Szaúd-Arábia haditengerészetének fejlesztési terveiről, a Saudi Naval Expansion Program II-ről még áprilisban írtunk egy kis szösszenetet annak apropóján, hogy a kiszemelt szállító szerepében beszálló Egyesült Államok részéről akkortájt érkezett egy olyan nyilatkozat, miszerint a szaúdiak által még 2010 júniusában elküldött árajánlat kérelemre az idei év májusában megy egy részletes tájékoztató Rijád felé.
A Saudi Naval Expansion Program II útnak indításakor, 2008 magasságában Rijád erőteljes érdeklődést mutatott az amerikai LCS program kapcsán, melyet Aegis rendszerrel – konkrétan a SPY-1F radarral képzeltek el. A U.S. Navy áprilisi bejelentése szerint Rijád flottafejlesztésként tavaly nyáron ugyanakkor már lég- és rakétavédelmi képességekkel felvértezett hadihajókra, járőrhajókra, helikopterekre és kapcsolódó parti infrastruktúra létesítésére kért árajánlatot Washingtontól. Ami abból a szempontból érdekes, hogy ezen igények a rakétavédelmi elemét a norvég Fridtjof Nansen-osztályú fregattokon is megtalálható SPY-1F radar nem képes kiszolgálni. Nem beszélve arról, hogy a rendszer energiaigénye az LCS-ek méreteit figyelembe véve nem biztos, hogy ki lehetne elégíteni. További problémát jelenthetne az SM-3-as rakéták elhelyezése a nem ilyesmire tervezett hajótörzsekben. Éppen ezért az amerikaik által megküldött ajánlatban szerepel a rakétavédelmi feladatkörre ugyanakkor minden probléma nélkül alkalmassá tehető Arleigh Burke-osztály képességeinek részletezése is.
Arleigh Burke-osztályú rombolók fehér embernek való éghajlati környezetben, a virginiai Norfolk kikötőjében | Fotó: Bryant Midura ,
A U.S. Navy részéről nyilatkozó szóvivő, Cate Mueller kapitány elmondta, hogy májusban egy hozzávetőleges árkalkulációt küldtek a szaúdiaknak, melyben szerepelt egy közepes méretű, lég- és rakétavédelmi rendszerrel rendelkező hadihajó típus képességei és hozzávetőleges ára is – a járőrhajók, helikopterek és parti infrastruktúra kiépítésének becsült költsége mellett.
A 20-23 milliárd dollárra taksált beszerzési program pontos összetételéről egyelőre semmilyen konkrét információ nem érhető el – feltételezhetően főleg azért, mert még a szaúdiak se döntöttek a pontos számokról. Egyes források szerint rombolók és LCS-ek vegyesen alkotják majd a beszerzendő hadihajókat. Szintén nem hivatalos értesülések szerint Rijád 2 rakétavédelmi képességekkel rendelkező romboló és ismeretlen számú LCS beszerzésén rágódik jelenleg.
Az ajánlat összeállításában segédkező, az Aegis rendszerben és az LCS programban is érdekelt Lockheed Martin egyébként szintúgy nyilatkozott a napokban, miszerint egyelőre várják a szaúdiak döntését.
Mindenesetre ha Rijád esetleg megkapná a Aegis BMD rendszert – még ha csak 2 rombolóra is – akkor a térségben páratlan képességgel rendelkezne – és az egyiknek kvázi folyamatosan kint tartásával akár részben tehermentesíthetné is az Egyesült Államokat a régióban.
Ugyanakkor – különösen az arab tavasz fényében – nem szabad teljesen mellőzni azon forgatókönyvet sem, ami egyszer már Irán kapcsán megtörtént az Egyesült Államokkal – nevezetesen, hogy a korábban a baráti országba pumpált high-tech ripsz-ropsz nem kifejezetten Amerika barát vezetés kezeibe került. A Tomcat mellett haditengerészeti vonalon maradva említhetnénk például a Spurance-osztályú rombolókon alapuló Kidd-osztályt, melyet eredetileg Iránnak szántak, csak mire elkészültek, nem volt már meg a baráti Irán vezetés – így lett a 4 hajóból a Kidd-osztály, melyek a 21. század elején Tajvan haditengerészetében kötöttek ki végül.
