A napokban a Pentagon részéről egy olyan bejelentés érkezett, miszerint Leon Panetta amerikai és Philip Hammond angol védelmi miniszterek szándéknyilatkozatot írtak alá, mely kiindulási alapja egy, a jelenleginél nagyobb fokú együttműködésnek a tengeri erőkivetítés terén és nem mellesleg az Egyesült Államok segítségnyújtásának az angol repülőgép-hordozók fejlesztéséhez.
A két szövetséges közti technológiai együttműködés nem új keletű – példaként hozható mondjuk az angolok által a 90-es évek végén a jelenleg már a hadrendbe állítás szakaszában álló Astute-osztályú atom-tengeralattjárók fejlesztéséhez kért amerikai segítség. A mostani, nyilvánvalóan mindkét fél számára költségkímélő vonatkozásokkal is bíró szándéknyilatkozat mögött vélhetően az is megbújik, hogy az anno a repülőgép-hordozók világát a modern gőzkatapulttal is megajándékozó angoloknak jelenleg túl kemény dió egy CATOBAR (katapultos) hordozó izzadás nélküli összehozása. Az esetleges amerikai besegítés részletei nem ismertek, ám az előzményeknek, konkrétabban hogy London a saját fejlesztés tervének elvetése után végül megrendelte az angol megfigyelőket heves vágyakozással eltöltő amerikai elektromágneses katapult rendszert a Queen Elizabeth-osztályhoz, arra engednek következtetni, hogy az elsődleges feladat ezen EMALS rendszernek a brit hordozókra történő betervezése lenne.
A dolog pikantériája, hogy korábban, többek között a szövetséges erőkkel való interoperabilitást növelése érdekében döntés született, hogy az F-35B helyett a két új angol hordozóra a U.S. Navy-nek fejlesztett F-35C változat kerül. Nos, szintén közelmúltbeli nyilatkozat alapján ennek végleges eldöntése majd csak jövőre lesz esedékes a program költségvetésének fényében. Apropó, ha már a költségeknél tartunk: a beszerzésekért felelős miniszter elmondása szerint a legutóbbi összesítések alapján a Queen Elizabeth-osztályú repülőgép-hordozók programja jelenleg 5,2 milliárd fontnál tart, és ebben még nincsen benne a katapultos változatra történő áttervezés költsége, amit egyébként 1 milliárd font körüli összegre saccolnak.
Más források szerint a katapultról szóló döntés a korábbi hírekkel összeegyeztethető módon már bebetonozott, ám egy kicsit már így is későn született. Ami abból a szempontból probléma, hogy az osztály névadója, a leendő HMS Queen Elizabeth építési munkálatai már túlságosan előrehaladottak ahhoz, hogy abba csak úgy belerakják az EMALS rendszert. Emiatt a Queen Elizabeth – az eredeti terveknek megfelelően – síugró sánccal és az F-35 STOVL változatával lesz felszerelve, míg a másodikként érkező HMS Prince of Wales már EMALS által útjukra bocsátott F-35C gépekkel. Szintén ezen információkat tudni vélő források szerint a Queen Elizabeth-et pályafutása egy későbbi szakaszában, konkrétan az első nagyjavítása során átalakítanák majd CATOBAR hordozóvá.
A fotó a Queen Elizabeth Lower Block 03 jelölésű blokkjának Rosyth kikötőjébe, a végső összerszerelés helyére történő vontatását örökíti meg. | Fotó: BAE Systems ,
Az egész ügy kapcsán érdekes kérdés, hogy egy esetleges amerikai-angol együttműködés milyen kihatással lehet a franciák esetlegesen a későbbiekben megrendelendő hordozójára. Hiszen mint ismert a Thales Naval France és a DCNS által tervezett, jelenleg a Porte-Avions 2 (repülőgép-hordozó 2) megnevezés alatt futó program a Thales UK/BMT által összehozott Queen Elizabeth osztály terveire alapoz – még ha a meghajtás miatt a két fél tervei el is távolodtak valamennyire.
