Mint ismeretes, Japán tavaly év végén úgy döntött, lépést tart a fejlődéssel, és 5. generációs vadászbombázót vásárol a Lockheed Martin F-35 Lightning II képében. A hír bejárta a világot, így Kanadába is eljutott, ahol megelégedetten konstatálhatták, hogy típustestvérek lesznek a felkelő nap országának légierejével. Egyes helyi szakértők pedig elkezdtek gondolkodni: ha a szigetország, melynek védendő légtere (beleértve a felségvizeket is) nem kimondottan nagy, 42 példányt igényelt a Villámból, akkor Kanada, mely a világ második legnagyobb kiterjedésű állama, biztosan képes lesz ellátni a jelentkező feladatokat 65 darabbal?
Matt Gurney, kanadai biztonságpolitikai szakértő január 10-i cikkében fejtegette a fenti kérdést. Véleménye szerint a 65 F-35A édeskevés a hatalmas ország számára. Főleg annak fényében, hogy Kanada a saját légterének biztosításán kívül (ami már önmagában sem kis feladat) rendszeresen vesz részt nemzetközi akciókban. Utóbbira láthattunk példát tavaly, amikor juharleveles Hornetek segédkeztek a líbiai felkelőknek az elnyomó rezsim elleni harcban, a NATO égisze alatt. Mivel pedig Virág elvtárs elhíresült mondása napjainkban sem kevésbé időszerű („A nemzetközi helyzet egyre fokozódik!”), hasonló missziókkal a közeljövőben is számolni kell.
Arról nem is beszélve, hogy kezdetben több repülőgépet is lefoglalnak majd a kiképzési feladatok, hiszen a megfelelő képesítések birtoklása nélkül, egy pilóta sem küldhető még légvédelmi feladatokra sem. Igaz ugyan, hogy a modern szimulátor-technológia bizonyos szinten tehermentesíti a flottát, ám valódi tapasztalatokat csak valódi felszállások során lehet szerezni. Továbbá nem mehetünk el amellett sem, hogy mind a 65 példány sosem lesz egyszerre bevethető: különböző időszakos javítások, hosszabb-rövidebb szervizelések mindig előfordulnak. Egy olyan, forradalmian új típus esetében pedig, mint az F-35A, ez hatványozottan igaz: gondoljunk csak az elkerülhetetlen gyermekbetegségekre, amik minden új repülőgép velejárói.
Kanadai Hornet landol újra hazai földön, az olaszországi Trapaniból való hazatérés után, 2011. november 4-én |Fotó: MCpl Marc-Andre Gaudreault, Canadian Forces Combat Camera ,
De mit javasol Gurney és a többi, témában jártas kanadai újságíró? Két lehetőség is felmerült. Egyrészt ugye rendelhetnének több F-35A-t, ami logikus lenne, de Ottawa 2015-ig csökkenteni szeretné államadósságát és a költségvetési hiányt, mely tervbe nem illik bele az a néhány milliárd dollár, amit további Lightning II-k jelentenének. A másik verzió az, hogy csökkentik az 5. generációs típus megrendelés-állományát, és beszereznek egy olcsóbb, alacsonyabb üzemeltetési költségű 4. generációs repülőgépet.
Az alacsony észlelhetőségű gépeket a légierő fejlettségi szintjének emelése érdekében nem mellőzhetik, viszont a végeláthatatlan pusztaságok, valamint a sarkköri területek védelmére elegendő lenne egy kevésbé modern, ám mégis potens típus. Ami pedig a külföldi missziókat illeti: a legtöbb helyre nem kell F-35A, azt csak végszükség esetén küldenék bárhová is. Így veszteség esetén nem a méregdrága típus állománya csökkenne, a feladatokat viszont tökéletesen meg tudná oldani a másik vadászbombázó is. Természetesen felmerült, hogy ez talán még többe kerülne, mint az első opció (pláne, hogy a 4++ generáció tagjai közel annyiba kerülnek, mint az F-35A), viszont hosszú távon ésszerűbbnek tűnik.
További érv a párhuzamos beszerzés mellett, hogy a Villám késésben van, tehát nem biztos, hogy 2017-ig rendszerbe áll, addigra viszont le kell cserélni a CF-188-flottát (az F/A-18 helyi jelölése). Ezzel szemben a Boeing F/A-18E/F Super Hornet biztosan rendelkezésre állna addigra – és még annyira új sem lenne, mint a Lightning II. Szóval a kérdés még egyáltalán nem tekinthető lezártnak, és ismerve a Boeing lobbiját, még hallani fogunk róla. A Lockheed Martin fő konkurense ugyanis nagyon örülne, ha Kanada tanúsítana némi márkahűséget.
A Boeing-nek jól jön ez a folyamatos csúszás a villámnál. Lassan több Hornetet adnak el mint amennyi 35-öst rendelnek. :-D
…a végeláthatatlan pusztaságok, valamint a sarkköri területek védelmére elegendő lenne egy kevésbé modern, ám mégis potens típus. Ami pedig a külföldi missziókat illeti: a legtöbb helyre nem kell F-35A, azt csak végszükség esetén küldenék bárhová is.
Ha légtérvédelemre nem kell, és misszióra se használnák, akkor minek?
Szerintem misszióra pont, hogy ezt küldenék, hiszen a közvéleménnyel szemben kínos veszteség esélye jóval kisebb egy alacsony észlelhetőségű típus esetén, ráadásul sok helyen kerül rendszeresítésre, így a szövetségekkel közös kiszolgálással is lehetne spórolni, valamint a gépek közötti kommunikáció is jobb.
Már 2011ben elérte az 500 db széria számot.
Legalább annyi F-35 kellene nekik, mint az ausztráloknak. 50-60 Super Hornet talán elegendő lenne, de újból felmerülnek az anyagiak, hogy megérné e később a két típus párhuzamos üzemeltetése. A kard lenne az F-35, a bárd meg az SH, ez világos, de mindenki spórolni igyekszik és igyekeznek egységes típusban gondolkodni, ha lehetséges…
Van alapja dolognak és örülnék is neki. Kanada méreteit ismerve 65 gép – még az F-35 is – édes kevés lesz, de lehet még a száz is…
Eurofighter nem is játszik? Szu35ről meg ne is beszéljünk?
ST
Mi érte el az 500at?
F-18 SH
SH export eddig 24 db. További külföldi megredelés egyelőre zéró.
voltak olyan témák miszerint Kanada elfekvése miatt az F-35-öket az F-18-cal lesz egyen értékű.De az 65 F-35-ös azért kevés Japánhoz mérve.
És ki fenyegetheti Kanadát? Az Usa ellen 500 F35 sem lenne elég. Ezen kívül?
És ki fenyegetheti Kanadát?
Kanadát valszeg senki. Kanadai érdekeit azonban már igen…