Mint ismert a tervek szerint a Buff olyan kort érhet majd meg, mely minden bizonnyal a Boeing egykori tervezőcsapatának legeslegvadabbnál is vadabb álmaiban sem jött elő. Az USAF nehézbombázó erejének máig gerincét adó ikonikus típus utolsó példányai ugyebár a jelenlegi elképzelések szerint 2045 magasságában adják át végleg a stafétát a fiataloknak. A típus akkor már – az első B-52B gépek érkezésétől számítottan – 90! éves lesz, de annak is 83 éve lesz, hogy az utolsó B-52H, azaz a ma is hadrendben álló változat utolsó gépének átadásával 1962-ben, 744 gépnél befejeződött a típus gyártása.

No persze a mai H Buffok igen sok eltérést mutatnak a majd fél évszázada csatasorba állt önmagukhoz képest, hiszen avionika és fegyverzet terén folyamatos volt a fejlesztésük – és még egy jó ideig az is marad. Lassacskán 1 éve lesz annak, hogy arról számolhattunk be, miszerint az USAF dollármilliárdokat kíván fordítani a B-52-esek toppon tartására.

Újabb fejlemény, hogy a haderőnem vezetése időszerűnek látja elkezdeni annak a robotrepülőgépnek a tervezését, mely a 20-as évek közepére a szóban forgó nehézbombázók új bunkósbotja kell legyen. Lévén részben a 2002-es SORT/Moszkvai egyezmény végett anno egy hirtelen fordulattal élettartam hosszabbítás helyett beáldozták a típus által bevethető 2 robotrepülőgép közül az újabbat. Az AGM-129 ACM (Advanced Cruise Missile) 2007-ben bejelentett kivonásával immáron csak az ACM kivonása mellett jelentősen csökkentett számú, a gyökereit a 70-es évek közepéig visszavezetni képes AGM-86 ALCM (Air Launched Cruise Missile) maradt a B-52H standoff arzenáljában.

Az AGM-86C és D képében a 90-es évektől konvencionális robbanófejjel és feltupírozott elektronikával rendelkező robotrepülőgépet anno 1974-től kezdődően a B-52H hathatós standoff képességekkel történő felruházása végett kezdte el fejleszteni a Boeing – lévén akkor már a napnál világosabb volt, hogy mélyen a szovjet légtérbe történő behatolás alapvetően egyenértékű lenne egy egyirányú jegy megváltásával. Az 1982-ben hadrendbe állított AGM-86B ALCM, illetve AGM-86C/D CALCM változatai az élettartam növelő módosítások ellenére is 2020-ra elérik élettartamuk végét, ami egyrészt azt jelenti, hogy a B-52 mint némi eséllyel bevethető nukleáris indítóplatform megszűnne létezni, másrészt a konvencionális verőlegény szerepében is drasztikus képesség visszaesés történne. Amit persze nyilvánvalóan nem enged meg az USAF, éppen ezért elkezdődik egy új robotrepülőgép fejlesztése, melynek paraméterei, hogy-hogynem a kivont AGM-129-esét idézik. Legalábbis azon vonatkozásokban, hogy ennek is csökkentett észlelhetőségűnek, hadászati hatótávolságúnak és a legkeményebb védelmi rendszerekbe behatolás képességével rendelkezőnek kell majd lennie.

A U.S. Air Force stratégiai elrettentésért és a nukleáris rendszerek integrációjáért felelős helyettes vezérkari főnökének, William A. Chambers vezérőrnagynak elmondása szerint annak eldöntése, miszerint a leendő robotrepülőgépnek a nukleáris, hadászati szerepkör mellett lesz-e konvencionális szerepköre is, az egyelőre nem eldöntött kérdés. Ugyanakkor ezen még van egy kis idejük töprengeni, hiszen a többek közt ennek eldöntésére szolgáló lehetőség elemzés indult még csak el. A vezérőrnagy nyilatkozata szerint mindemellett 2020 közepére már mindenképpen sorozatgyártásban lévő új robotrepülőgépre van szükségük.