott sorsú erőforrás mellett.
Ám az eddig felmutatott „eredmények” mellett pénzügyileg sem egy leányálom a program, mivel mostanáig több mint hétszer annyiba került, mint eredetileg tervezték. Míg 1996-ban a fejlesztés költségeit 75,4 millió dollárban határozták meg, addig 2009-re a kiadások elérték az 560 millió dollárt. Ez utóbbi óta eltelt még bő két év, szóval valószínűleg a számla csak még borsosabb lett. Egyébként a fentebb említett Il-76-ossal végzett teszt óta nem érkezett hivatalos állásfoglalás arról, hogy a Tejas és a Kaveri valaha is bensőségesebb viszonyba fog kerülni, sőt, egy belső forrás szerint a GTX-35VS program bár létezik még, de tulajdonképpen leállt.
Persze pénzügyileg a Tejas sem igazi sikersztori: a tervezett 650 millió dollár helyett most 1138 milliónál járnak, illetve a tengerész verzió fejlesztése is az eredeti 187 millió dollár helyett 345 milliót kóstál, tehát majdnem dupla annyiba kerülnek, mint várták, de a gazdasági világválságot, valamint az ilyen fejlesztések természetét figyelembe véve elmondhatjuk, hogy ezek annyira azért nem is vészes túllépések.
Indiának a nagyhatalmi státusz eléréséhez, illetve a katonai potenciáljának növeléséhez mindenképpen szükség van a hazai harcigép mellett sugárhajtómű programra is, de kérdés, hogy tényleg a Kaveri erre a legjobb út?
Szerző: GrGLy
—–
Jelen írás a HTKA Lapcsoport által szervezett Hír- és Cikkíró versenyre érkezett és megfelelőnek ítéltetett a publikációra. Amennyiben Te is szeretnél indulni a nyereményekért vagy csak szeretnéd megmutatni a világnak eddig rejtegetett írói vénád, akkor ne habozz, jelentkezz gyorsan! Részleteket ide kattintva olvashatsz!
A Kaveri tesztpéldánya már régebben is repült egy Tu-16LL törzse alá építve. A programot folytatják, most éppen az a terv, hogy egy jövőbeni indiai UCAV hajtóműve lesz. További részletek a májusi Sasban, a hat oldalas Tejas típusismertetőben.
Az ázsiai országok miért nem tudják lemásolni a hajtóműveket olyan sikeresen, mint a többi részét? Hiányzik a megfelelő anyagmegmunkálási technológia a spéci alkatrészekhez? Elméleti háttér hiánya?
Leginkább a kohászati megoldások miatt. Egyszerűen nem lehet olyan szinten kielemezni egy adott ötvözetet, hogy 100%-ban ugyanazt a teljesítményt adja nyújtsa, mint az eredeti.
beta
A hajtóműgyártás a metallurgia csúcs és még ott nagyon kevés állam tart,hogy egyedül képes legyen csúcsminőségű ötvözeteket legyártani és megmunkálni.
Ha egyszer majd veszi valaki a fáradságot, hogy egy kézikönyvet írjon, hogy, hogyan ne fejlesszünk haderőt a legtöbb példát indiából fogja venni. Ezt már elmondtam párszór, de nem lehet elégszer.
Szerintem meg nem csinálják rosszul az indiaiak.
Ezek a költségek viszont alapból viccesen alultervezettek, nem tudom hogyan gondolták, hogy kb. 6 db sorozatgyártású gépük árából összedobnak egy tengerészeti verziót.
Nem akarom ellőni a poént, de az 21012 évi egyik Haditechnikában lesz néhány oldalas Tejas cikk…
Kele
Aerophyl barátommal, ha cikkírásról van szó, néha azonos dolgokról jár az agyunk, ahogy látom :-))
Kele
Ha salyát „valamit” akarsz gyártani, akkor kb ezt az utat kell bejárni.
1. Megvásárolod a valamit és megtanulod használni.
2. Megtanulod szervizelni.
3. Megtanulod legyártani.
3.1. első példányokat előregyártott kittekből csak összeszereled
3.2. egyre nagyobb arányban vonod be a helyi ipart és egyre nagyobb százalékban használsz hazai alkatrészeket.
3.3 100% arányban le tudod gyártani magadnak a valamit
Ennek a folyamatnak a végén létezik úgy egy ipari háttered, mint fejlesztőgárdád, akik képesek majd önállóan előállítani valamit.
