Nos valóban, a cím akár szolgálhatna egy Irán elleni NATO hadművelet kódneveként is, ám nem erről van szó – ráadásul ezt az elnevezést 50 évvel ezelőtt már el is sütötték. Méghozzá konkrétan egy akkoriban Persian Rug (Prezsaszőnyeg) névre „hallgató” B-52H repülése kapcsán. Nem egy nagy hírértékű valamiről van szó, maga a történet sem hosszú, de ettől még talán érdeklődésre tarthat számon, szolgálhat új, érdekes információkkal. És hát végül is ez az oldalunk célja… :) No lássuk akkor!

Ezen kis szösszenet apropóját az adja, hogy a napokban, egész pontosan január 11-én volt 50 éve, hogy egy B-52H non-stop repüléssel, az okinawai Kadena légibázisról, kelet felé haladva átrepült a spanyolországi Torrejon légibázisra.

Az Operation Persian Rug alatt berepült útvonal főbb közbenső állomásai Seattle, Fort Worth, Washington D.C. és az Azori-szigetek voltak. A képen látható újságcikk egyébként nem korabeli, hiszen a The Minot Daily News nevezetű napilap egy 1979 augusztusi számáról készült. Mely annak apropóján jelent meg, hogy a 60-0040-es újfent Minotban lakik. | Fotó: The Minot Daily News ,

A Minot légibázison 1958-ban felállított 4136. Stratégiai Ezred állományába tartozó gép 1962 elejei repülésével az akkoriban még nagyban szállítás alatt álló B-52H változat képességeit kívánták demonstrálni. Az 1961-62 között leszállított 102 B-52H egyik legfontosabb újdonsága az elődmodellekhez képest ugyanis az új hajtóművek voltak. A Pratt & Whitney J57 erőforrások helyett immáron Pratt & Whitney TF33-asok lapítottak a hajtóműgondolákban, melyek amellett, hogy jelentős erőtöbbletet adtak a nagyvasnak, még ráadásul csendesebbek, tisztábban üzemelők, és ami cseppet sem elhanyagolandó: kisebb étvágyúak is voltak.

Történetünknek nem ez a gép a főszereplője, hiszen ez az utolsóként átadott, 61-0040 sorozatszámot viselő B-52H. Apropó USAF sorozatszámok, hátha valakinek új infó lesz. Az első 2 számjegy jelöli azt a költségvetési évet, mely által biztosított anyagiakból sor került az adott gép megrendelésére. A további 4 számjegy pedig azt, hogy adott évben hányadik megrendelt gépről van szó. Azaz a 61-0040-es sorozatszám egy, az 1961-es költségvetési év által biztosított pénzügyi keretből a negyvenedikként beszerzet vasmadarat takar, mely történetesen egy B-52, mégpedig a típus utolsóként átadott példánya. | Fotó: U.S. Air Force ,

A 60-0040 sorozatszámú Buff a szóban forgó, 1962 januári rekorddöntögető útja során ezt bizonyította is, hiszen üzemanyag utántöltés nélkül tette meg a 12 159 mérföld hosszú utat. A hosszú útra a bombázó 152 tonna üzemanyaggal indult neki, mellyel a pilóta jól gazdálkodott, hiszen a zömmel 40 000 – 50 000 láb magasban, 575 mérföld/órás átlagsebességgel, 21 óra és 53 perc alatt ledarált út után még lötykölődött annyi nafta a Buff feneketlen bendőjében, amivel a Madrid melletti légibázisról még át tudtak volna ruccanni Angliába, vagy Észak-Afrikába.

A Persian Rug és személyzete a Madrid közeli légibázison | Fotó: U.S. Air Force ,

A gép legénységének kijárt az elnöki gratuláció is | Fotó: U.S. Navy ,

A Persian Rug kategóriájában az út alatt összesen 11 repülési rekordot döntött meg, többek közt az utántöltés nélküli leghosszabb repülés távolságrekordját is. Ezen trófeát kedvenc pajtásuktól, a U.S. Navy-től vették el, hiszen az addig érvényes rekordot a tengerészek egyik P2V Neptun típusú tengerészeti járőrgépe írta be a repülés rekordjai közé. A The Turtle névre hallgató Neptun 1946 szeptemberének végén az ausztráliai Peth-ből reppent át az Ohio államban található Columbus-ba, 11 236 mérföldet repülve ezáltal egyhuzamban. 1986 decemberében a Burt Rutan tervezte és Dick Rutan, illetve Jeana Yeager vezette Yoyager mindkettőjüktől elvette az abszolút rekordot azáltal, hogy 1984 decemberében, 9 nap alatt körberepülte a Földet.

A The Turtle becenevű P2V-1 által lerepült útvonalat Chester Nimitz admirális javasolta és eredetileg Washington D.C., illetve ha az időjárás engedi, akkor Bermuda lett volna a célpont. De az időjárás nem engedte, a Pápua Új-Guinea, illetve a Sziklás-hegység feletti időjárás miatt a gépnek, melynek fedélzetén a 4 fős legénysége mellett az ausztrálok által az utolsó pillanatban felrakott, a washingtoni állatkertnek ajándékként szánt 9 hónapos szürke kenguru is utazott a tervezettnél több üzemanyagot kellett égetnie, így ‘csak’ Ohio állam közepéig, Columbus-ig jutottak el. Ehhez 55 órára és 18 perc volt szükség! | Fotó: U.S. Navy ,

A 60-0040-es később visszatért a Minot légibázisra, ahol az 5. Bombázó Ezred állományát gyarapította. Felmerülhet a kérdés, hogy a gép az immár az 5. X-et behúzott aktív Buffok közé tartozik-e. Nos, az a helyzet, hogy nem, lévén 1988 decemberében, egy igen szerencsés kimenetelű balesetben megsemmisült. A balesetre 1988. december 6-án került sor a Michigan államban, a Felső-tó déli partjának közelében található K. I. Sawyer légibázison került sor: a gép egy touch&go manővert hajtott végre, mikor egy túlhevült üzemanyagpumpa robbanást okozott a hátsó üzemanyagtartályban, mely hatására a gép hátsó része leszakadt. Az elülső része pedig értelemszerűen odavágódott a betonra, melynek hatására kettétört, így a szebb napokat látott Buff 3 részre szakadva fejezte be karrierjét. Szerencsére annak ellenére, hogy az elülső rész becsapódásakor a személyzet munkaállásait tartalmazó rész leszakadt a szárnyakat tartó középső részről és mintegy 3 000 láb távolságot arrébb szánkázott a 8 fős legénységből senki nem vesztette életét – közülük háromnak a karrierjébe került a baleset, lévén sérüléseik miatt nyugdíjazásra kerültek.