Szakmai és kevésbé szakmai körökben is régóta téma, hogy a katonai repülőgép-fejlesztés csúcsát jelenleg jelentő, 5. generációs Lockheed Martin F-22 Raptor majdani váltótípusával szemben milyen követelményeket szándékozik támasztani a USAF. Nos, az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának november 3-án kelt közleményében – melyet megkapott minden nagyobb amerikai repülőgép-gyártó – fény derül az eddig csak találgatás szintjén létező kívánalmakra és elképzelésekre.
Elsőre talán furcsán hathat, hogy már most, 2010-ben szükségessé válik annak a repülőgépnek a váltótípusáról beszélni, mely még a jövő évtizedben is a legmodernebb lesz a világon. De ha kicsit jobban belegondolunk, akkor érthető, ugyanis egy új típus kifejlesztése rengeteg időt és pénzt igényel, ráadásul az új technológiák kidolgozásához temérdek kutatás és kíséreltetés szükségeltetik. Az F-22 Raptor alapötlete például az 1980-as évekig nyúlik vissza, és ha azt vesszük, hogy a típus még mindig gyártásban van, s mostanra érte el a flotta a tényleges, világszintű bevethetőséget, akkor már nem is maradhat kérdésünk ezzel kapcsolatban.
A Pentagon tervei szerint a Raptort nyugdíjba küldő típusnak 2030 környékén kellene elkészülnie, s ezt követően szolgálatba állnia, tehát az F-22 2040 környékén adná át neki a helyét. Az egyik legfontosabb kérdés a témában mindig is az volt, hogy a 6. generációs harci repülőgépek pilóta nélküliek, vagy ember által vezetettek legyenek-e. Nos, erre is választ adtak az illetékesek: sokak nagy örömére az új csúcsragadozó pilótafülkéjében is ember fog ülni, aki minden eddiginél jobban „integrálva” lesz a rendszerbe. Ám mégis ott lesz, és ez a legfontosabb, tehát továbbra sem rideg, számítógépek által vezérelt gyilkológépek repkednek majd a háborúkban.
A következő generációs harci repülőgéppel szemben komoly követelményeket támasztott a USAF vezetése. Rendelkeznie kell integrált elektronikus hadviselési rendszerrel, mellyel zavarhatja az ellenséges kommunikációs és légvédelmi eszközöket; passzív felderítési képességgel, hogy minél később kelljen elárulnia pozícióját az ellenségnek; aktív és passzív önvédelmi rendszerekkel; irányított energiájú fegyverrendszerrel (ez a lézertechnológia nagyarányú fejlesztését feltételezi); valamint kiber-hadviselésre, vagyis az egyre jobban elterjedő számítógépes csapásmérésre is képesnek kell lennie. Mindezeket természetesen egy jól működő, viszonylag egyszerűen kezelhető rendszerbe kell összezsúfolni, s mellettük a hagyományos levegő-levegő és levegő-föld feladatok teljesítését sem szabad elfelejteni.
Bármi történjék is, még jó ideig ők lesznek a legjobbak (Forrás: USAF) ,
A Pentagon dokumentációja szerint az új típusnak egy „kevésbé baráti jellegű, ellenségesebb érában kell majd tevékenykednie 2030-2050 táján”. Ez a szervezet szakzsargonja arra a globális helyzetre, melyben Kína gazdasági, de főleg katonai potenciálja megnő, és jelen lesz az egész bolygón.
A repülőgép elsődleges feladatköre az ellenséges légi célpontok megsemmisítése lesz, tehát hasonló szerepet tölt majd be, mint a Raptor. Emellett a USAF szeretné képessé tenni rakétavédelmi feladatok ellátására, valamint alkalmazhatónak kell lennie a földi csapatok közeli légi támogatására is.
Az Aerospace Industries Association, az iparág vállalatait tömörítő, elsősorban lobbitevékenységet ellátó szervezet örömmel üdvözölte a felhívást. Szerintük ez ismét mozgásba hozza majd az ország védelmi ipari vállalatait, és mindenkit az új technológiák kifejlesztésére ösztönöz majd. Ez egyrészt munkát ad több tízezer embernek, másrészt pedig hozzájárul az Egyesült Államok technológiai fölényének fenntartásához.
Fred Downey, az AIA alelnöke a Reuters hírügynökségnek tett nyilatkozatában úgy vélekedett, hogy a jövőben nagy csata folyik majd az ember vezette űrrepülőgép és az ember vezette katonai repülőgép fejlesztése között, konkrétan azért, hogy melyik hasíthassa a nagyobb szeletet az anyagi támogatásból. Mivel pedig az ember vezette harci repülőgépek terén megszerzett évtizedes fölény elvesztése veszélyeztetné a nemzet biztonságát, így az egész ország számára jó hír, hogy elindult ez a folyamat.
Hozzátette, hogy egyes vélemények még mindig túl korainak tartják az ezzel való foglalatoskodást, de véleménye szerint egyáltalán nem az.
A felhívásra december 17-ig várják a válaszokat a Pentagonban. Kérdés, hogy a nagy repülőgép-gyártó vállalatok (Lockheed Martin, Boeing, Northrop Grumman) milyen felállásban esnek majd neki a fejlesztésnek: külön-külön, a források szétforgácsolásával, vagy esetleg szövetkezve, elemire bontva a dolgot. Ez utóbbi mindenkinek jobb lenne, mivel nem lenne olyan, aki kimarad a jelentős bevétellel kecsegtető „húsosfazék” bűvköréből.