4. továbbfejleszted a valamit
5. kifejleszted a saját valamidet
Kb ezt látni szerte a világban bármiről is lenne szó, mosogéptől kezdve tankokon át vadászrepülőig. Erre az indiaiak gondoltak egy merészet, vagyis nem is eggyett, hanem többet és üres papírlapból kiindúlva akartak maguknak Leopárd tankot vadászgépet saját hajtóművel stb stb
Nagyon úgy tűnik, hogy az élet nem őket igazolja.
„Az ázsiai országok miért nem tudják lemásolni a hajtóműveket”
Majd az Irániak példát mutatnak rá. http://www.presstv.com/detail/208189.html
„Ha egyszer majd veszi valaki a fáradságot, hogy egy kézikönyvet írjon, hogy, hogyan ne fejlesszünk haderőt a legtöbb példát indiából fogja venni.”
Az egy igen ostoba kézikönyv lesz.
Nyilván a sugárhajtómű teljesítményének x-szeres növekedése (feltalálása óta) olyan ötleteket, anyagminőséget, előállítási trükköt (bár jobb lenne tudományt írni talán)tartalmaz, amit bármennyit is tudsz az elvről, nem lehet megspórolni.
Egy – egy sikerült modell mögött sok-sok kísérlet, tanulság, esetenként kudarc áll. (amiket persze előre nem láttak, mert ha látták volna, nem úgy tervezik) Szóval a semmiből előjönni egy sugárhajtóművel, lehet, de megfelelni egy csúcskategóriás vadászgép hajtóművének, az más sütemény.
Vagy tanulságos…
Jaj, lemaradt a végéről…
Talán Indiának a Kaveri lehetne egy gyakorlóterep, ahonnan elindulhatnak, bármennyire is nehéz ezt lenyeletni a megrendelővel, és a politikusokkal.
Egy drága tandíjnak kellene nevezni, és ha komolyan gondolják a fejlesztést, akkor elemezni, tanulni belőle, illetve az eddigi fejlesztés töredékéért vásárolni olyan szellemi tőkét, ami segít az előrelépésben.
A májusi Sas után, lehetséges, hogy a HT Tejas cikk cserére kerül másik típusra, mert néhány hónapon belül két ismertetőt egy típusról nem lenne értelme kis hazánkban megjelentetni.
Kele
A Kaveri-hez csak annyit, hogy abban már annyit francia technológia van, különösen az Snecma M-88-ból (Rafale), hogy részben gall tervezésű alkatrészekből álló gázturbina. Viszont annyira el lett … hogy maguk a franciák is azt mondták, hogy inkább terveznének egy másikat..
Gondolom majd részletesen olvassátok Laci írásában..
Katonailag ésszerű lépés lenne, ha a fejlesztéseiket az ediginél nagyobb mértékben összehangolnák Franciaországgal, Nagy-Britanniával, Japánnal, Brazíliával. A saját 5. generációs könnyűvadász-tervük (AMCA) helyett többet érnének vele, ha inkább a japán programba szállnának be és egy egyszerűsített változatot rendszeresítenének.
Brazília számára a Tejas továbbfejlesztett változata jó megoldás lehet ez a gép nyilván olcsóbb lenne, mint a Rafale. Ugyanakkor felhasználhatóak a francia vadász egyes lényeges elemei: a hajtómű, a lokátor, a fegyverzet.
Ebben az esetben természetesen muszáj kérni és igénybe venni a franciák segítségét. Párizs sem ellensége a saját pénzének, és ha a kérdés úgy merül fel, hogy a Gripen NG menjen oda, vagy a Tejas francia alapokkal, akkor mindent megtesznek, hogy inkább az utóbbi.
@Kele: A MAKSZ 2011-es cikked melyik HT-ban volt/lesz?
2012-ben.. Nem tudok többet. A magazin számai már előre el vannak készítve nyárig, mert költözik a szerkesztőség. A cikk és a képek elküldve. Lehet, hogy már a következő számban. Egy évben összesen 6 HT jelenik meg, ebből 1 már a standokon volt. A Tejas cikket sajnálom kicsit, mert sok munka volt benne, nem tudom mi lesz a döntés, viszont Laci cikke után megjelentetni talán nem lenne szerencsés.